A Föld alatt csupán 2 mérfölddel megdöbbentő dolgok léteznek. Ha képesek volnánk ide behatolni, azt tapasztalnánk, hogy nappali világosságban fürdő gigantikus „zsebek” találhatóak a rétegek között, majd megpillantanánk a hatalmas, belső óceánt. Egy ilyen „zseb” és a belső óceán találkozásánál épült fel Telos, a belső Föld „elővárosa”.

A ”Föld” egy 1300 km vastag földkéregből áll, aminek a BELSŐ OLDALÁN már évmilliók óta létezik egy  4. valamint 5. dimenziós, a mi fogalmaink szerint halhatatlan, paradicsomi létállapotban élő birodalom, melyet a régi misztériumok Aghartának neveztek, a Siddhák lakóhelyének, az angyalok birodalmának. Agharta fővárosa a leírások szerint Shamballa, melyről sok szentírásban olvashatunk.
Agharta kontinensekkel és óceánokkal rendelkezik, úgy, mint a KÜLSŐ, vagyis felszíni világ, bár ott a szárazföld aránya nagyobb, mint az óceánoké, kb. az arány ³/₄ - ¹/₄.

A Belső Birodalom közepén ragyog a Központi Nap, Vulkánusz, az élő Mindenható, mely állandó fénnyel, meleggel, valamint bölcsességgel és mindent átölelő szeretettel látja el a Belső Birodalmat és a külső világot is. Ő a Földszellem, Gaia, a benn élő Krisztus, a Logosz, maga a mindenütt jelenvaló Isten emanációja.
Ez egy magasztos és mindenek felett álló lény, de egyben élettér is, a Szabadok birodalma, Elohim földje, Új Jeruzsálem. Természetesen nincs semmi köze a zsidósághoz, ez a kifejezés a beavatottak nyelvén a magasztosak jelölése.

Vulkánusznak köszönhető minden megnyilvánulás. Ha Ő nem akarná, nem tartaná megnyilvánulásban sem a belső, sem a külső ”Földet”.
Agharta földje mindenütt ragyogó és pompás kristályokból áll, ebből vannak ott a házak, templomok és más helyek is. Ehhez társul egy érintetlenül fejlődő őstermészet, paradicsomi növény- és állatvilággal. Ez az Eredeti Természet, a Dialectica Natura Originalis, a tökéletes Teremtés, a Logosz dicsőségére. Ez az emberiség eredeti lakhelye. A bukás után az emberiség bűnös része innen lett kitaszítva a külső világba.  

A Belső Föld külső körében fele annyi a gravitáció, mint a külső Földön, ezért ott kétszer olyan magasak az emberek, mint nálunk; kb. 4 méteresek, de néhány népcsoport magassága eléri a 6,5 és 7,5 métert is. Ők a negyedik dimenzió lakói, jól lehet, tisztán észlelhető a harmadik dimenzióban megjelenő forma-megnyilvánulásuk, bár sokkal éteribbek, úgy, mint anno Lemúriában. Képességeik a józan észt felülmúlják. Képesek bárhol, bármikor megjelenni, teljes élő valóságukat kivetíteni. Nincs betegség vagy nélkülözés, mert a belülről áradó szellemtérrel tökéletes összhangban élnek. TUDATUK SZABAD, mentalitásuk és akaratuk tökéletes tükre a Logosz tervének. Ők a Nap gyermekei, tökéletes asztrális szabadságban, korlátozások nélkül. Az itt lakók a Fény ösvényét járják, és a Föld felszínén raboskodókért tevékenykednek. Akit a külső világtól megszabadítanak, itt kapja meg az előkészületeket a teljes megszabaduláshoz.

Ennek a birodalomnak Telos az „elővárosa”, mintegy kaput képezve a birodalomba. Telos egy nagy város, mintegy 1,5 millió lakosa van, és a Mount Shasta alatt helyezkedik el. A város egy kupola alatt létezik, amely kristályból áll, kb.1,5 mérföld területtel. Telos azt jelenti, "a lelkek közössége". A nyelv, melyet beszélnek, a Solar Maru, melynek gyökér-nyelve a szanszkrit és az arámi.
Az emberek hosszú életűek. Sok ezer évesek, a legöregebbek akár harminc-negyven ezer évet is megéltek már. Telosban királyság az államforma, a formális király és királynő Ra és  Ramu Mu. A gyakorlatban egy tanács irányítja a várost, melynek tizenkét tagja van, hat férfi és hat nő.

Nincs pénz-rendszer, valamennyi lakosa alapvető szükségleteiről közösen gondoskodnak. Csere-kereskedelem folyik, így mindenki hozzájut mindenhez. Az elsődleges tevékenységük szellemi, amelynek célja a bukott világok megmentése, fejlesztése és megszabadítása. A „Nagyboldogasszony” elnevezésű projektjük keretében ellátogatnak a különböző dimenziókba, különösen a harmadikba és az ötödikbe, és előkészítik az ott található lesüllyedt létállapotú entitásokat a továbblépésre az Egyetemes Matéria, az Ősanyag segítségével. A hit és a belátás előremozdításával mindenkiben létrehozzák az „Eredeti Templom”-ot, az ember egyetlen és igaz kapcsolatát Istennel.
Telos egy technológiailag is fejlett civilizáció, jól lehet, az életük „jobb agyféltekés” technológiákra épül. Közlekedési rendszerük nagyon figyelemre méltó. A városon belül elektromágneses „felvonókkal” közlekednek, amellyel bárhová eljutnak. A Telos és más földalatti városok közötti utazás egy elektromágneses „metró”-val oldják meg, ami 3000 mérföld per órával száguld, és az anyag- energia- anyag elektromágneses átalakításának elvén működik.
Telos tagja a Bolygók Szövetségének, és az emberek természetes módon utaznak más planétákra. Egy ősi interdimenzionális technológiával rendelkeznek, melyet sok entitás használ a Világegyetemben. Létezik egy „számítógépes rendszer”, ami aminosav alapú és összeköt minden földalatti várost és a galaktikus civilizációkat is. Telosban minden család és egyén rendelkezik eme sajátságos kommunikációs eszközzel.

A várost öt szint alkotja. A legfontosabb az első szint, amely az oktatás, a közigazgatás és a kereskedelem központja. A város középpontjában egy templom áll, amely 50.000 ember befogadására képes. Ezen kívül koncentrikusan helyezkednek el a kormányzati épületek, a „szórakoztató” központok, a palota, az űrkikötõ és az iskolák. Más szinteken vannak a „gyártási” központok, hidroponikus kertek és a kör alakú házak.
 

Prológus:

Telos történelme első sorban Lemúriával függ össze. Ez a történelem ie. 4,5 millió éve kezdődött, és Atlantisz bukásával ért véget, időszámításunk előtt 12000-ben. Ez a hatalmas szárazföldi terület a Csendes-óceánon helyezkedett el, a mai Hawaii, a Húsvét-sziget, Ausztrália és Új-Zéland együttesen alkotta. A keleti partjaiból mára Kaliforniai és British Columbia maradt.

A lemúr faj emberiségének tudata az ötödik dimenzióban mozgott, az ez alatt lévő dimenziókat pedig úgy művelték, mint a kerteket. Ez a faj más galaxisokból származó lények hibridje volt, mint pl. a Szíriusz vagy az Alpha Centauri.

A lemúriaiak létre akarták hozni azokat az állapotokat, amit mi „paradicsomi”-nak neveznénk.

Ezt nem minden nép tartotta szerencsésnek. A Nefilimek, akik kb. ie. 450.000 éve érkeztek a Földre, a lemúr faj leigázására törekedtek, mert hatalmi törekvéseiket gátolták. Ez nem sikerült, mivel a Lemúriában élők tudata fejlettebb volt a betolakodókénál. A régi Atlantisz papjai pedig kifejezetten ellenezték.

Mintegy 25.000 évvel ezelőtt, a két nagy civilizáció, Atlantisz és Lemúria harcban álltak egymással, mivel teljesen más volt az ideológiájuk. Lemúriában elterjedt nézet volt, hogy minden entitásnak a saját ütemében kell fejlődnie, külső beavatkozás nélkül, saját belátásai és tapasztalatai alapján. A lemúriaiak így kevésbé kialakult kultúrák fejlődésébe soha nem avatkoztak bele, csak a lelki és szellemi fejlődés lehetőségét hagyták nyitva, biztosítva ezzel a továbblépés alternatíváját. A jobb agyféltekés technológiát részesítették előnyben. Ám természetesen, ez is csak egy volt a földi civilizációk közül. Hanyatlásuk a nemek szétválasztásával kezdődött, amikor is földönkívüli és atlantiszi mágusok tanácsára - és segítségével - létrehozták a mai emberiség egyik prototípusát.

Az atlantiszi mágusok viszont úgy vélték, hogy ezeket az alacsonyabb civilizációkat ellenőrzés alá kell helyezni, valamint be kell avatkozni a kultúrájukba, rohamos fejlődést biztosítva ezzel az adott népnek. Atlantisz papjai folyamatosan építették be a technológiájukba más idegen csillagok lényeinek technológiáit, mely bal agyféltekés találmányok alkalmazásán alapult. Atlantiszban a földönkívüli és földi fajokat céltudatosan egyesítették, ezzel a saját pusztulásukat is előkészítve. Az egyik harcos földönkívüli faj genetikája domináns lett az atlantiszi leszármazottakban, az erőszak hullámai mindent elöntöttek. Harcot kezdeményeztek más kultúrák ellen, Lemúria ellen nukleáris fegyvereket vetettek be. Az ördögi fegyver az egész bolygót tönkretette.

A körülbelül 15.000 évvel ezelőtti  nagy háború elpusztította tehát Lemúriát, papjaik a föld alatt kerestek menedéket, Shamballában, a föld alatti civilizációk fővárosában, az Egyetemes Szerzet földi központjában. Engedélyt kaptak, hogy megépítsék Telost a Mount Shasta alatt, hogy megőrizzék civilizációjuk maradékát. Az emberek élete abban az időben 20.000-30.000 évig tartott. A lemúriai papok meggyőzték az Egyetemes Szerzetet arról, hogy a korszak, melyben éltek, az emberiség számára nagyon fontos. Létrehoztak tehát egy könyvtárat, mely tartalmaz minden fontos eseményt annak tanúságaként, hogy a háború és az agresszió mily borzalmas pusztulást hoz az emberiségre. Egy másik helyen, a Nagy Csarnokban (mely a Nagy Piramis alatt helyezkedik el kb. két mérfölddel) tárolják az Emberiség összes találmányának terveit, valamint a prototípusokat is. A több ezer szerkezetnek és különleges találmánynak ez a gigantikus csarnok ad otthont, amelynek személyzete egy hét szintes városban lakik a csarnok fölött.

Ekkor kaptak engedélyt, hogy megépítsék Telost. Egy másik nukleáris háború következtében Atlantisz utolsó maradéka is ide menekült kb. 12.000 évvel ezelőtt, ezzel eltűntek a nagy civilizációk utolsó képviselői is a Föld felszínéről.
A Lemúriaiak tehát várost építettek, melynek lakosságát kb. 200.000 főre tervezték, de csak 25.000 ember jutott el az új városba, Telosba.

Telos a föld alatti birodalomnak, Aghartának a kapuja lett, mely 100 várost foglal magába. A birodalom és a kormányzás székhelye Shamballa, a megszabadultak lakhelye. Ez a város a Fény Kapuja, a Siddhák lakhelye, az „angyalok” birodalma. Innen indul ki minden megszabadító impulzus a spirituális tanítók személyében, akik a Föld felszínén tevékenykednek, az Emberiség megszabadításáért. Ezek közül való Sananda / Jézus, Buddha, Ozirisz, Mani, Lao-Ce, Zarathustra és Krisna is. Shamballa kijárata a Góbi sivatagban van, ám az átlag ember elől teljesen rejtve. Kizárólag csak a beavatottak juthatnak oda.

