Az utolsó Fa
Elhagyott, kopár világon
Hol magaslik ódon várrom,
Három madár ül az ágon.
Körülöttük csend és álom.
Balra varjú, csőrében sajt,
Szorítja, el nem ereszti,
Hite szerint lent a földön
Szívét minden megdermeszti.
Jobbra, szélen szövőmadár,
Poklok poklát is megjárta.
Szemében még lobog a tűz,
Mely erdejét porig rágta.
Köztük gubbaszt rémült bagoly,
Tudja, nincs már hova menni.
Remény nélkül három fogoly.
Csak a sajt van, azt kell enni.
Ülnek szótlan, meggyötörten,
Még a varjú meg nem unja,
Csőrét tátja egy imára,
Fohászra, vagy okos szóra.
S ekkor porba hull reményük,
Reményük, mely röpke látszat.
Nukleáris télben gubbaszt,
Senki földjén három állat.