A templomos lovagok története egy misztikus nép, a teutonok idejében kezdődött. Kialakulásuk Atlantisz után kb. i.e. 10 000-re tehető, de főleg i.e. 4000-től maradtak fenn róluk írásos emlékek. A keresztény idők előtt, a Skandináv félszigeten, a Balti tenger szigetein és az akkori Németalföldön éltek. A teuton hitvilág erősen kötődött az ősgermán mitológiához, amelyben a Naprendszer bolygói óriásokként és istenekként voltak jelen, akik hatalmas harcot vívtak az ősmúltban az Igazság nevében egymással, és az őket követő démonokkal, óriásokkal és lelkekkel, melyek mint az isten gyermekei, kitüntetett szerepet kaptak.
A teutonok folyamatosan harcban álltak a Római Birodalommal, akiket végig követtek egészen a birodalom bukásáig. A római birodalom bukása után a 4. században tértek át a keresztény hitre. Miután Krisztust a zsidók keresztre feszítették, a teutonok egy csoportja, mely átélte a Golgotai eseményeket, a többi kialakulóban lévő lovagrenddel egyetemben elhivatottnak érezte magát arra hogy a Megváltó erejében valamiféle megbízást teljesítsen. Ekkortájt alakult meg a Szent János lovagrend Jeruzsálemben, mely a krisztusi élet tisztaságát volt hivatott megőrizni, a Templomos Lovagrend szintén Jeruzsálemben, mely a Krisztus-misztérium ereklyéit volt hivatott őrizni, valamint a Teuton Lovagrend Palesztinában, a zarándokok betegápoló tevékenysége céljából. Itt nőtte ki magát betegápoló rendből katonai szervezetté. Székhelyei állandóan változtak az évszázadok során, ezek egyben jelzik fejlődésének fő állomásait is.
A lovagrendek Európába telepedve hatalmas vagyonra és hatalomra tettek szert. Az Európába visszatérő teuton lovagok például 1211–1225 között rövid ideig a Magyar Királyság területén, Dél-Erdélyben, Borzaföldön (a mai Barcaság területén) telepedtek le, ahonnan nemsokára tovább álltak. A 13. századra szinte az egész Baltikum a teutonok kezére jutott. A lovagok azonban még több területet akartak, és folyamatosan támadták a szláv népeket.
A templomos rend a XIII. század második felében érte el fejlődése tetőpontját. Európa szinte minden országában jelen voltak, gazdagságuk a királyokéval vetekedett. Vagyonuk nemcsak jelentős adományokból, hanem banki-pénzügyi tranzakcióikból is származott. Kiváltságaik révén kikerültek mind a világi, mind az egyházi hatóságok felügyelete alól, egyedül a mindenkori pápa parancsolhatott nekik. Akárhol voltak is házaik, birtokaik szerte Európában és a Közel-Keleten, mindenhol mintegy „állam az államban” működtek.
A Rend őrizte 1204 és 1307 között az úgynevezett Torinói leplet, valamint 1222 után az Aranybulla egy példányát, és más Krisztusi ereklyéket. Ők hozták Európába a Grál kelyhet is.
A Templomos Rend Magyarországon a XII. század második felében jelent meg. Az első, források által is igazolható templomos ház az Adriai-tenger mellett fekvő ( ma Horvátország ) vránai rendház volt. A jelenleg ismert források szerint a középkori Magyar Királyság területén a templomosoknak a rend eltörléséig tizennégy rendháza volt és közel 50 egyéb birtoka (földterülete, temploma, vára, városa, háza, halastava stb). A magyarországi templomos házak és birtokok önálló provinciát alkottak már a XII. század második felétől. A templomosok komolyan részt vettek a harcokban a tatárjárás idején, a muhi csatában azonban nem bírtak a túlerővel, és mesterükkel együtt mindannyian odavesztek.
A XIII. században Léka volt a templomos lovagrend egyik központja. A felsővár udvara alatt volt egy rejtélyes funkciójú helyiség. Ez két, negyedgömb-kupolával fedett tér, benne egy lapos, hasáb alakú kő („oltárkő”), amit felállítottak a zárókőbe vésett jellegzetes templomos kereszt alá. Lékán misztérium-helyből átalakított őskeresztény szentélyről van tehát szó. Állítólag volt egy titkos átjáró is, ami egy mély kútból vezetett Borostyánkő várába, ahol az ottani kútnál volt az átjáró másik vége.