A föld alatti birodalom városaiban fejlesztik a szent tanításokat és technológiákat, mindig az adott kornak és emberiségnek megfelelően. Két további különleges város Posid és Ráma. Posid bejárata a Mato Grasso síkságon található, Brazíliában. Az ide való lejutás szintén csak a beavatottaknak adatik meg. A népesség jórészt a régi Atlantisz leszármazottaiból tevődik össze, lélekszáma mintegy 1,3 millió fő.

Ráma egy ősi indiai város felszíni lakosságának leszármazottaiból áll, akik egy világméretű katasztrófa elől menekültek ide. Lakossága mintegy 1 millió.

Epilógus:

A Belső Föld belső körében, Az Új Jeruzsálem lakói teljes szabadságban élnek, őket már nem köti a gravitáció. Náluk a földhözkötöttség már csak egy fogalom. Ők az Elohim, az Egyetemes Szerzet. Ez már az ötödik dimenzió, a Világosság Fényszövetsége. Az Elohim tartja megnyilvánulásban az egész teremtést, a külső világ nélküle már rég elpusztult volna.

Számunkra a Föld benti birodalma a mesék világába fog tartozni, amíg meg nem szabadulunk a materialista természettudomány primitív világképétől, valamint a beteges, önző mentalitásunktól. Ezenkívül ki kell törnünk érzelmeink rabságából, az asztrális fogságból. Végül ki kell cserélnünk és magunk mögött kell hagynunk sérült személyiségünket, és ki kell emelkednünk egy teljes megújulásban a magunk teremtette pokolból. Az önzés székhelyét, az EGO-t fel kell váltania egy új Léleknek, mely teljesen képes egyesülni a Mindenséggel, az Egyetemes Szellemmel.

Meg kell értenünk: A VILÁGEGYETEMBEN semmi sem úgy működik, mint ahogy azt mi elképzeljük. A mesterségesen gerjesztett hiedelmeink elfedik a valóságot. Tudatában kell lennünk a ténynek, hogy MINDEN BOLYGÓ, SŐT, CSILLAG is üreges! Ez az üreg egy élettér, ahol az Egy Élő Isten élethullámokat tart megnyilvánulásban. Ez a normális állapotuk! Ezért ha pl. a földönkívüli civilizációkról beszélünk, akkor előbb meg kell vizsgálnunk, hogy képesek vagyunk-e a helyes megkülönböztetési képesség használatára. Ha ez nincs meg, el kell állni ennek a témának a vizsgálatától. Tehát ezek után már hozzá kell tennünk, hogy a fent említett lények az adott bolygó külső, vagy BELSŐ felületén élnek-e! Mert a világon semmi nem mindegy! Így annak tudatában, hogy a világegyetemben mindenütt a bolygók külső felére zárták ki a HARAG kirobbanása után a bukottakat, megértjük a beavatottak kijelentését: a „látható világegyetem” a romlottság és bűn lakhelye. Ezek a poklok, ahol a bukott emberiségeknek sok-sok fordulaton keresztül meg kell tanulniuk a leckét a visszatéréshez. Ez az önismeret rögös útja. Szembesülnie kell önnön lényvalóságával, hogy megismerhesse a maga teremtette világot, és ezáltal megtanulja megkülönböztetni a látszatot a valóságtól, mert csak akkor tudja felismerni az Örök Igazságot.

Hivatkozások:

      Jones, Aurelia Louise. "A Lemuria és a Telos." A lemúriai kapcsolat. Mar, 2005. November 15, 2005. http://www.lemuriaconnection.com/en/about-lemuria-telos.htmJ

      Jones, Aurelia Louise. "A Mount Shasta." A lemúriai kapcsolat. Március 15. 2003-ban. November 15, 2005. http://www.lemurianconnection.com/en/about-mount-shasta.htm.

      "Földalatti világok." A Argatha Network.http: / / www.geocities.com/Area51/Shadowlands6853/underoo3.html?200516

      GalacticMessages.com
      
      http://www.galacticmessages.com/blog/2010/06/telos-the-underground-city-of-mount-shasta/

 Támogató irodalom:

       Jan Van Rijckenborgh: Shamballa szerzete

       Drunvalo Melchizedek: Az Élet Virágának ősi titka

A Pravda című orosz napilap értesülése szerint az idegenek jelenlétét kutató S.E.T.I. intézet (a földön-kívüli kozmikus mozgásokat, és egyéb csillagközi jelenségeket vizsgáló szervezet ) nemrég három idegen tárgyat - szerintük minden kétséget kizáróan mesterséges és értelemmel navigált - űrhajót - fedezett fel a Naprendszer legszélén, valamivel a Plutó kisbolygó pályáján túl. Szerintük a tárgyak a Föld felé tartanak, s nagyjából 2012 végére érnek ide, tekintve sebességüket.

Egy ennek a bejelentésnek a kapcsán tartott beszélgetésben Simon Conway Morris evolúciós paleo -biológus arról beszél, hogy szerinte a földön-kívüli lények hasonlítanak ránk, de az is lehet, hogy sokkal agresszívabbak mint mi. A professzor állítja: közel az idő, hogy megmutassák magukat, s érkezésük nem feltétlenül lesz üdvözítő az emberiség számára...

Az orosz Nyezaviszimaja Gazeta írásából az derült ki, hogy ha a jelzett napon a három űrhajó eléri a bolygónkat, akkor bármi megtörténhet. Indoklásul a SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) tudósainak kijelentését vették alapul, hogy ez a három végzetes űrhajó ugyan jelenleg még a Plútó mögött tartózkodik, de ne legyenek kétségeink, hogy serényen közelednek felénk. Ráadásul a legnagyobb űrhajó 240 km széles! Némi megnyugvás: a két másik nem ilyen nagy… A SETI eme kinyilatkoztatása az alaszkai HAARP megfigyelő-állomás adatait is figyelembe vette.

Carlos (César Salvador Arana) Castaneda  1925. december 25.-én született Peruban.  Amerikai antropológus és író. 1968-ban jelentette meg Don Juan tanításainak első kötetét, a közép-amerikai sámánok titkos beavatásairól az ősi Tolték szellemi hagyományok szerint. Castaneda ezt követően még tizenegy   (összesen tizenkét kötet) könyvben megírta Don Juan Matus összes tanítását.   A tizenkét könyvből több mint 8 millió példányt adtak el a világon, 17 nyelvre lefordítva.

A könyvek hangvétele egyesek szerint teljes ellentmondásban van Castaneda személyiségével, aki ritkán beszélt a nyilvánosság előtt munkásságáról.

Sokan megkérdőjelezték emiatt a hitelességét. Támogatói viszont állítják, hogy a könyvekben leírtak hitelesek, és legalábbis értékes művek a filozófia és a szellemtudományok szempontjából. Castaneda leírásokat adott szellemi gyakorlatokhoz, amelyek lehetővé teszik a fokozott tudatosság elérését. Az antropológusok sok éves munkájáról azt tartják, hogy rendkívül fontos és hiteles, sok ponton követhető és áttekinthető.

Más részről akadémiai kritikusok azonban úgy vélik, hogy minden leírása fikció, és a fantázia terméke. Hivatkoznak ezzel kapcsolatban a könyvek belső ellentmondásosságára, sok adatra, mely szerintük  antropológiai adatokkal összeférhetetlen. Úgy gondolják, hogy alternatív források felhasználásával írta meg Castaneda a sámáni gyakorlatokról szóló műveit, felületes forrásokra támaszkodva, közvetett (nem első kézből jövő) bizonyítékok felhasználásával.

Könyveit Castaneda egyes szám első személyben írta, amelyek tanulósága alatt szerzett tapasztalatairól szólnak, amit egy Yaqui sámán, Don Juan Matus irányításával szerzett.

1960-ban avatta be az öreg indián a Tolték hagyományok szerint. Castaneda leírja, hogy Don Juan Matus egy "nagual" volt, az ősi Tolték misztérium iskola belső, beavatott szellemi köréhez tartozott.  Leírta, hogy aki a Szellemet választotta, csak az vétetett fel a beavatottak belső körébe, és válhatott vezetővé és tanítóvá. Ez a belső kör volt a Harcosok Közössége. Castaneda arra az emberre is használta a "Nagual" kifejezést, aki az új érzékelési képességével a Valóságot igazán képes volt érzékelni, és az „ismeretlen” és „ismerhetetlen” birodalomba bátran behatolt, és élő, vibráló mindenütt-jelenlétként tapasztalta meg. Azokat a látnokokat is nevezte néha így, akik valóban LÁTTÁK az Eredeti Valóságot. Ilyen volt Don Juan is, akinek élő kapcsolata volt az „ismeretlen” birodalommal. Castaneda gyakran nevezte ezt a birodalomban  „nonordinary” -nak, az-az igazán vibráló, élő valóságnak, mely jelezte, hogy ez a birodalom valóban realitás, de az érzékelése gyökeresen eltér a szokásos, átlag-ember által megélt és tapasztalt valóság fogalmától. Rámutatott, hogy az átlag-ember a  mindennapi tevékenysége részeként a szociális klíma hatása alatt beszűkülten és rendkívül korlátoltan éli meg a valóságot, a tudatosság terén még csecsemőnek számít. Rávilágított a tényre, mely szerint az emberi tudat beszűkülése az önzéssel, az EGO uralmával egyenesen arányos. Az EGO, mint élősködő uralja a lelket, és az egész emberi megnyilvánulás zsarnokává válik. A Szellem és a jelölt között az EGO tornyosul egyetlen és végső akadályként, az az EGO, amely egy szerencsétlen baleset folytán egy dermesztő és dialektikus (instabil, a változásnak alárendelt) világot álmodik maga köré, és ezzel elválasztja magát a Mindenségtől. Ezért a Nagual arra törekszik, hogy EGO-ját ki vonja a forgalomból, és teljesen elhagyja azt. Castaneda tehát Don Juan révén megtanulta az "ENDURO" ősi gyakorlatát, amely által a jelölt EGO-ja feloldódik a Nagy Szellemben, és a teljes önfeledtség állapotában egybeolvad a Végtelen Szándékával, nagy bizalommal átadva Önvalóját neki. A Nagual TUDJA, hogy nincs is mása ezen a világon, csak a belső Világossága, amelynek feltétel nélkül engedelmeskednie kell. Ehhez az állapothoz kemény beavatásokon ment keresztül, igazán élete alapgyakorlatává téve az endurát.

Ezt követően Castaneda maga is Nagullá vált, ennek minden, az átlagember számára elképzelhetetlen következményével.

Castaneda feltehetőleg elhagyta az Államokat 1973-ban, és elvonultan élt egy eldugott, de jól felszerelt tanyán három mágusnő, un. "chacmools" társaságában. Ez idő tájt családjától elszakadt, és elmélyült életet folytatott, mindentől függetlenül.

Majd hamarosan  megalapította a „Cleargreen”-t, az Őstermészet Tiszta Szerzetét, egy szervezetet, amely elősegítette a „Tensegrity”, egy állítólag ősi hagyományokat követő Toltec rend újraszervezését, aminek munkája a Lelkileg Erősek gyakorlataira épült.

1998. április 27.-én hunyt el, halálát több rejtélyes esemény követte.

Közvetlenül halála után öt nő, akik a rend belső tagjai közé tartoztak, nyomtalanul eltüntek.

