A Béke jele???
1958.02.21.-én Gerald Holton angol grafikust felkérte a Campaign for Nuclear Disarmament brit természetvédő szervezet, hogy a nukleáris kísérletek beszüntetéséhez indított kampányához rajzoljon egy szimbólumot, mely kifejezi eme elszabadított erő borzalmait.
Holton abból a tényből indult ki, hogy ha egy ősi szimbólumot használ fel ennek megjelenítésére, akkor valóban nagy ereje lesz, s a megrendelők elégedettek lesznek majd a munkájával. Így aztán az ősi angolszász szimbólumok, a rúnák közül kiválasztott egy igen nagy erőt hordozó jelet, a „calice”-t, mely Káli istennőre, a hindu mitológia haragos, halált osztó istenére utal, aki a mitológia szerint állandó viszályt, haragot és háborút szít, s mely jelképet az ősi, letűnt korokból mentettek át a régi mágusok.
Eme jelképet, a Halál-rúnát a druida papok is csak nagy körültekintéssel használták, s a középkorban, s más mai fekete vallásokban is a „csirkelábat” vagy Kalikot a kivégzés előtt a halálraítéltre rajzolták.
Jól tudta ezt Holton, s annak érdekében, hogy tompítsa ezen tények élét, nyilvánosan is hangoztatta, hogy a szimbólum egy ember stilizált változata, s az alak egy tehetetlen, kétségbeesett embert ábrázol, aki várja az elkerülhetetlen véget. Azonban Holton merész lépése csak felhívta eme jelképre a figyelmet, s az újkori fekete egyházak és szekták egyre-másra kezdték el használni szertartásaikhoz a rúnából alkotott erőjelet, mely egy körbe zárva gyakorlatilag azt jelentette, hogy „elkerülhetetlen pusztulás”. Az 1969-ben az USA-ban alapított Sátán Egyháza pl. egyenesen oltára felszenteléséhez használta fel, s mágiájában tudatosan az emberi lelkek fogságba ejtéséhez használja.
A halálrúna ezoterikus jelentése az, hogy „ - az én akaratom legyen meg! ”, az egó uralma, mely a kígyótűz (gerinci-spinális rendszer) erejét levezeti az állatiba, a gyökér és nemi csakrába, valamint a lépbe és a mellékvesékben, az egó energetikai központjába, valamint az ősi ösztönök feneketlen kútjába, mely felett halandónak nincs uralma, csak szabadon engedni képes azt. Ez a pokol mikrokozmikus erőrendszerének központja, a zabolátlan „ellen-ember” és a félelem lakhelye, mely teljesen átállítja a belső elválasztást, élükön a mellékvesékkel, melyek szélsőséges, felfokozott működése a félelem, harag és a démoni viselkedés forrása.
A halálrúna egyébként az „Algíz”, vagy élet-rúna fordítottja, mely szintén szinte minden jelképrendszerben, valamint rúna- és rovásírásban szerepel.
Az Algíz jelentése első sorban az Élet-fa. Másod sorban az „ - Itt vagyok Atyám, mit akarsz, mit cselekedjem? ” jelképe, misztikus ábrázolása a keresztre feszített Jézusnak, vagy minden misztérium iskolában a beavatott papoknak vagy pl. a szufik Derviseinek, akik az ég felé nyíló kezeikkel kifejezik azt, hogy alárendelik magukat a Teremtő akaratának. Az ősi keresztény jelképrendszer „kereszt” szimbóluma is ebből származtatható.
A gnosztikus elemzés szerint a kígyótűzbe „felülről” beömlő háromságos szellemi princípiumot jelenti, melynek a jelölt tudatosan megnyílik: az emberi-, az élet- és isteni szellemet, más néven az Átmant, a Buddhit és a Mannaszt. Az Algíz tehát valójában a megvilágosodott ember jelképe.
A hippi korszakot egyes szabadkőműves páholyok támogatták, s tudatosan adták a fiatalok kezébe a halálrúna jelképét ironikus módon a Béke jeleként, ezzel lázadásukat belső, szellemiből rövid úton külső, anyagi tiltakozássá transzformálva, s bele terelve őket egy, az ösztönökön alapuló öntudatlan életbe, mely ezt a generációt minden szempontból lelkileg és szellemileg is mélybe taszította.
Ma már mindenütt a világon ezt használják a béke szimbólumának, ami az egyik legnagyobb átverés a XX. Század történetében.
Egyedül tőlünk függ csak, hogy meg akarjuk e érteni annak tényét, hogy a jelképek nagy erőt hordoznak, s így egyáltalán nem mindegy, mit hordunk magunkon, miben hiszünk, s mit alkalmazunk.
