Oktávváltás
Az ezüst Hold, mint gondos anya
Csókot lehelt lánya lázas homlokára.
Jelt adott hát Nap király, s a megújulás
Éter-tüze rontott bőszen, perzselőn reája.
Harcodat megvívtad, az Embert tanítottad.
Méhe voltál teremtésnek, halálnak.
Gyermekeid poklot, s mennyet jártak.
Útjuk végén Életet találnak.
S a „ G „ lassan ” G ” –re vált,
Új színt fest a Hajnal a remegő égre.
Üveg tenger partján rózsabimbó pattan,
S mi nevetve szaladunk ki az üde zöld rétre.