Művei a mai napig tudat-formáló és ébresztő hatásúak, sok keresőt segítenek a Valóság Határaihoz.

Forrás:

http://en.wikipedia.org/wiki/Carlos_Castaneda

Amikor a Vándor a Nagyvárosba érkezett, a démonok azonnal rárontottak, és megpróbálták felfalni, de meghökkenve és csalódottan tapasztalták, hogy a Vándor semmi más, csak tiszta és éber Tűz. Mindent megpróbáltak, hogy bemocskolják, teljesen hasztalan.

Nem voltak tisztátlan gondolatai vagy érzései, nem volt takargatnivalója, nem voltak előítéletei.

Semmije sem volt, csak kristálytiszta ébersége. Egyszerűen csak Jelen Volt, semmi több. Bűne sem volt…

Amikor a város középpontjába ért, ölelésre tárta karjait, és az emberek csak jöttek, és jöttek……

Mikor már nagyon sokan vették körül, a Vándor meséjébe kezdett…:

”Egyszer a Sátán összehívta a démonokat a világ minden tájáról.  A nyitóbeszédében ezt mondta:

- Meg kell tartanunk a hatalmunkat az emberiség fölött! Ne hagyjuk, hogy felébredjenek! Nem tarthatjuk vissza a keresztényeket attól pl., hogy eljárjanak misére. Nem tarthatjuk vissza őket attól, hogy olvassák a Bibliájukat és hogy ismerjék az igazságot. Még csak attól sem tarthatjuk vissza őket, hogy egy bensőséges kapcsolatot alakítsanak ki a Megváltójukkal. Ha egyszer megszerezték ezt a kapcsolatot Jézussal, megtört a hatalmunk felettük. Úgyhogy engedjétek, hogy elmenjenek istentiszteleteikre, engedjétek, hogy magukhoz vegyék az Úrvacsorát, de lopjátok el az idejüket annyira, hogy ne legyenek képesek igazi kapcsolatot kialakítani  Jézus Krisztussal.

- Ezt akarom tenni ! - mondta a Sátán:

- Eltéríteni őket attól, hogy kialakítsák a kapcsolatot a Megváltójukkal és fenntartsák ezt az éltető kapcsolatot egész napon át! Tartsuk fenn a bukott állapotukat!

- Hogyan tegyük ezt? - kiabálták a démonjai.

- Kössétek le őket az élet mellékes és gyarló dolgaival és találjatok ki számtalan cselt, amikkel lefoglalhatjátok a gondolkodásukat – válaszolta. Pusztuljon a filozófia!
- Kísértsétek őket arra, hogy költsenek, költsenek és költsenek. Hozzátok őket olyan helyzetbe, hogy kérjenek kölcsön, kérjenek és kérjenek, a teljes csődig!
- Győzzétek meg a feleségeket, hogy dolgozzanak hosszú órákat és a férjeket, hogy dolgozzanak 6-7 napot egy héten, 10-12 órát egy nap, így kényszerből kialakítják maguknak az üres életformát. Pusztuljon a lélek!

- Tartsátok vissza őket attól, hogy időt töltsenek a gyerekeikkel, a családjukkal. Ahogy a családok darabokra hullanak, hamarosan, az otthonaik többé nem lesznek biztonságos menedékek a világ hitványsága elől! Pusztuljon a közösség!
- Stimuláljátok az agyukat, hogy ne legyen képesek meghallani azt a 'halk és szelíd belső hangot.'
- Csábítsátok őket arra, hogy kapcsolják be a rádiót vagy a média-lejátszókat, amikor csak lehet…..pl. ha vezetnek... hogy hagyják bekapcsolva a TV-t, videót, cd lejátszót és a számítógépet az otthonaikban folyamatosan, és gondoskodjatok arról, hogy minden üzletben és étteremben a világon folyjék a „feledés muzsikája” vagy a „hipnotikus altató” folyamatosan. Ez majd megkeményíti a szívet, és eltompítja az agyat, megszakítva a kapcsolatot a Krisztussal. Pusztuljon a tudatosság!
- Töltsétek fel a dohányzóasztalokat magazinokkal és újságokkal. Nyomjátok bele az agyukba a híreket 24 órán keresztül. Vezetés közben is szívjátok el a tudatukat reklámokkal és hirdetésekkel. Árasszátok el az e-mail postafiókjaikat szeméttel, katalógusokkal, amikből on-line lehet rendelni, sorsolásos játékokkal és mindenféle hírlevéllel és promóciós ingyenes ajánlatokkal, szolgáltatásokkal és hiú reménnyel. Pusztuljon a remény!

-  Tetessetek sovány, gyönyörű modelleket a magazinokba és a TV-be, hogy a férjek azt higgyék, hogy csupán a külső szépség a fontos és aztán elégedetlenekké váljanak a feleségükkel. Tegyétek tönkre az emberi kapcsolatokat! Pusztuljon a megkülönböztetési képesség!
- Tartsátok fáradtan a feleségeket olyannyira, hogy ne tudják éjjel szeretni a férjüket. Adjatok nekik fejfájást és kínt! Ha nem adják meg a férjüknek azt a szeretetet, amire szüksége van, hamarosan máshol fogják azt keresni. Ez jó hamar szétszakítja a családokat! Pusztuljon a család!

- Adjátok nekik a Télapót, hogy eltérítsétek őket attól, hogy megtanítsák a gyerekeiknek a Karácsony igazi jelentését. Adjatok nekik húsvéti nyuszit, így nem fognak beszélni az Ő feltámadásról, a bűn és a halál feletti hatalmáról. Legyenek tudatlanok!
- Még ha el is utaznak pihenni, tegyetek arról, hogy hajszolják ott is túl magukat... hogy kimerülten térjenek vissza. Tartsátok őket túl elfoglaltan ahhoz, hogy kimenjenek a természetbe és Isten teremtményeit csodálják. Küldjétek őket inkább vidámparkokba, sporteseményekre, színdarabokra, koncertekre, moziba. Had zilálják szét az életüket!
- Tartsátok őket elfoglaltan, elfoglaltan és elfoglaltan! Amikor lelki találkozóra mennek, nyugtalan lelkiismerettel fognak távozni, mert értelmetlen az életük!
- Nyomjátok tele az életüket sok jó kifogással, hogy ne legyen idejük keresni az Igazságot. Így egy idő után a saját erejüket szétzilálják, fel fogják áldozni az egészségüket és a családjukat egy "elég jó cél" érdekében, amely csak  látszat, és soha nem is létezett!

- Végül pedig ne hagyjátok, hogy a gyermekek tiszták maradjanak. Mocskoljátok be őket, ha lehet, még az anyaméhben! Ferdítsétek el a gondolkodásukat, roncsoljátok szét belső elválasztásukat, tapossatok az érzéseikbe, hogy idő előtt megkristályosodjanak, nehogy megérinthesse őket a Világosság.  Kötözzétek hozzá őket a TV-hez, a PC-khez, lelküket ejtsétek a Múlt fogságába, intelligenciájukat ne engedjétek kifejlődni. Hívjátok segítségül minden eszközt, ne hogy megváltsák a világot, mivel ha „felébrednek”, képesek lennének rá! Pusztuljon az Emberiség jelenje és jövője.

- Működni fog! Biztos működni fog! - üvöltötték a démonok. - Játsszuk a Nagy Színjátékot az emberekkel, hogy helyettük és velük élhessünk!
Buzgón indultak teljesíteni a megbízatásukat, hogy az emberek minél kevesebb időt hagyjanak Istenre és a családjaikra szerte a világon, hogy a Feltámadás ünnepe a nyúl és tojás ünnepe legyen, és hogy minél kevesebb idejük maradjon arra, hogy meséljenek másoknak arról, Jézus Ereje hogyan változtathatja meg az életüket.”

Ezek után csönd lett, nagyon nagy csönd. Az emberek visszatartották a lélegzetüket is. Percekig nem hallatszott semmi, csak a szél zúgása a Nagyváros falai között. Végül valaki felzokogott. Mélyről jövő, zaklatott, őszinte zokogás volt. A Felismerés és a Felébredés könnyei. A Belátás könnyei.

A Vándor felállt, leporolta ruháját és mielőtt továbbindult volna, még így szólt:

- Nektek is el kell gondolkodnotok:  - ”vajon melyik életet élem?” ……

(Egy érdekesség:

Az "elfoglalt" [angolul: busy] azt is jelentheti szabad fordításban:
- Tényleg a Sátán rabigáját akarod?   -    B-eing      U-nder      S-atan's      Yes?)

Dr. Mikola László, a Magyar Stroke Alapítvány munkatársa a következő felhívást intézi az Internet használókhoz:

„- Tudta, hogy stroke, más néven agy-szélütés felelős minden harmadik halálesetért?

Azt tudta, hogy három esetből kettő megelőzhető, ha még időben felismerjük a
tüneteket, és azonnal mentőt hívunk? Most Ön is tehet ezért, mindössze ezt
a levelet olvassa el figyelmesen, és küldje tovább ismerőseinek, barátainak!
Magyarországon öt millió email cím létezik (de ennél kevesebb címzett) - ha
csak egy részükre eljuttatnánk a levelet, emberi életeket mentenénk meg!

- Mondanék egy példát, amivel a segítségükre lehetek:
Egy kerti-partin, egy ismerősöm kissé megingott, el is ejtette a tányérját,
de ezután, mindenkit megnyugtatott, hogy jól van (ugyanis a többiek orvost
akartak hívni). Ő azt állította, hogy csak az új cipője miatt csúszott meg
egy téglán. Felsegítették, kapott egy másik tányért, és bár egy kissé
gyengének tűnt, tovább szórakozott. Később felhívott a férje, hogy elmondja,
a feleségét kórházba vitte, ahol meghalt! A parti során STROKE-ja volt.
Ha tudták volna, hogyan kell beazonosítani a stroke jeleit, talán ma is
velünk lehetne. Mások nem halnak meg, de reménytelen, tehetetlen
helyzetbe kerülnek.
Egy neurológus azt állítja, hogy ha a stroke áldozatát 3 órán belül
elkezdheti kezelni, teljesen visszafordítható a kóros állapota. TELJESEN! Azt hirdeti, hogy a stroke felismerésének és diagnosztizálásának egyszerű a
módja, azután pedig 3 órán belül elkell kezdeni a kezelését.

A stroke felismerése:

 (Néha nehéz beazonosítani a stroke jeleit. Sajnos, a
tudatosság hiánya katasztrófát okozhat. A stroke áldozata súlyos
agykárosodást szenvedhet, ha a környezete nem ismeri fel a jeleit.)

- Az orvosok szerint bárki felismerheti a STROKE-ot, ha három egyszerű kérést
mond az illetőnek:    M.... B......E.......

1. „M”: Meg kell kérni az illetőt, hogy MOSOLYOGJON.

2. „B”: Meg kell kérni, hogy BESZÉLJEN, mondjon egy egyszerű mondatot
(összefüggően: pl. - Szép napunk van.).

3. „E”: meg kell kérni, hogy EMELJE FEL mindkét karját.

Ha az illetőnek a három kérés teljesítésének bármelyikével nehézsége van,
azonnal hívjon  mentőt és mondja el a tüneteket!

- Még egy gyors teszt: - mondja az illetőnek, hogy ÖLTSE KI A NYELVÉT.
Ha a nyelv kicsavarodott , ha egyik vagy másik oldalra megy a nyelv, ez is a
stroke jele lehet.

Mi is az a "Belső Föld" tulajdonképpen?

