Sünkaland
Egy nyár estén az ég dörgött,
Míg mi kint a verandán!
Nagy hangunktól madár reppent,
Csak vijjogott, de rondán..!
Aztán, ahogy jött a vihar,
Süni mászott elébünk.
Könyörgött, de mért, - nem tudtuk,
Úgy döntöttünk, lelépünk.
Ám a mókás bukfencezett,
Gurult, lendült, úgy pörgött,
Most már azon gondolkoztunk,
Nem is az ég, sün-dörgött!
Végül Orsi kávéjából
Kiloptuk a friss tejet,
Süni rávetette magát
Nagy-morcogva jót evett.