Átjáró

A Kapu, amelyet bármikor megnyithatsz a szíveden keresztül. Néhány dolog, ami a vándorúthoz feltétlenül kell...

Friss topikok

  • Solyiah: Nagyon tetszenek amiket írsz, bár a szótáramban nem szerepelnek a "kell" vagy "erős kísérletet tes... (2018.06.24. 23:33) A Góbi sivatag rejtélye - Shamballa
  • Száva Róbert Dávid: Sziasztok par napja kutattgatok es ezt azt lehet olvasni van egy par elmelet igen erdekesek meg te... (2017.11.08. 05:55) A Belső Föld
  • László Temesi: Nagyon tetszett, tudatosságomat nagyban elősegítette ez az útmutató. Hiszem, hogy így van és tudom... (2016.02.17. 21:12) Saját versek: Az utolsó fa
  • István Darázs: Sosem gondoltam volna! (2013.02.07. 18:15) Alternatív és olcsó gyógymódok
  • St.Grál: Az emberi létforma, az intelligens energia egyik megnyílvánulása. A lényeg nem a látható fizikális... (2012.09.14. 14:07) Byrd admirális expedíciója

Linkblog

Eckhart Tolle : (kezdő) szülőknek a gyereknevelésről

2010.11.04. 20:58 pentalacko

Eckhart Tolle : (kezdő) szülőknek  a gyereknevelésről

 

         Hogyan előzhetjük meg a kisgyerekeknél, hogy az elméjük csapdájába essenek, és önmagukat a gondolkozó elméjükkel azonosítsák?
Eckhart Tolle: – Leginkább azzal tanítod a gyerekeidet, ahogy otthon az életedet éled velük. Sokkal nagyobb a súlya annak, amit látnak rajtad, mint amit szavakként hallanak tőled. Ugyanis látják, hogyan élsz. Az elsődleges tehát az, hogy élj így – magadért –, s az egyetlen szó kimondása nélkül is átjut a gyerekedbe. Amennyire csak tudsz, igyekezz otthon jelenlétben lenni, a családtagokkal folytatott interakciókban is! Vigyél teret a családtagokkal való kapcsolatodba! Ez többek közt azt jelenti, hogy amikor valamit mond a gyereked, akkor valóban figyelj rá! Ne teremts otthon olyan hangulatot, hogy minden pillanatban kell valamit csinálni, aztán a következő dolgot, majd egy újabbat! Sok családnál ilyen nyugtalanság figyelhető meg.

 

Egyfolytában rohangálnak, mint a csirkék:

         "Gyere csináld ezt, aztán azt, ez még nincs kész!" Állandó feszültség és nyugtalanság uralkodik. A legtöbb családban már nem esznek együtt, szépen, nyugodtan. S amikor nem akad semmi, amivel megtöltsék az életüket, akkor bekapcsolják a tévét... S a gyerekek ebben nőnek fel. Ilyen környezetben, amiben folyamatosan tengernyi, haszontalan gondolati aktivitásra ingerlik őket. A videojátékok és egyebek... Tehát vigyél jelenlétet a családba, és ez azzal kezdődik, hogy igazi figyelmet adsz a gyereknek!

         Tehát ne azt mondd neki, hogy: "Ne azonosulj az elméddel!" Inkább te ne azonosulj az elméddel, és akkor már képes leszel valóban figyelni a gyerekre, amikor beszél hozzád! Ez a meghallgatás művészete, ami minden kapcsolat talán legfontosabb része, ám különösen fontos a gyerekeiddel való kapcsolatban. Ők ugyanis ezt szívják magukba. Na már most, meghallgatáson nem csupán azt értem, hogy igyekszel megérteni, mit is akar mondani a gyerek. A meghallgatásnak mélyebb vonatkozása is létezik. A meghallgatás a tudatos jelenlét, a figyelem auditív megnyilvánulása.

         Ezért ne csak hallgasd, hanem nézd is őt! Ez a figyelem vizuális megnyilvánulása. Ám létezik az érzékszervi észlelésnél mélyebb valami is, ez pedig a tudatos jelenlétnek az a tere, ami megjelenik, valahányszor teljes figyelmet szentelsz valakinek. Másként fogalmazva: ahogy ránézel a gyerekedre, hallgatod, s ő talán nyugtalan, esetleg épp most ért haza az iskolából, s azt meséli el, hogy ott mi történt. Te egyszerűen ott vagy, az éber, csöndes jelenlét tereként. Ekkor figyelem alakul ki. Tágasság. S aztán rájössz, hogy valóban ez az, ami számít. Nem annyira az a lényeg, hogy mit mond el a gyerek. Az másodlagos. Ám a tudatosság tere megvan, ahogy kapcsolatba lépsz vele. Megengeded, hogy a kapcsolatban tér legyen. Gyermeked számára ez a legerőteljesebb tanítás! A gyerek ugyanis magába fogja azt szívni. Az hasonló állapotot hoz létre a gyerekben is.