A ”Föld” egy 1300 km vastag földkéregből áll, aminek a BELSŐ OLDALÁN már évmilliók óta van egy  4. valamint 5. dimenziós, a mi fogalmaink szerint halhatatlan, paradicsomi létállapotban élő birodalom, melyet a régi misztériumok Aghartának neveztek, a Siddhák lakóhelyének, az angyalok birodalmának. Agharta fővárosa a leírások szerint Shamballa, melyről sok szentírásban olvashatunk.

Agharta  kontinensekkel és óceánokkal rendelkezik, úgy, mint a  KÜLSŐ ( vagyis felszínes! ) világ, bár ott a szárazföld aránya nagyobb, mint az óceánoké ( az arány 3/4 - 1/4 ).

A Belső Birodalom közepén ragyog a Központi Nap, Vulkánusz, az élő Mindenható, mely állandó fénnyel, meleggel, valamint bölcsességgel és mindent átölelő szeretettel látja el a Belső Birodalmat és a külső világot is. Ő a Földszellem, Gaia, a benn élő Krisztus, a Logosz, maga a mindenütt jelenvaló Isten emanációja.
Ez egy magasztos és mindenek felett álló lény, de egyben élettér is, a Szabadok birodalma, Elohim földje, Új Jeruzsálem. Természetesen nincs semmi köze a zsidósághoz, ez a kifejezés a beavatottak nyelvén a magasztosak jelölése.

Vulkánusznak köszönhető minden megnyilvánulás. Ha Ő nem akarná, nem tartaná megnyilvánulásban sem a belső, sem a külső ”Földet”.
Agharta földje mindenütt ragyogó és pompás kristályokból áll, ebből vannak ott a házak, templomok és más helyek is. Ehhez társul egy érintetlenül fejlődő őstermészet, paradicsomi növény- és állatvilággal. Ez az Eredeti Természet ( Dialectica Natura Originalis), a tökéletes Teremtés a Logosz dicsőségére. Ez az emberiség eredeti lakhelye. A bukás után az emberiség bűnös része innen lett kitaszítva a külső világba.

A Belső Föld külső körében fele annyi a gravitáció, mint a külső Földön, ezért ott kétszer olyan magasak az emberek, mint nálunk; kb. 4 méteresek. Ők a negyedik dimenzió lakói, jól lehet, tisztán észlelhető a harmadik dimenzióban megjelenő forma-megnyilvánulásuk, bár sokkal éteribbek, úgy, mint anno Lemúriában. Képességeik a józan észt felülmúlják. Képesek bárhol, bármikor megjelenni, teljes élő valóságukat kivetíteni. Nincs betegség vagy nélkülözés, mert a belülről áradó szellemtérrel tökéletes összhangban élnek. TUDATUK SZABAD, mentalitásuk és akaratuk tökéletes tükre a Logosz tervének. Ők a Nap gyermekei, tökéletes asztrális szabadságban, korlátozások nélkül. Az itt lakók a Fény ösvényét járják, és a Föld felszínén raboskodókért tevékenyek. Akit a külső világtól megszabadítanak, itt kapja meg az előkészületeket a teljes megszabaduláshoz.

A Belső Föld belső körében Az Új Jeruzsálem lakói teljes szabadságban élnek, őket már nem köti a gravitáció. Náluk a földhözkötöttség már csak egy fogalom. Ők az Elohim, az Egyetemes Szerzet. Ez már az ötödik dimenzió, a Világosság Fényszövetsége. Az Elohim tartja megnyilvánulásban az egész teremtést, a külső világ nélküle már rég elpusztult volna.

Számunkra a Föld benti birodalma még a mesék világába fog tartozni, amíg meg nem szabadulunk a materialista természettudomány primitív világképétől, valamint a beteges, önző mentalitásunktól. Ezenkívül ki kell törnünk érzelmeink rabságából, az asztrális fogságból. Végül ki kell cserélnünk és magunk mögött kell hagynunk  sérült személyiségünket, és ki kell emelkednünk egy teljes megújulásban a magunk-teremtette pokolból.

Meg kell értenünk : A VILÁGEGYETEMBEN semmi sem úgy működik, mint ahogy azt mi elképzeljük. Mesterségesen gerjesztett hiedelmeink elfedik a valóságot. Tudatában kell lennünk a ténynek, hogy MINDEN BOLYGÓ, SŐT CSILLAG is üreges! Ez az üreg egy élettér, ahol élethullámokat tart az Egy Élő Isten megnyilvánulásban. Ez a normális állapotuk! Ezért ha pl. a földönkívüli civilizációkról beszélünk, akkor előbb meg kell vizsgálnunk, hogy képesek vagyunk-e a helyes megkülönböztetéséi képesség használatára. Ha ez nincs meg, el kell állni ennek a témának a vizsgálatától. Tehát ezek után már hozzá kell tennünk, hogy a fent említett lények az adott bolygó külső vagy BELSŐ felületén élnek-e! Mert a világon semmi nem mindegy! Így annak tudatában, hogy a világegyetemben mindenütt a bolygók külső felére zárták ki a HARAG kirobbanása után a bukottakat, megértjük a kijelentését a beavatottaknak: a „látható világegyetem” a romlottság és bűn lakhelye. Ezek a poklok, ahol a bukott emberiségeknek meg kell tanulniuk a leckét sok-sok fordulaton keresztül a visszatéréshez. Ez az önismeret rögös útja. Szembesülnie kell önnön lényvalóságával, hogy megismerhesse a maga teremtette világot, és ezáltal megtanulja megkülönböztetni a látszatot a valóságtól, mert csak akkor tudja felismerni az Örök Igazságot.

A poláris bejáratok és a belső világ felfedezésének kronológiája

A paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségekkel, valamint az ezotériával foglalkozók nagy része egyetért azzal, hogy a Föld belseje üreges és teret ad néhány fejlett civilizációnak. Róluk úgy tartják, messze előttünk járnak a fejlődésben szellemi és lelki tekintetben, valamint technikailag is. A Föld felszínén élő emberek szemében istenek. Néhányan úgy gondolják, hogy az UFO-k nem idegen bolygókról jönnek, hanem a Föld belsejében előállított járművekről van szó. Kik ők és hol vannak ezek a rejtett bejáratok, melyek elvezetnek e földalatti civilizációkhoz? Honnan származnak ezek a civilizációk? Hogyan jöttek a Föld belsejébe? Valóban vannak bejáratok a Föld különböző pontjain?

A híradások ezekről a dolgokról az emberiség régmúltjába nyúlnak vissza. A régi iratok hatalmas földalatti birodalmakról adnak hírt, melyek fővárosai számunkra elképzelhetetlenül fejlettebbek, mint bármi, amit eddig építettünk.

Az egyik legismertebb város az Agartha nevet viseli. Erről Olaf Jansen norvég tengerész ad hírt, aki azt állította, hogy hajójuk egy vihar alkalmával bejutott az északi sarkon egy különös bejáraton keresztül ebbe a világba. Leírása egyezik az óindiai és más szent iratok híradásaival. Agartha Shamballa fővárosa, ahol egy központi nap, az élő és ható Vulkánusz gondoskodik az örök fényről. Shamballa pedig a kormánya a Föld alatti hálózatnak, a szeretet és erő megtestesülése. Lakói a megdicsőültek, a siddhák.

Annak, hogy miért mentek a civilizációk a Föld alá az elmélet szerint az a legfőbb oka, hogy sok-sok katasztrófa és háború lezajlott a Földön, aminek eredményeképpen elhagyták a felszínt, miután az eredeti természet megromlott. Az atlantiszi-lemúriai háború termonukleáris katasztrófával végződött és mindkét civilizáció elpusztult. A túlélők új világot építettek a Föld alatt, hogy biztonságban legyenek a további viszálytól és háborúskodásoktól.

Az 1800-as évek elején egy John Cleves Symmes nevű hadvezér az üreges Föld elmélet egy támogatója volt. Ő Edmund Halleynek, a híres csillagásznak hitt, aki szerint öt koncentrikus gömb van a bolygónk belsejében életet és fényt biztosítva az ott növekedő atmoszférának (melyet az Aurora Borealis nevű légköri jelenség okának tekintenek az elmélet hívei). Symmes annyira népszerűvé tette az elméletet, hogy róla nevezték el a sarkokon lévő lyukakat. Keresztülutazva az Egyesült Államokat megpróbált pénzt szerezni az expedíciójához és aláírásokat gyűjtött annak érdekében, hogy a Kongresszus finanszírozza azt, de sajnos nem támogatták.

1824-ben egy orvos összeállított egy expedíciót a Symmes Lyukhoz a Déli Sarkra, de az akció sikertelen volt.
1893-ban Dr. Fridtjof Nansen elkészíttette a hajót, a Fram-ot, melynek küldetése az északi sarki lyuk felfedezése volt. Visszatérve a kapitány és a legénység döbbenetes dolgokat mesélt. Az elmélet támogatói megőrizték a feljegyzéseket a hajónaplóból, miszerint meleg szelek fújtak az Északi Sark körül, piros és barna pollenszerű anyag borította néhol a havat, valamint leveles fa – és növénydarabok úsztak a jeges víz felszínén, ahol egyébként nincsenek is fák. Mindezeknek az anomáliáknak az eredete az elmélet hitvallói szerint bebizonyította a meleg északi nyílás létezését.

Az áttörést aztán 1926-ban Richard E. Byrd admirális hozta meg. Ő volt az első ember, aki ekkor átrepült az Északi Sark felett. 1929-ben sikeresen átrepült a Déli Sark felett is. A hivatalos jelentés szerint Byrd nem talált bevezető nyílásokat egyik póluson sem (eredetileg nem is azt kereste), a naplója szerint az admirális azonban talált egy nyílást az Északi Sarkon. A feljegyzések szerint 5000 kilométernyire berepült  a poláris nyíláson, belsejébe elképesztő felfedezőutat téve meg.
1939-ben az amerikaiak és a németek között versengés folyt az Antarktisz meghódítására. Rooselvelt elnök Byrd admirálist küldte a fagyott kontinensre azzal a céllal, hogy megelőzze a németeket. Az úticél Western Hemisphere volt. Az elmélet hívői szerint egy titkos küldetésről volt szó, melynek valódi indíttatása az volt, hogy megakadályozzák a nácik bejutását a „sarkkörön túli világba”.

Amikor Byrd admirális 1947-ben az USA által indított titkos missziók során az Északi, majd a Déli Sark felett repült, egyesek szerint megtalálta ezt a másik világot. A „bizonyíték” erre vonatkozólag egy leírás az admirális hiteles „elveszett naplójából”, melyet végül az 1970-es években találtak meg az elmélet támogatói. Az ebben leírtak elképesztők voltak.

Néhány feltételezett bejárat:
- Kentucky, Mommoth Cave, Kentucky, US.
- Shasta hegy Kalifornia, US – az Agarthai civilizáció és Télosz városa állítólag a hegy alatt van merőlegesen
- Manaus, Brazília
- Mato Grosso, Brazília – Posid városa itt helyezkedik el
- Iguacu Falls, Brazília és Argentína határán
- Mount Epomeo, Olaszország
- Tibet - Shonshe városához vezető bejárat
- Mongólia - Shingwa földalatti városának állítólagos helye, melyhez a kínai-mongol határon található Góbi végtelen kopár vidékén elrejtett bejáraton keresztül lehet eljutni  
- Rama, India - egy régen elveszett földalatti város lehet itt, melyet szintén Rama-nak hívnak
- Gízai piramisok Egyiptomban, közvetlen lejárat az Amenti csarnokába
- Salamon Király bányái
- Dero Caves
- Északi és Déli Sarkok poláris lejárói

Talán a Sarkokról van a legtöbb információnk. Ha New Yorktól elindulnánk felfelé északnak Kanadán át a Föld Északi Sarkán keresztül egyenesen, valahol Oroszországban kötnénk ki, igaz?
Nem biztos, hogy ott lyukadnánk ki – mondják, akik hisznek az üreges Föld elméletében. Az Északi Sarkon ugyanis egy nagy lyuk van  - állítják – és ha ebbe bele tudnánk repülni vagy sétálni, a bolygó belsejében találjuk magunkat.
Az üreges Föld elmélete egyáltalán nem új keletű dolog, vita tárgyát képezi azokkal, akik szerint a Föld tömör. Nincs túl sok bizonyíték az üregességre vonatkozólag, hacsak nem veszünk figyelembe néhány megerősítetlen történetet, pár fotót, amelyen valóban lyukat lehet felfedezni az Északi Sarkon, valamint a fennmaradt utalásokat ősi írásokban. Valószínűleg van egy másik ilyen lyuk is a Déli Sarkon. Ám bizonyított tény, hogy az erről készült fényképek hitelesek.

