Elveszejtve (glossza)
Vékonyka szelet csak reggel a város,
Szinte még sarló, majmolja a növekvő Holdat.
Hobósok ülnek a járdaszegélyen,
Kezükben üveg, torkukban az égető oldat.
Felfalja fáradt testét a lusta köd,
Mindnek, s lelkük is már régen elbukott.
Cipőjükben biz’ már csak vendég a fűző,
S talpuk nyirkos, lábukra zokni nem jutott.
Hamuszín bőre tusájuktól sáros,
A városnak, mely most fáradtan zokog.
Kiégett szívéből már csak közöny sugárzik,
Adomány hozók cipője már rég nem kopog.
Kémények bús hada álmosan ólmosat köp,
S e-hiénák hada éhesen botladoz.
Rég feledték, a friss kalács ízét,
Lapos hasuk csöndben horpadoz.