 

         Ne vessz el a fogalmakban! A beszélni tanuló gyerek éhes a fogalmakra – a kondicionált elme azokra vágyik –, s így fennáll a veszély, hogy elveszik az egyre több fogalomban. Ebben a stádiumban ugyanis az elme igényli a fogalmakat: "Mi ez? Mi az?" – kérdezi. S a gyerek elnevezést, megjelölést akar hallani. Az elme ezekre vágyik. Ebben a stádiumban azok fontosak a számára. Igen, meg kell mondanod a gyerekednek, hogy az adott dolog micsoda, hogy annak valamilyen elnevezése van. "Ezt így és így nevezik" – mondod. De mindig mutass rá a tényre, hogy ugyan így és így nevezik, ám az csupán a neve, nem maga a dolog. "Rózsának hívjuk. Tölgyfának nevezzük. Kutyának hívjuk. Ez a neve." S aztán gondoskodj róla, hogy – amennyire lehetséges – a gyerek kapcsolatba kerüljön azon dolog realitásával!

         Tehát biztasd a gyereket, hogy fogja meg, nézze meg, hallgassa meg! Érintse, nézze, hallgassa! Hogy a dolog tágasságából valamennyi azért megmaradjon. Hogy a fogalmak ne szippantsanak be az elméjében mindent, mert különben egy idő múlva a tanult fogalmat összetéveszti a valósággal. Ebben a stádiumban tehát fontos erre fektetni a hangsúlyt. Egyes alternatív iskolákban tudtommal ma már valamennyire figyelnek erre, és kis gyerekeknek még nem tanítanak fogalmakat. Arra biztatják a gyerekeket, hogy a kezükkel csináljanak ezt-azt, fogják meg a tárgyakat, hogy ne veszítsék el a kapcsolatukat a közvetlen érzékelés dimenziójával. Ez kulcsfontosságú. És van egy harmadik dolog is: a fájdalomtest.

         Ugyanis a gyerekek is rendelkeznek fájdalomtesttel. Hiszen mindenki ebbe a világba születik bele. A gyerekek egymástól eltérő erősségű fájdalomtesttel rendelkeznek. Akadnak boldog babák, és olyanok is, akik szinte egyfolytában sírnak, nem tudjuk miért. Ez van. Megjegyzem, az erős fájdalomtesttel rendelkező ember lelkileg nem feltétlenül kevésbé fejlett, mint a gyenge fájdalomtestű. Ennek inkább az ellenkezője az igaz. Amikor megjelenik a gyerek fájdalomteste, például rájön az üvöltési roham, ledobja magát a földre és üvölt, és ez rendszeresen megtörténik, akkor beszélj vele! Ne akkor, amikor ez történik, hanem utána. Amikor a gyerek már ismét észnél van. "Mi volt az tegnap? Mi történt? Mit éreztél? Hogyan kezdődött? Melyik pillanatban kezdődött? A tested melyik részében érezted?"

         Tehát bátorítsd a gyereket, hogy emlékezzen, mit érzett, s hogy figyeljen rá! Aztán amikor legközelebb észleled a roham első jelét, mondhatod: "Ó! Úgy látom visszajött!" Akár valamilyen nevet is adhatsz ideiglenesen a fájdalomtestének. Csak hogy be tudja azonosítani. "Ó! Újra itt van. Érzed?" S a gyerek egy darabig így talán képes tudatos maradni. Lehet, hogy újra elveszti a tudatosságát, és jelenetet rendez. Semmi vész. Miután lezajlott, mondd: "Újra itt volt, igaz?" Ennek hatására nagyon gyorsan kifejlődik a gyerekben a képesség, hogy a történés közben tudatos maradjon. Az pedig csodálatos! A fájdalomtesttel történő tanítás rendkívül gyakorlatias és direkt módszer, s nem szükséges hozzá egyetemi végzettség, hogy megértsd. Azonnal meglátod. Számos olyan családot ismerek, ahol alkalmazzák ezt a módszert. S elérkezik az idő, amikor a gyerek fölfedezi a te fájdalomtestedet! Érdemes ugyanis elmondani neki, hogy: "Nekem is van ám fájdalomtestem." Említhetsz rá példát is. Elmesélheted, mi történt ekkor vagy akkor. A gyerek pedig így reagál: "Ó, valóban!" Persze nem praktikus a gyerek számára fájdalomtestnek nevezned a jelenséget, adhatsz neki valamilyen más nevet is. Elérkezhet az idő, hogy a gyerek így szól: "Ó! Itt a fájdalomtested! Megjelent!" – amivel már ő tanít téged. Ilyen egy tudatosan élő család, ami csodálatos dolog! Élnek ma már így családok. S ez meg fogja változtatni a világot. Semmi egyéb nem képes megváltoztatni a világot.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://atjaro-penta.blog.hu/api/trackback/id/tr312424398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.