Léteznek állítólagos történetek olyan emberekről, akik látták és bejutottak a Föld felszínéről a belsejében lévő térbe, ahol olyan önfenntartó vegetáció van, melyet egy belső Nap melegít, ahol különös, fejlett civilizációk élnek. Néhány szemtanú állítása szerint a bejáratot véletlenül találták meg, egyesek állítják, expedíciót indítottak azzal a céllal, hogy felfedezzék a Föld belsejét.

Mások szerint csak az arra nemesedettek léphetnek eme szent földre. Bárhogy is van, a természetnek ezt a részét a nyilvánosság előtt még homály fedi, de az igazság előbb-utóbb napvilágra kerül.

AZ ANTARKTISZI EXPEDÍCIÓ

A feltárt dokumentumok tanúsága szerint valamikor a nem túl távoli múltban bizonyos ország vagy esetleg országok tudósai  kifejlesztették az emberiség nagy álmának prototípusát, a levitációs hajtóművet !!!!!  Ennek alkalmazása révén az emberiség új korszakba lépett volna, melynek távlatai felmérhetetlenek. Ám a megrendelőknek más volt a tervük.

 A második világháború alatt azonban nem várt és előre be nem tervezett dolgok történtek. Olyanok, melyekre senki sem számított.

A nagy találmányról szóló dokumentumok, valamint a kísérletek eredményei  szőrén-szálán eltűntek. A fejlesztések harcok közben megsemmisültek, néhányat tudatosan semmisítettek meg, nehogy az ellenség kezébe kerüljön. Attól is tartottak, hogy a világ 

tudomást szerez róluk.

Mégis, nagy a valószínűsége annak, hogy a levitációs hatóművel elért eredmények nem  mentek tönkre, csupán hozzáférhetetlenné váltak számunkra. A szakirodalom szerint a németek a háború elvesztése után létrehoztak a Déli-sarkon egy titkos kutatóbázist. A Haunebu-2 és Haunebu-3, az új évezred csodajárművének fejlesztése már az Új-Berlinnek nevezett 211-es bázison fejeződött be. Ennek a világtól elzárt kutatóközpontnak a kialakítását jelentősen megkönnyítette, hogy az Antarktisz alatt szunnyadó vulkánok, és hatalmas barlangok találhatók. Közülük a legnagyobb kiterjedése eléri a 45 kilométert is. A megközelítésük sem nehéz, mert a vulkánok által táplált melegvíz-források zöld oázissá változtatták a felszíni talajréteget. Ilyen körülmények között egyáltalán nem lehetetlen emberi tartózkodásra alkalmas élőhely kialakítása az örök jég birodalmában.

Ennek a helynek még volt egy különlegessége: már foglalt volt a német építőcsapatok odaérkezése előtt is! Ám ezt a náci vezetők igen jól tudták. Ugyanis a terület feltérképezése közben döbbenetes dologgal szembesültek: - a pilóták számtalan esetben azonosítatlan, vagy ismeretlen technológiával felszerelt, esetleg földönkívüli járművek le és felszállásának lehettek tanúi, akik a jégtakaró alatti támaszpontjaikról folytatták intenzív tevékenységüket. Tudatos tervet eszelt hát ki az okkult náci vezetés: -kapcsolatfelvételt tervezett az ismeretlen civilizációval.

Az új támaszponton a németek törekedtek is erre a kapcsolatfelvételre az idegen, fejlett civilizációval, mert néhány év alatt olyan óriási technikai fejlődést értek el, ami egy magasabb szinten álló civilizáció segítsége nélkül elképzelhetetlen. Erre Richard E. Byrd admirális jelentéséből is lehet következtetni. Az amerikai titkosszolgálat ugyanis hamar tudomást szerzett Új-Berlin létezéséről, és attól tartottak, hogy a németek az időközben továbbfejlesztett csodafegyverükkel megtámadják őket. Ezért elhatározták, hogy megsemmisítik a bázist. Ehhez azonban fel kellett deríteni a pontos helyét, és  véderejét. Ezzel a feladattal azt a Byrd admirálist bízták meg, aki 18 évvel korábban sarkkutatóként segített a németeknek feltérképezni a hatalmas jégmezőket, és ezáltal nagyban elősegítette az Antarktisz németek általi gyarmatosítását, és Új-svábföld létrehozását. A High Jump nevezetű nagy szabású hadművelet azonban nem a várt eredményt hozott.

Byrd 4700 katona, 13 hadihajó, 1 repülőgép-anyahajó, 10 vadászrepülőgép, 2 hidroplán, 6 teherszállító repülőgép, 6 helikopter és traktorok, páncélozott hójárók kíséretében indult útnak. Nem sokáig bolyongott a hatodik kontinensen. Útja egyenesen a Bunger-oázisba vezetett. Ez volt ugyanis a legnagyobb zöld földterület az Antarktiszon, és ez alatt találhatók a legtágasabb barlangok.

Ám mielőtt a flotta elérte volna a célpontját, hihetetlen dolog történt. A flottát ugyanis ismeretlen repülőszerkezetekből álló raj támadta meg, a híradások szerint szinte teljesen megsemmisítve azt. A túlélők nagy része azonnal visszafordult. Csak egy kis vakmerő felderítőcsapat repült tovább az admirális vezetésével.

1947. februárjában történt megérkezésükkor azonban elképesztő dolgokat tapasztaltak. Második expedíciója során az admirális korábban hófoltokkal tarkított zöld oázis helyett egy nagy, fekete földdel borított területet látott. Az oázisban tavak is voltak. Az egyikre leszállt egy hidroplánnal, és méréseket végzett. A víz nem volt hideg, és sósnak bizonyult. Az igazi kaland azonban ezt követően várt rá, mivel a terep időközben meglehetősen átrendeződött. Erről részletesen beszámolt a naplójában, amely azonban csak jóval a halála után került napvilágra. A Byrd-ről elnevezett Sarki Központ irattárosa bukkant rá, amikor elkezdte rendszerezni a tudós szellemi hagyatékát.

A kézirat tanulmányozása során döbbenten olvasta Byrd bejegyzését:

"Ezt a naplót a legnagyobb titokban vagyok kénytelen írni. Eljön majd az idő, amikor a racionális gondolkodás semmivé foszlik, és el kell fogadni a kikerülhetetlen valóságot. Nincs módomban nyilvánosságra hozni a következő dokumentumot. Az itt közöltek talán soha nem kerülnek közlésre, de kötelességem leírni abban a reményben, hogy egyszer majd mindenki elolvashatja egy olyan világban, ahol bizonyos emberek önzése, kapzsisága és hatalomvágya nem hallgattathatja el az igazságot." A február 2 -i naplóbejegyzésből aztán kiderült, hogy valójában miről van szó: "Minden előkészület megtörtént, hogy északnak repülhessünk. Az üzemanyagtartályok teletöltve. Felszálltunk. A távolban hegyeket láttunk. Csakugyan egy hegységhez értünk, bár korábban nem tudtam róla. Átrepültünk egy hegylánc felett. A gerincen túl egy völgyet pillantottunk meg, amelyet egy kis folyó szelt át. Lehetetlen, hogy itt zöld növényzet legyen! Valami nyilvánvalóan nem stimmel. Itt jégnek és hónak kellene lennie alattunk.".

Ettől kezdve az események napjaink UFO-s elrablásaira emlékeztetnek: "A navigációs műszerek megbolondultak, az iránytűk csak pörögnek. Nem látjuk a Napot. Mintha itt valami más forrásból jönne a fény. Odalent fákat látunk. A magasságot 300 méterre csökkentettem, hogy jobban megfigyelhessünk mindent. A hőmérséklet 23 C! A műszereink ismét rendesen működnek. Rádiókapcsolatot viszont nem tudtam létesíteni a központtal, a készülék itt nem működött. A táj normális alattunk (amennyiben ez itt normálisnak mondható). A távolban valamiféle ”ragyogó” város látható. Ez lehetetlen! Repülőgépünk furcsán mozog. Képtelen vagyok irányítani. Nem reagál a kormányzásra. Istenem! Két furcsa repülő szerkezet jelent meg mellettünk. Gyorsan közelednek felénk. Korong alakúak és fényes felületűek. Egészen közel jönnek, és látom az azonosító jelzéseiket. Ez egy horogkereszt! Fantasztikus! Hol lehetünk? Ismét megpróbáltam irányítani a gépet, de nem sikerült. Valami láthatatlan erő mozgat minket.

Ahogy a két gép odaért hozzánk a rádiónk elkezdett recsegni, majd egy hang szólalt meg angolul, feltűnő német akcentussal. Egy üzenet érkezett. »Isten hozta admirális a birodalmunkban. Pontosan hét perc múlva leszállítjuk önöket. Nyugalom admirális, jó kezekben van. Bármit is tapasztalnak majd, ne rémüljenek meg! A barátaink talán szokatlanok lesznek önöknek, de jóakaratúak!« A repülőgép motorjai leálltak. A gép irányíthatatlanná vált. Újabb rádióüzenetet kaptunk. »Megkezdődik a leszállás.« Nem a megszokott módon ereszkedtünk alá, hanem úgy, mintha egy láthatatlan liftben lennénk. A földet érés csak egy apró zökkenés. Gyorsan leírom még, amit látok. Számos ”ember” közeledik felénk. Nagyon magasak és szőkék. A város a szivárvány színeiben csillog. Kísérőink náci jelzésű hajóitól távolabb óriási korong alakú járművek láthatók, számunkra ismeretlen technológia termékei, mégis oly ismerősnek tűnő jelekkel az oldalukon, talán az egyiptomi hieroglifákra hasonlítanak. Nem tudom mi fog történni, de nem látok fegyvert a közeledő alakoknál. Egy hang a nevemen szólít, és utasít, hogy nyissam ki a gép ajtaját. Megteszem. A rádióst és engem udvariasan fogadtak. Felszálltunk egy kis emelvényszerű járműre, aminek nem voltak kerekei, és a város felé haladtunk. Valami kellemes meleg italt kaptunk. Soha azelőtt nem ittam még ilyet. Nagyon finom volt. Tíz perc után két hatalmas alak jött elénk, kb. 3 m magasak voltak. Arra kértek, hogy kövessem őket. A szájuk nem mozgott, gondolatokkal kommunikáltak. Nem tehettem mást, elmentem velük. A rádiósom ott maradt."

