Az emberiség nincs magánál. Megszállott. Korszakokon keresztül adta lejjebb és lejjebb, míg nem eljött a Purgatórium ideje, a démonok kora. A démonoké, amik örömtáncot járnak a mindennapi lakomák után, amelyet lelkekből készítenek maguknak, s ehhez még tudatlan emberek asszisztálnak is.
Előbb beállt a szellemi amnézia. Ezt követte az erkölcsi hanyatlása. Mostanra az aljasság normális. A perverzitás és a gyalázat trendi.
Az átlagember tudata oly kevés, hogy sokan már nem élnek, hanem velük élnek. Ezek az élő holtak. A zombi arról ismerszik meg, hogy uralják a megszokásai, melyen képtelen felül emelkedni. Így aztán bármit megtesz, az elméjét más erők irányítják. Nincs már lélekerő…nincs önálló akarat, nincs lelki minőség. A Hit korszaka leáldozóban, a vallási eszmék elavultak. A remény elveszett, a szeretet üres szó lett csupán, ragaszkodás vélt birtokainkhoz. Kilyukadt a szellemi védelem hálója, a csupasz lelken hamar rajtaütnek. Csak Megszállás van. Más mondja meg, mit tegyen, mit egyen, s a marionettfigurák bamba tekintetével bámul az előtte tátongó semmire, amelyet saját maga teremtett.
Az élőket onnan lehet felismerni, hogy meg van a kapcsolat a szellemmel. Az emberi szellem nem birtok, azt nem lehet kimeditálni, sem egy kurzuson elsajátítani, azt nem lehet adományozni, nem lehet megvenni. Csak elnyerni lehet a vele való kapcsolatot, ránemesedni, mely eonokkal ezelőtt megszakadt.
Szellem nélkül az ember élő halott. Az emberi rendszer, a mikrokozmosz csak háromságban képes működni, ha teljes, kerek-egész! Ez a szellem – lélek – test egysége. Ez a valódi egész-ség, nem a test egészsége. A test elporlad, mert itt ez a törvény, s ezt akkor is megteszi, ha nem beteges.
A betegség amúgy is csak egy lelkes figyelmeztetés a test részéről, szívesség, amelyből tanulni lehet.
Három féle ember létezik ezen a Földön: - akit megszálltak, akiért még küzdenek, s aki felébredt. De nincs semmi végleges itt, minden átmeneti. Ez egy ilyen világ, a tanulás világa. Csak egy gyógyszer létezik számunkra. Vissza kell szereznünk a képességet a hitre, a reményre és a szeretetre. Rajtunk áll, képesek vagyunk-e arra, hogy e-hármat engedjük bennünk ismét hatni, melyek nem kívülről jönnek, hanem bennünk vannak. A szívünkben.