A lovagrendek a hatalomtól megrészegülve hamarosan elfeledték eredeti megbízásukat, és hogy nagy hatalmukat biztosítsák, szövetségre léptek a keresztény egyházzal. Így kerültek szembe eredeti feladatukkal mely a bukásukhoz vezetett, mivel elsősorban ők lettek a végrehajtói a keresztes hadjáratoknak, melyek az akkori idők legnagyobb népirtásához vezettek. Védelmezőkből üldözővé váltak, és az albigenseket, katárokat, manicheusokat és egyéb gnosztikus csoportokat, kik az egyház befolyását elutasították, de utolsó leheletükig Krisztust vallották nagymesterüknek, halálukig üldözték.
Véres befolyásukra hamarosan választ kaptak Európa éberebb hatalmaitól, így például a teutonokat, akik a szláv régiót porig égették az egyház nevében, 1242-ben a Csúd-tavi ütközetben az orosz cári sereg leverte, s így visszaállította a pánszláv egységet.
Az 1410. évi grünwaldi csata során pedig megsemmisítő vereséget szenvedtek a lengyel királyi seregtől, amely végleg eldöntötte a lovagok és a térség sorsát. Hatalmuk a következő időszakban fokozatosan összeomlott és meg kellett hódolniuk a lengyel királynak.
A lovagrendeket meggyengülésük után nemegyszer egymás ellen is fordították, mely véres öldökléshez vezetett. Ilyen esemény volt például a magyar templomosok Lékai mártírhalála, mely Károly Róbert nevéhez fűződik, aki annak a Szép Fülöpnek volt rokona, ki Nyugat-Európában irtotta a lovagrendeket. Károly Róbert kegyelmet ígért a magyar templomos rendnek, amire a templomosok mentességi levelet kértek. A válasz: - törvényen kívülinek nyilvánították őket. Károly Róbert Johannita és Teuton lovagokkal megostromoltatta a várat, ám azt nem tudták bevenni. Ezután árulás folytán titkos alagúton át bejutottak a várba, és a kultikus terembe menekült hét templomost, akik az oltár előtt imádkoztak, lemészárolták, tartományi mesterükkel Radványi Gyulával egyetemben. Az eseményről az az okirat tájékoztat, amelyben a király Kőszeg városának visszaadja a városi rangot köszönetül azért, amiért őt a város polgárai „egy fontos és nehéz helyzetben” megsegítették. A Borostyánkő felé menekült templomosokat ott érte a végzet. A vérfürdő helyét a néphagyomány ma is ismeri.
A lovagrendek kora lassan letűnőben volt. Hatalmuk széthullott, erejüket és befolyásukat végleg elvesztették. Feloszlásuk után titkos társaságokba szerveződtek, hivatalosan csak Portugáliában alapítottak egy új lovagrendet Krisztus Lovagrendje néven, a többiek elvegyültek más szerzetes rendekbe. Más források szerint viszont Magyarországon tovább élt a Rend titokban. Akárcsak Portugáliában, titokban újraszerveződtek, állítólag még Mátyás király idejében is éltek remeteként a hegyekben, ezúttal már mint „fehér barátok”.
Egy hazai sajátosság: a magyar nép a templomosokat az ország több részén is „vörös barátoknak” nevezte, valószínűleg a ruhájukon viselt kereszt színe miatt, más feltevések szerint viszont a feloszlatásuk utáni vérengzés után kapták nevüket az orvul legyilkolt lovagok.
Rudolf Steiner, a híres antropozófus és Látó szerint a templomosok fő feladata – a Szent Grál őrzésén kívül – Európa gazdasági és társadalmi felemelése lett volna, de ezt nem tudták véghez vinni, így ezt a feladatot más titkos társaságok vették át...
Források:
Antoine Gadal: A katárok öröksége
Wikipedia: - Templomosok, - Teutonok