Az admirálist egy különös ”emberhez” kísérték, akit mindenki csak Mesternek nevezett. Ez az ember igen fontos dolgot közölt vele:

"Admirális, elmondom miért hozattam ide. Érdeklődésünk önök iránt már akkor elkezdődött, amikor Hirosima és Nagaszaki felett felrobbantották az első atombombájukat. Ebben a nyugtalanító időszakban elküldtük az önök felszíni világába repülő eszközeinket, hogy tanulmányozzuk azt, amit elkövettek az emberiség ellen. Látja eddig soha nem avatkoztunk bele az önök viselt dolgaiba, most azonban meg kell tennünk, mert megtanultak használni egy olyan energiát, amely egyáltalán nem való a földi emberiség kezébe. Küldötteink már átadták üzenetünket az önök politikai vezetőinek, de ők nem törődtek vele. Most önt választottuk ki arra, hogy tanúskodjon a létezésünk mellett, és meggyőzze őket esztelen magatartásukról."

A Mester arra biztatta Byrd-et, hogy vigye el üzenetét a világ vezető hatalmaihoz. Ebben az üzenetben felszólította az emberiséget, hogy hagyjon fel a nukleáris fegyverek gyártásával, és tanuljon meg békében élni a környezetével.

Ezt követően a Mester elköszönt, és magára hagyta az admirálist. A napló így folytatódott: "Visszakísértek a szobába, ahol a rádióst hagytam. Ismét felszálltunk arra a furcsa kerék nélküli járműre, és visszamentünk a repülőgéphez. Amint becsuktuk az ajtót a gép felemelkedett. A láthatatlan lift kilencszáz méter magasba emelt minket. Habár a sebességmérő nem jelzett, mégis gyorsan repültünk visszafelé." A két különös repülőgép mellettünk haladt. Egy idő után rádióüzenet érkezett: »Most magára hagyjuk admirális. A gépe ismét irányítható. Auf Wiedersehen!« A gép hirtelen megrázkódott, majd zuhanni kezdett. Gyorsan visszanyertem az irányítást felette, és már szabadon repültünk délnek. Ismét a jégmező felett voltunk. Sikerült rádióösszeköttetést létesítenünk a bázissal. Leszálltunk a támaszponton."

A történetnek koránt sincs vége. Annak ellenére, hogy 8 hónap állt rendelkezésére küldetésének teljesítésre, Byrd admirális 8 hét után befejezettnek nyilvánította az expedíciót. A megdöbbentő élményt követően rögtön visszafordult, hogy tájékoztassa az Egyesült Államok kormányát a nácik és az idegen faj közös antarktiszi bázisának létezéséről, és hogy átadja a Mester üzenetét. Byrd naplója az amerikai vezérkar reakcióját is megörökítette: "A Pentagonban vezérkari ülés volt. Beszámoltam felfedezésemről és a Mester üzenetéről. Mindent szavamat előírásszerűen rögzítették, majd értesítették az elnököt. Utána még három órán keresztül ott tartottak. A Top Security Force alaposan kikérdezett a részletekről is, majd egy orvos-csoport megvizsgált. Igazi kínszenvedés volt! Utána elengedtek, de a Nemzetbiztonsági Iroda szoros felügyelet alatt tart. Azt a parancsot kaptam, hogy az emberiség érdekében HALLGASSAK mindarról, amit megtudtam. Emlékeztettek rá, hogy katona vagyok, és engedelmeskednem kell a parancsnak".

Kell ehhez valami kommentárt fűzni?

 A történtek után az admirális természetesen hallgatott. 1958-ban a halálos ágyán is csak ennyit mondott: "Expedíciónk nagy és eddig feltáratlan új területre bukkant, amely az örök titok hazája."

Az itt közölt adatok egy része ellenőrizhető, mások nem. A szövegek egyes  internetes oldalak, blogok és néhány közösségi oldal fórumain hangzottak el. Az Antarktiszi expedícióról, a nácik földönkívüliekkel kapcsolatos kísérleteiről és egyéb hozzá fűződő anyagokról  négy részes film is készül, melyet a MTV-ben is levetítettek.

A NÉGY TŰZ

" a házasság egy misztérium, amit meg kell

fejteni"

Két ember kapcsolatának négy szólama van. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, a házasság

megbetegszik. A teljes, négyszólamú házasságot Gyökössy Endre Életápolás címő könyve

alapján (aminek egyébként elolvasását ajánlom) így lehetne ábrázolni:

agapé - hitbeli szeretet (Szeretlek, mert szeretlek.)

filia  -  baráti szeretet (Szeretlek, mert társam vagy.)

erosz - érzelmi szeretet (Szeretlek, mert ilyen vagy.)

szexus - testi szeretet (Szeretlek, mert enyém vagy.)

Szexus nélkül nincs házasság, ahogy test nélkül sincs ember. A szexualitás testi

kapcsolata több mint a gyermeknemzés szüksége. Két ember testi öröme ez: a másik

odaadásának és a magam odaadásának a boldogsága. Aki csak a gyermeknemzés szükségét

látja két ember szexuális kapcsolatában, az a szájat se tekintse másnak, mint rágógépnek,

élelmiszer-kapunak, ahol belökjük az anyagot. Pedig szánkkal beszélni is tudunk, sőt dalolni,

fütyörészni is.

Az erosz más. A testi szerelem lelkibb, esztétikaibb oldala. A másiknak nem

egyszerűen átengedem magam, hanem tetszeni vágyom neki. Kívánom őt, és igyekszem ezért

én is kívánatos lenni. Az erosz tapintja meg a kedves hangja selymét, látja meg szeme színét,

haja göndörségét. Ha szeretetünkből ez a szólam hiányzik, akkor jól olajozott gép lehet még

kapcsolatunk, de izgalmas, sokszólamú, emberi közösség már nem. Fel kell fedezni a másikat!

Ez a szerelem megismerésének az útja.

A filia baráti, szociális szeret, ami két embert társsá, baráttá tesz. A szeretnek ez a

fajtája sorsközösséggé teszi kapcsolatunkat. Általa azt mondom el, hogy azért szeretem a

másikat, mert segítőtársam, akivel mindent megosztok. Ide tartoznak közös élményeink,

emlékeink, közös kalandjaink, amelyek stabillá teszik kapcsolatunkat, és (különösen életünk

alkonyán) széttéphetetlen kötelékként fűzik össze hanyatló életünket.

Sokszor a gyerekekre, a körülményekre hivatkozva hanyagoljuk el a szeretetnek ezt a

szólamát. Pedig ez a baráti közösség a házasság szeretetkapcsolatának nagy jellemnevelője.

Közösen könnyebb újjá lenni az önzés felett. Könnyebb megtanulni a másokért élés krisztusi

parancsát. Ha a szeretetnek ez a szólama hiányzik, kiürül kapcsolatunk. Ez tanít meg

észrevenni azt, aminek a másik örül, és behunyni a szemünket ott és akkor, amikor viszont így

kell szeretni. Belőle fakad a türelem, az, ha tudunk közösen imádkozni, és egymásért

áldozatot hozni. Általa megtanulhatunk átlátszónak és egyértelmőnek lenni, és itt értjük meg a

gyakorlatban, mit jelent a megbocsátás. Mindezt csak derűsen lehet megélni.

Az agapé a házasság lelki oldala. Az Istentől kapott szeretet továbbadott formája. Nem

érdemekre, szépségre, vagy a testi kapcsolat örömére épít ,bár ezeket sem tagadja , hanem a

hálára. Hálás azért, hogy az Istentől érdemtelenül kapott szeretetet van kinek továbbadni és

van kitől újra meg újra, naponta megkapni. Ez teszi teherbíróvá szeretetünket. Ez kell, hogy legyen az alapszólam. Itt lehet feltöltekezni. Ha a barátságunk elgyengül, ha nem tudjuk már

maradék nélkül adni önmagunkat, ha megkopik bennünk a másik féltő, felfedező csodálata és

a szürke megszokás fojtogat, az agapé ad erőt, alapot újra szeretetünknek.

Régi szokás a szeretet szívvel ábrázolni. Találó kép. Az anatómusok a szívben két pitvart és

két kamrát különböztetnek meg. Szeretetünknek is vannak pitvarai meg kamrái. A pitvar a

találkozás helye, ott van az a hely, ahol egymásra lelünk, udvarolunk (pitvarolunk); a kamra a

titkok helye, az intim szféra, ahol azok a dolgok történnek, amelyek nem valók mindenki elé.Ez a titok is hozzátartozik házasságunkhoz.

Egy óra hosszat szeretni állati dolog.

Egy évig szeretni emberi dolog.

Egy életen át szeretni angyali dolog.

Egy életen át egyet szeretni isteni dolog.

http://bdeg.sopron.hu/~n0602/hu/fooldal/mb_fooldalelem01.htm

Érints meg!

Ha kisbabád vagyok- érints meg!

Szükségem van az érintésedre,úgy ahogyan talán sohasem képzeled.

Ne csak mosdass, pelenkázz és etess.

Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass.

Nyugtató lágy érintésed biztonságot és szeretetet ad.

HA gyermeked vagyok -érints meg.

Akkor is ,ha dacos vagyok és elutasítalak.

Ne add fel keress új utakat .hogy közel kerülj hozzám.

Jó éjt puszid édes álmokat hoz nekem.

Mindennapi érintésed elmeséli ,mit érzel.

HA kamasz vagyok -érints meg!

Ne hidd ,hogy nem kell éreznem ,hogy törődsz velem

Csak azért ,mert már majdnem felnőttem.

Szükségem van szerető karjaidra ,szükségem van lágy hangodra.

Az élet viharában bennem élő gyermek érted kiált.

HA barátod vagyok -érints meg!

Semmi sem mutatja jobban szeretetedet,mint egy meleg ölelés.

Mikor szomorú vagyok ,egy gyógyító érintés mondja el,hogy szeretsz

Azt mondja el,hogy nem vagyok egyedül.

Lehet ,hogy az érintésed minden amit kapok.

HA életem párja vagy -érints meg!

Talán azt hiszed ,hogy szenvedélyed elég nekem

De csak karjaid tartják távol a félelmet.

Szükségem van lágy ,vigasztaló érintésedre.

Mely emlékeztet ,hogy olyannak szeretsz ,amilyen vagyok.

HA felnőtt gyermeked vagyok -érints meg!

HA van is saját családom akiket megölelhetek,

Mégis szükségem van anyám vagy apám karjára,amikor gyenge vagyok

Szülőként máshogy látnak.

Már jobban tudlak becsülni.

Ha idős szülőd vagyok -érints meg!

Ahogy én érintettelek mikor kicsi voltál.

Fogd a kezem ,ülj közelebb, s adj erőt.

Melegítsd megfáradt tagjaimat közelségeddel.

Bár a bőröm ráncos érintésre vágyik...

Ne félj érints meg...!

Intelligencia

teszt

I.

A két rajz között van 1347 különbség. Miben

hasonlítanak?

A megoldás:

1. Mindkettõ látszik.

2. A második is ezen az oldalon van.

3. Az elsõn sincs kutya.

II.

A két rajz között nincs semmi különbség. De melyik az a három?

A megoldás:

  1. Az elsõ jobban balra van.

( 2. A második rajzolása közben csengettek.  – bonusz pont !!!! )

  3. Az elsõ elõbb készült.

  4. A második nem az első

  III.

Ha figyelmesen nézi, észreveszi, hogy a két rajz között van három különbség. Bökjön rájuk!

IV.

A két különbség között van egy rajz. Melyik az?

V.

Most válaszd ki a neked

legmegfelelőbbet!

1. Kezdem előről..................

2. Mi ez a hülyeség..............?

3. Király! inteligencs vagyok!

1.

 2.

 3

 4.

 5.

 6. 

