Az Amenti Csarnok termei –

Thoth beavatása

(az Egyiptomban a közelmúltban megtalált és titokban tartott újabb Smaragd-táblák egyikének fordítása Doreal magyarázataival)

„Az Amenti termei a föld rejtett zugai között sajátos jelleggel bírnak, mivel ezek nem a szokványos anyag rezgési szintjén találhatók, hanem egy olyan térben, amely minden más tértől különáll. Közvetlen kapcsolatban állnak a Yarkina (a Logosz) pozitív és negatív sarkaival. A földön körülbelül a régi Atlantisz alatt találhatók, de ha valaki be szeretne lépni a termekbe először ki kell lépnie ebből a térből. Különböző helyek vannak, ahol ezt véghez lehet vinni:

pl: -kénforrások, Oklahoma; -Shasta hegység, Kalifornia; -Mictolan, Dél-Amerika; -Shamballa, Góbi sivatag, Tibet; -Nagy Piramis Egyiptom; -Fekete-erdő, Németország; -Benares, India; -Atlasz hegység, Afrika.

A legtávolabbi időszak az első ciklus, amely az elmúlt tér-időben fellelhető, és ez a sajátos periódus azután következett be, hogy a sötétség kötőereje az emberre szállt, és az anyagi világhoz láncolta. Az akkori idők mesterei vagy a Fény Gyermekei testüket az elsődleges anyagból készítették és megtöltötték élettel. Annak ellenére, hogy ezek a testek az alakuló ember fajtestéhez voltak hasonlóak, mégis különböztek az embertől abban, hogy olyan érzékszervekkel rendelkeztek, melyeket csak kettős tudatossággal lehetett használni; egy olyan tudatosság ez, mely egy időben női és férfi tulajdonságokat mutat (androgen). Nem voltak a rosszhoz és az emberi zavarodottsághoz kötve, és ezért szabadon cselekedhettek azokat a dolgokat, melyeket az emberek nem tudtak végbevinni. Míg Thoth fizikai teste minden ötven évben megújhodásra szorult, addig az elsődleges anyagból való testnek száz évente csupán egyszer volt szüksége erre. Amikor bolygónkra érkeztek, az első földi ciklusban építették a Fény Gyermekei az Amenti termeit. Az uralmuk alá tartozó erőkkel elhajlították a teret, és megépítették Amenti csarnokait, melyeket a földhöz kapcsoltak. A dimenzionális védfalak megóvták a betolakodóktól, és csak azok számára voltak átjárhatók, akik a legmagasabban fejlett tudatossággal rendelkeztek. A nagy tér más terekre és közvetlen erőközpontokra van osztva, melyek a Yarkinából származnak. A földben (föld alatt) harminckét Fény Gyermeke töltötte a szolgálatát. A termekben egy ”Élet erőt” vagy szellemi központot helyeztek el.

Ebben folyik bele a Föld szelleméből (Vulkánusz – az Élet Virága) az Életáram, amely a bolygó életerejét látja el. Amikor a földön egy tárgy szétbomlásra kerül, az abból felszabaduló szellem az Élet Virágához kerül az Amentiben, hogy szükség szerint megidézhető legyen. A föld számára olyan ez a pont, mint amilyen az emberi test számára a gyomorszáj (solar plexus). A Fény Gyermekeinek trónjai oly módon voltak elhelyezve, hogy a szellem örvénylése teljes egészében érte őket, így mihelyt energiájuk csökkenni kezdett, az utánpótlás azonnal biztosítva volt. Az Élet Virága alá helyezett test nem a sugárzásban fürdik, és nincs szüksége a forrás életét magára irányítani. Az egyensúly teljes egészében megmarad, amikor a tudat távol van, még akkor is, ha évszázadokról van szó. Az ott található életerő olyan hatalmas, hogy az a test, amelyik száz évig tartózkodik alatta, ezer évig képes fenntartani magát megújhodás nélkül. Ezért tíz év elegendő arra, hogy a test száz évig ép és erőteljes maradjon. A legtöbb esetben azonban, a test hosszú ideig a sugár áramlásában maradt, és a Fény Gyermekei születés útján jutottak fel a földi világba. Alkalmanként saját testükben is a felszínre jöttek. Ez azonban ritkán esett meg. Amikor valaki eléri a harmadik megvilágosodást, megszabadul az Amenti termeitől, korlátlanul kivetítheti magát bárhová és bármikor.  Akarata szerint fizikai testet ölthet, vagy éteriben létezhet. Testét az Élet Virága alá helyezheti, hogy korról korra megújítsa azt. A Hét-úr, a hét kozmikus tudat (Hétszellem) kiterjedésének közvetlen emanációi a jelenkori kozmikus tudat hátterében. Függetlenül és harmóniában működnek a jelenkori kozmikus tudattal. Ellenőrzésük alatt tartanak bizonyos erőket mint például a negatív emanációkat minden lakott bolygón Kozmoszunkban. Az Urak másik szerepe, hogy ellenőrzésük alatt tartsák a tér-időt, különválasztva a Mégy időt, és hogy visszatartsák a káoszt a negatív "tartályban", hogy az a tudatosság belőle elszabadult lángjára rá ne törjön. Az ő erejük az, ami az életerőt az Élet Virágának koncentrációs pontjába vezeti, és ott tartja. Az Urak Ura a Kilencedik kozmikus ciklus emanációja. Azért kapta ezt a nevet, mert ez a legfejlettebb és a legkiterjedtebb az elsődleges periódusban (első Yod). Ez ellenőrzi a sötétet, a negatívat az összes kozmikus ciklusban. Alatta, de céljukban és ellenőrzési képességükben vele egyenlő rangban található a többi hat ciklus Ura. Annak ellenére, hogy nem ebből a kozmikus tudatosságból valók, minden időkben egyenlők vele, és ugyanabból az alapanyagból nyerték alakjukat, a rendezett rendből, és forrásuk is ugyanaz, az elsődleges periódus (Yod, Yao, Jó).