Ezt az üzenetet egy Hathort ábrázoló agyagtábla ékírásából fordították:

"Mi vagyunk a Hathorok. Azért jöttünk, hogy a Szeretet és a zengő új álom valósággá váljon a Földön. Ha készen álltok felépíteni az új világot, kérjük, csatlakozzatok hozzánk a Nagy Utazásra, amelyben a Lélek végre megérkezhet a Szívbe."

Hathor, a nagyhatalmú

Új stílus a hacker-világban

Mobiltelefon-hackerek csinálnak neked is százezres számlát, ha nem figyelsz!
Ha pedig beugrasz a trükkjeiknek, tönkre megy a SIM-ed és a telód is!

- Először a felhasználót felhívják a mobilján és úgy mutatkoznak be,mintha a szolgáltatójától, pl.: - az Orange-tól, a T-mobil-tól vagy a Vodafon-tól hívnák.
Majd a mobilod  megfelelő működésének ellenőrzésére hivatkozva arra kérnek, hogy tárcsázd a "09 kettős-kereszt" kódot. NA! EZT SOHA NE TEDD!                                      

Ugyanis ekkor a szélhámosok megfelelő eszközökkel a fenti kód beütését követően olvasni tudják a SIM kártyádat. Ezt követően már csak egy új kártyát kell létrehozniuk, lemásolják minden azonosítójával együtt, teljesen reprodukálják! Ezután órákig telefonálnak a számládra, vagy más bűncselekményekhez felhasználják, míg te le vagy fagyva!

- Más:
Amennyiben a kijelzőn beérkező híváskor az "ACE" betűk jelennek meg, ne vedd fel a telódat, mert akkor mindennek vége! A hívást utasítsd el! Ez egy olyan vírus, amely tönkreteszi a SIM kártyát és megrongálja a mobiltelefont.

Ezt az információt a Motorola, a Sagem és a Nokia is megerősítették. Ezeket az infókat TERJESZD, ahol csak lehet!

Az Amenti Csarnok termei –

Thoth beavatása

(az Egyiptomban a közelmúltban megtalált és titokban tartott újabb Smaragd-táblák egyikének fordítása Doreal magyarázataival)

„Az Amenti termei a föld rejtett zugai között sajátos jelleggel bírnak, mivel ezek nem a szokványos anyag rezgési szintjén találhatók, hanem egy olyan térben, amely minden más tértől különáll. Közvetlen kapcsolatban állnak a Yarkina (a Logosz) pozitív és negatív sarkaival. A földön körülbelül a régi Atlantisz alatt találhatók, de ha valaki be szeretne lépni a termekbe először ki kell lépnie ebből a térből. Különböző helyek vannak, ahol ezt véghez lehet vinni:

pl: -kénforrások, Oklahoma; -Shasta hegység, Kalifornia; -Mictolan, Dél-Amerika; -Shamballa, Góbi sivatag, Tibet; -Nagy Piramis Egyiptom; -Fekete-erdő, Németország; -Benares, India; -Atlasz hegység, Afrika.

A legtávolabbi időszak az első ciklus, amely az elmúlt tér-időben fellelhető, és ez a sajátos periódus azután következett be, hogy a sötétség kötőereje az emberre szállt, és az anyagi világhoz láncolta. Az akkori idők mesterei vagy a Fény Gyermekei testüket az elsődleges anyagból készítették és megtöltötték élettel. Annak ellenére, hogy ezek a testek az alakuló ember fajtestéhez voltak hasonlóak, mégis különböztek az embertől abban, hogy olyan érzékszervekkel rendelkeztek, melyeket csak kettős tudatossággal lehetett használni; egy olyan tudatosság ez, mely egy időben női és férfi tulajdonságokat mutat (androgen). Nem voltak a rosszhoz és az emberi zavarodottsághoz kötve, és ezért szabadon cselekedhettek azokat a dolgokat, melyeket az emberek nem tudtak végbevinni. Míg Thoth fizikai teste minden ötven évben megújhodásra szorult, addig az elsődleges anyagból való testnek száz évente csupán egyszer volt szüksége erre. Amikor bolygónkra érkeztek, az első földi ciklusban építették a Fény Gyermekei az Amenti termeit. Az uralmuk alá tartozó erőkkel elhajlították a teret, és megépítették Amenti csarnokait, melyeket a földhöz kapcsoltak. A dimenzionális védfalak megóvták a betolakodóktól, és csak azok számára voltak átjárhatók, akik a legmagasabban fejlett tudatossággal rendelkeztek. A nagy tér más terekre és közvetlen erőközpontokra van osztva, melyek a Yarkinából származnak. A földben (föld alatt) harminckét Fény Gyermeke töltötte a szolgálatát. A termekben egy ”Élet erőt” vagy szellemi központot helyeztek el.

Ebben folyik bele a Föld szelleméből (Vulkánusz – az Élet Virága) az Életáram, amely a bolygó életerejét látja el. Amikor a földön egy tárgy szétbomlásra kerül, az abból felszabaduló szellem az Élet Virágához kerül az Amentiben, hogy szükség szerint megidézhető legyen. A föld számára olyan ez a pont, mint amilyen az emberi test számára a gyomorszáj (solar plexus). A Fény Gyermekeinek trónjai oly módon voltak elhelyezve, hogy a szellem örvénylése teljes egészében érte őket, így mihelyt energiájuk csökkenni kezdett, az utánpótlás azonnal biztosítva volt. Az Élet Virága alá helyezett test nem a sugárzásban fürdik, és nincs szüksége a forrás életét magára irányítani. Az egyensúly teljes egészében megmarad, amikor a tudat távol van, még akkor is, ha évszázadokról van szó. Az ott található életerő olyan hatalmas, hogy az a test, amelyik száz évig tartózkodik alatta, ezer évig képes fenntartani magát megújhodás nélkül. Ezért tíz év elegendő arra, hogy a test száz évig ép és erőteljes maradjon. A legtöbb esetben azonban, a test hosszú ideig a sugár áramlásában maradt, és a Fény Gyermekei születés útján jutottak fel a földi világba. Alkalmanként saját testükben is a felszínre jöttek. Ez azonban ritkán esett meg. Amikor valaki eléri a harmadik megvilágosodást, megszabadul az Amenti termeitől, korlátlanul kivetítheti magát bárhová és bármikor.  Akarata szerint fizikai testet ölthet, vagy éteriben létezhet. Testét az Élet Virága alá helyezheti, hogy korról korra megújítsa azt. A Hét-úr, a hét kozmikus tudat (Hétszellem) kiterjedésének közvetlen emanációi a jelenkori kozmikus tudat hátterében. Függetlenül és harmóniában működnek a jelenkori kozmikus tudattal. Ellenőrzésük alatt tartanak bizonyos erőket mint például a negatív emanációkat minden lakott bolygón Kozmoszunkban. Az Urak másik szerepe, hogy ellenőrzésük alatt tartsák a tér-időt, különválasztva a Mégy időt, és hogy visszatartsák a káoszt a negatív "tartályban", hogy az a tudatosság belőle elszabadult lángjára rá ne törjön. Az ő erejük az, ami az életerőt az Élet Virágának koncentrációs pontjába vezeti, és ott tartja. Az Urak Ura a Kilencedik kozmikus ciklus emanációja. Azért kapta ezt a nevet, mert ez a legfejlettebb és a legkiterjedtebb az elsődleges periódusban (első Yod). Ez ellenőrzi a sötétet, a negatívat az összes kozmikus ciklusban. Alatta, de céljukban és ellenőrzési képességükben vele egyenlő rangban található a többi hat ciklus Ura. Annak ellenére, hogy nem ebből a kozmikus tudatosságból valók, minden időkben egyenlők vele, és ugyanabból az alapanyagból nyerték alakjukat, a rendezett rendből, és forrásuk is ugyanaz, az elsődleges periódus (Yod, Yao, Jó).

Ez a teremtés első forrása. Thoth-ot az Unal-i templomlakó, Horlet vezeti a ciklusok Urai elé. Thoth látja, hogy a templomlakó "elkeveredik" az egyik Úrral; más szavakkal: olyan összehangoltságba kerül vele, hogy eggyé válnak. Ebből a harmóniából egy hang fakad. Az Urak, mivel nincs emberi alakjuk nem tudnak beszélni, hangjuk a Csend Hangja. Erejüket azonban úgy irányítják, hogy mondandójuk Thoth számára érthetővé váljék. Később Thoth képessé válik arra, hogy olyan rezgésszintre lépjen, amelyen hallhatja az Urak csendjének mondandóját, a Csend Hangját. Ez azonban csak bizonyos próbatételek után következik be. Thoth megszabadul az Amenti termeitől, vagyis megkapja a kulcsot, hogy hogyan nyissa meg bármikor akarata szerint a kaput, mely az Élet Virágára nyílik. Thoth megtanulja a teremtés törvényeit, és olyan alakot ölthet, amilyet csak akar. A törvényt követve el kell döntenie, hogy milyen feladatot választ. Mivel megszabadult, fel kell kutatnia egy neki megfelelő munkaterületet. A megvilágosodás elérése nagyobb lehetőséget nyit meg a feladatok elvégzésére. A magasság, amire Thoth eljutott pusztán domb a transzcendens világának fénymagaslataihoz képest, melyek felé minden kozmikus tudatosság halad. Amikor Thoth elért egy célt, tovább haladhat azokkal, akiknek magasabb szintű a céljuk. Nem az Urak közül valaki vezeti Thoth -ot először az Amenti termeibe, ahol az élet ellentéte, a halál uralkodik, hanem a Fény Gyermekei közül. A teremben található a Központi Erő, ahol a halál egyenlő az élettel, olyan értelemben, hogy annak a helyén található. Talán paradoxonnak tűnhet ez.

Ha megvizsgáljuk azonban azt, hogy a halál folyamata által az élet szabadabbá válik, megláthatjuk a kettő azonosságát. A halál Ura nem a fenti ciklusok Urai közül való, hanem ebből a kozmikus ciklusból. Feladata a halál folyamatának végbevitele a negatív irányba, amely minden tudati szikrát körülvesz. A sötétség az, amelyben elveszejti a tudatosságot a halál, vagy éjszaka, mivel benne felejtésre kerül mindaz, ami volt. Azt mondja a mester a halálnak, hogy ne érintse meg többé Thoth -ot, és az ne veszítse el tudatosságát többé. A halál Ura tudomásul veszi, hogy Thoth -ot ezután a Nap fiának kell tekintenie, és nem érinti meg ezután. A halál kezeit felemeli, és lángot bocsát ki, amely szimbóluma a halál által fogva tartott Fénynek. A Fény elűzi a sötétséget. Thoth számtalan lángot lát, melyek az emberi síkon élő lelkek lángjai. A lángok fényessége vagy pislogása mutatja a fokot, hogy mennyire kötődnek a negatív rendnélküliséghez, amellyel összekapcsolódnak. A halál Ura beszél Thoth -nak az élet és halál misztériumairól. Elmagyarázza, hogy a lélek hogyan ölt új testet, hogyan éri el csúcsát, majd hogyan áll be a változás, hogy még nagyobb lánggal továbbléphessen. A halál eljön, de csak mint átmeneti folyamat. Az élet önmagában örök, mely a kezdetektől a befejezésig létezik. A végén a fénynek és az Életnek mindig győzedelmeskednie kell a sötétség és a halál felett. A halál kívánsága is az, hogy a fény elűzze erejét, mivel ő is a fényből ered. Thoth látja saját lelkét, amint az a sötétségből a fény felé halad. A vezető ezután Thoth -ot más termekbe viszi, ahol felfedi a titkokat, melyeket csak a beavatottak láthatnak. Egyebek között megmutatja a negyedik dimenzió belső tereit. Ezután Thoth -ot ismét a ciklusok Urai elé vezetik, ahol az Urak Ura, aki előzőleg is szólt hozzá, felszólítja, hogy válasszon magának feladatot. Thoth a tanári feladatot választja, hogy a lelkeket a sötétségből a világosságba vezesse. Az Urak Ura megerősíti választását és útjára bocsátja, hogy elláthassa feladatát. Thoth-ot a föld felszínére vezetik, ahol beteljesíti a megbízatását: az emberiséget kell vezetnie és tanítania a megszabadulás felé vezető Úton. Azzal fejezi be ezt a smaragdtáblát, hogy ismét az Amenti termeibe kell mennie, ami miatt az embereket egy időre elhagyja.”