Ez a teremtés első forrása. Thoth-ot az Unal-i templomlakó, Horlet vezeti a ciklusok Urai elé. Thoth látja, hogy a templomlakó "elkeveredik" az egyik Úrral; más szavakkal: olyan összehangoltságba kerül vele, hogy eggyé válnak. Ebből a harmóniából egy hang fakad. Az Urak, mivel nincs emberi alakjuk nem tudnak beszélni, hangjuk a Csend Hangja. Erejüket azonban úgy irányítják, hogy mondandójuk Thoth számára érthetővé váljék. Később Thoth képessé válik arra, hogy olyan rezgésszintre lépjen, amelyen hallhatja az Urak csendjének mondandóját, a Csend Hangját. Ez azonban csak bizonyos próbatételek után következik be. Thoth megszabadul az Amenti termeitől, vagyis megkapja a kulcsot, hogy hogyan nyissa meg bármikor akarata szerint a kaput, mely az Élet Virágára nyílik. Thoth megtanulja a teremtés törvényeit, és olyan alakot ölthet, amilyet csak akar. A törvényt követve el kell döntenie, hogy milyen feladatot választ. Mivel megszabadult, fel kell kutatnia egy neki megfelelő munkaterületet. A megvilágosodás elérése nagyobb lehetőséget nyit meg a feladatok elvégzésére. A magasság, amire Thoth eljutott pusztán domb a transzcendens világának fénymagaslataihoz képest, melyek felé minden kozmikus tudatosság halad. Amikor Thoth elért egy célt, tovább haladhat azokkal, akiknek magasabb szintű a céljuk. Nem az Urak közül valaki vezeti Thoth -ot először az Amenti termeibe, ahol az élet ellentéte, a halál uralkodik, hanem a Fény Gyermekei közül. A teremben található a Központi Erő, ahol a halál egyenlő az élettel, olyan értelemben, hogy annak a helyén található. Talán paradoxonnak tűnhet ez.

Ha megvizsgáljuk azonban azt, hogy a halál folyamata által az élet szabadabbá válik, megláthatjuk a kettő azonosságát. A halál Ura nem a fenti ciklusok Urai közül való, hanem ebből a kozmikus ciklusból. Feladata a halál folyamatának végbevitele a negatív irányba, amely minden tudati szikrát körülvesz. A sötétség az, amelyben elveszejti a tudatosságot a halál, vagy éjszaka, mivel benne felejtésre kerül mindaz, ami volt. Azt mondja a mester a halálnak, hogy ne érintse meg többé Thoth -ot, és az ne veszítse el tudatosságát többé. A halál Ura tudomásul veszi, hogy Thoth -ot ezután a Nap fiának kell tekintenie, és nem érinti meg ezután. A halál kezeit felemeli, és lángot bocsát ki, amely szimbóluma a halál által fogva tartott Fénynek. A Fény elűzi a sötétséget. Thoth számtalan lángot lát, melyek az emberi síkon élő lelkek lángjai. A lángok fényessége vagy pislogása mutatja a fokot, hogy mennyire kötődnek a negatív rendnélküliséghez, amellyel összekapcsolódnak. A halál Ura beszél Thoth -nak az élet és halál misztériumairól. Elmagyarázza, hogy a lélek hogyan ölt új testet, hogyan éri el csúcsát, majd hogyan áll be a változás, hogy még nagyobb lánggal továbbléphessen. A halál eljön, de csak mint átmeneti folyamat. Az élet önmagában örök, mely a kezdetektől a befejezésig létezik. A végén a fénynek és az Életnek mindig győzedelmeskednie kell a sötétség és a halál felett. A halál kívánsága is az, hogy a fény elűzze erejét, mivel ő is a fényből ered. Thoth látja saját lelkét, amint az a sötétségből a fény felé halad. A vezető ezután Thoth -ot más termekbe viszi, ahol felfedi a titkokat, melyeket csak a beavatottak láthatnak. Egyebek között megmutatja a negyedik dimenzió belső tereit. Ezután Thoth -ot ismét a ciklusok Urai elé vezetik, ahol az Urak Ura, aki előzőleg is szólt hozzá, felszólítja, hogy válasszon magának feladatot. Thoth a tanári feladatot választja, hogy a lelkeket a sötétségből a világosságba vezesse. Az Urak Ura megerősíti választását és útjára bocsátja, hogy elláthassa feladatát. Thoth-ot a föld felszínére vezetik, ahol beteljesíti a megbízatását: az emberiséget kell vezetnie és tanítania a megszabadulás felé vezető Úton. Azzal fejezi be ezt a smaragdtáblát, hogy ismét az Amenti termeibe kell mennie, ami miatt az embereket egy időre elhagyja.”