Hidrogénperoxid

Megvan az influenzára a jó hagyományos, természetes  módszer, mint a fokhagyma, bor, gyógyteák és a videóban ajánlott ezüstkolloidon www.youtube.com/watch kívül egy roppant hatásos és nagyon olcsó  szerre hívnám fel a figyelmet, melyről a Magyar Világ című hetilapban Kovács József metafizikai pszichoterapeuta, nem konvencionális gyógyító              ( Elérhetősége: 70/3275753. könyvrendelés is.) sorozatban írt ( Az olvasott  utolsó két cikk: 2009.okt.29 és nov. 5,) mely szerint a hidrogénperoxid az a szer, mellyel csaknem minden betegség esetében sikerrel alkalmazható és nem minősül gyógyszernek, ráadásul minimum 200 éves kutatás áll mögötte, de sajnálatos módon az orvosok zöme, természetesen nem véletlenül nem jut hozzá a kutatások eredményeihez, hiszen ezen kutatási eredmények nagy része csak egy kis zárt körben terjesztett szaklapokban kerül nyilvánosságra. Dr. Malahov, Dr. W. Duglas, Dr. Neumivákin professzor nyomán a hidrogénperoxid, mint nascens oxigénre bomló, erős antioxidáns, mely nem csak a sejtek funkcióját képes visszaállítani, hanem eltávolít a sejtből minden nem odavaló anyagot. „Mivel a hidrogénperoxid megsemmisít mindennemű patogén mikroflórát, így alkalmazható különböző vírusos fertőzések esetében, gombás megbetegedéseknél, gennyes fertőzéskor, belek baktériumfertőződésénél …” „ Neumivakin a hidrogénperoxidról írt tanulmányában nyomatékot ad annak az álláspontjának, miszerint a hidrogénperoxid a szervezetben végbemenő mindennemű rendellenes anyagcsere – folyamatainak a visszarendezője, függetlenül attól, hogy milyen eredetű a betegség: szív és ér, légúti, ideg, endokrin vagy egyéb rendszeri. A különbség csak a kezelés módjában rejlik.  „ …”a rákos betegségek sikeres kezelése hidrogénperoxiddal azzal magyarázható, hogy a rákos sejt csak oxigénhiányos közegben képes létezni.” „ A hidrogénperoxid úgyszintén hatásos olyan immunhiányos betegségeknél, mint a vörös lupus, bármilyen allergiás megnyílvánulás az izületek tokjára, az izületek körüli szövetekre terjedő idült gyulladás ( reumatoid arthritis), stb. ” A hidrogénperoxiddal való kezelés abszolút kontraindikációjaként az Izsevszki Állami Orvosi Akadémia a következő betegségeket jelzi: fibrino – genopénia, hajszálér toxikózis, trombocitopéniás purpuna, hemofilia, DVS – szindróma, hemotikus anémia. Más esetekben a hidrogénperoxid belső használatának és vénába juttatásának az ajánlott mennyiségben a kezelési séma betartása mellett ellenjavallata nincs. Ám szeretném figyelmeztetni kedves olvasókat, hogy a hidrogénperoxid vénába juttatása injekciós tűvel csakis orvosi megfigyelés mellett történhet. Azok az orvosok, akik először ismerkednek ezzel a módszerrel, előbb a félelem és a kockázatérzet mellett végzik az ilyen kezelést. Később úgy megszokják, hogy nem tudják nélkülözni az eljárást komolyabb betegségek kezelése során.” 

  A hidrogénperoxidot orvosi ellenőrzés nélküli belső használatra jellemzően a következőképpen javasolják : Mindenképpen a gyógyszertárban kapható 3% -os oldatból, étkezés előtt, vagy étkezés után 1,5 órával, napi háromszor tíz csepp, 2- 3 dl vízben. A másik javallat: 1 liter vízbe 10- 15 millilitert.

FASZÉN

 (aktív szén)

Faszén készítése:

Az étkezéstől távoli időben vegyük be, ha kúraként használjuk, mert a vitaminokat és egyéb szubsztanciákat is magához veszi!

Forrás: http://www.altussavaria.hu/content/download/551/1672/file/Aktív%20szén.pdf

*     *     *

MI AZ AKTÍV SZÉN?

Részlet http://egeszseg.origo.hu/cikk/0927/264232/20090708_orvosi_aktiv_szen_hasmenes_1.htm Beküldte: "Pista"

Az aktív vagy orvosi szén speciálisan elszenesített növényi részekből áll: szénvázát rengeteg pórus járja át, ezért rendkívül nagy az úgynevezett aktív felülete: a tabletták ezen a felületen képesek magukhoz kötni a baktériumokat és a méreganyagokat. Ezáltal hatástalanítják őket úgy, hogy megakadályozzák felszívódásukat.

A felület nagyságát, vagyis a mikroporózusság mértékét jól szemlélteti, hogy egy gramm aktív szén felülete mintegy 2,2 teniszpálya felületének felel meg, tehát körülbelül 500 m² nagyságú. A széntabletták alkalmazásakor azzal is számolni kell azonban, hogy a megkötött anyagok ismét leválhatnak az aktív szén felületéről, éppen ezért fontos, hogy az aktív szén viszonylag gyorsan haladjon át az emésztőrendszeren: ennek elősegítésére a széntablettát gyakran hashajtókkal kombinálják.

Egyes széntabletta-készítmények maguk is tartalmaznak hashajtó hatású anyagokat, például a mesterséges édesítőszerként is ismert szorbitot. Ez utóbbi készítményeket viszont már csak orvosi felügyelettel ajánlott alkalmazni, mert alkalmazásukkor súlyos hasmenés és hányás is felléphet.

A széntabletta a fogamzásgátló hatását is csökkentheti

A víz, a baktériumok és a méreganyagok megkötésére képes, aktív szenet tartalmazó készítmények hasmenés és élelmiszerek, nehézfémek vagy gyógyszerek okozta mérgezések esetén egyaránt alkalmazhatók. Az orvosi szén felületi kötőképessége miatt csökkentheti más, a gyomor- és a bélrendszeren keresztül felszívott gyógyszerek hatását: ez a fogamzásgátló tablettákra is igaz, ezért ajánlatos a széntablettát a többi gyógyszertől időben elkülönítve bevenni.

Mikor ne alkalmazzunk orvosi szenet?

Lázas hasmenés, valamint maró savak vagy lúgok okozta mérgezések esetén ne alkalmazzunk aktív szenet, mert ez megnehezíti az ilyenkor esetlegesen szükséges vizsgálatokat, például a gyomortükrözést. Nem hatásos az aktív szén sók (vassók, cianidok), oldószerek (metanol, etanol és etilénglikol, hígítók), továbbá növényvédő szerek, valamint benzin, kerozin és egyéb kőolajszármazékok okozta mérgezések esetén, ezért minden esetben egyeztessünk az orvossal, mielőtt bármilyen mérgezés kezelésére széntablettát vennénk be.

Mire figyeljünk gyermekek esetén?

A hasmenéses gyermeknek sokat kell innia, hogy folyadék- és ásványianyag-veszteségüket megfelelően pótolják. A kezelést mindig beszéljük meg a gyermekorvossal!

Lehetséges mellékhatások

Széntabletták alkalmazásakor a széklet feketére színeződik, ezen kívül székrekedés és nagyon ritkán bélelzáródás is előfordulhat.

ANONYMUS

GESTA HUNGARORUM

3. rész

Fordította: Pais Dezső

TARTALOM

KEZDŐDIK AZ ELŐBESZÉD A MAGYAROK CSELEKEDETEIHEZ

SZCÍTIA

MIÉRT MONDJÁK AZT, HOGY HUNGÁRUSOK?

ÁLMOS, AZ ELSŐ VEZÉR

ÁLMOS VEZÉR

ÁLMOS VEZÉR MEGVÁLASZTÁSA

ESKÜJÜK

KIKÖLTÖZÉSÜK

OROSZORSZÁG

BÉKE A VEZÉR ÉS AZ OROSZOK KÖZÖTT

A KUNOK HÉT VEZÉRE

LADOMÉR ÉS HALICS VÁROSA

MIKÉPPEN JÖTTEK BE PANNÓNIÁBA?

HUNG VÁRA

ÁRPÁD VEZÉR

KOMÁROM VÁRA

TARCAL HEGYE

SZERENCSE

BORSOD

A BIHARI VEZÉR

MIKÉPPEN MENTEK BIHAR ELLEN?

SZABOLCS

A NYÍR

TAS, SZABOLCS ÉS TÉTÉNY DIADALA

AZ ERDŐNTÚLI FÖLD

TÉTÉNY OKOSSÁGA

HOGYAN MENTEK GYALÚ ELLEN

GYALÚ HALÁLA

MÉN-MARÓT VEZÉR

VISSZAÉRKEZÉSÜK

SALÁN VEZÉR

TÁVOZÁSUK SZERENCSRŐL

ÖRSÚR VÁRA ÉS AZ EGER VIZE

NÓGRÁD ÉS NYITRA VÁRA

GARAM FOLYÓ ÉS BORS VÁRA

NYITRA VÁROSA

A VEZÉREK KÜLDÖTTE KÉMEK

ÁRPÁD VEZÉREINEK A HARCA

A GÖRÖGÖK ÉS BOLGÁROK SEREGE

SALÁN VEZÉR ELINDULÁSA ÁRPÁD VEZÉR ELLEN

ÁRPÁD VEZÉR GYŐZELME

ÁRPÁD ELŐNYOMULÁSA

BOLGÁRORSZÁG VEZÉRÉNEK KÖVETEI

ZÁGRÁB, POZSEGA ÉS VALKÓ VÁRAK

A DUNA SZIGETE

A BOLGÁROK ÉS MACEDÓNOK NÉPEI

A MAGYAR-RÉV

PANNÓNIA FÖLDJE

VESZPRÉM VÁROSA

VASVÁR

------------------------

PANNÓNIA ELPUSZTÍTÁSA

MÉN-MARÓT VEZÉR

ÖSBŐ MEG VELEK

ZOLTA VEZÉR ÖRÖKÖSÖDÉSE

LOTARINGIA, ALEMANNIA ÉS FRANKFÖLD ELPUSZTÍTÁSA

LÉL ÉS BULCSÚ HALÁLA

OTTÓ KIRÁLY ELLENSÉGEI

AZ ORSZÁG HATÁRAINAK MEGÁLLAPÍTÁSA 

PANNÓNIA ELPUSZTÍTÁSA

Ezután Árpád vezér meg nemesei a sereg harmadik részével Ecilburgból kivonulva a sóskút mezeje mellett szálltak táborba. Majd innen ellovagolva a Bodajk-hegyhez értek. Árpád vezér pedig innen kelet felé Elődnek, Szabolcs apjának nagy erdőt adott, melyet most Vértesnek hívnak a németek otthagyott vértjeiről. Ez alatt az erdő alatt, a Fertő-mocsár mellett Szabolcs unokája Csák sok idő múltán várat emelt. De erről ne többet! - Aztán ahogy így mentek Árpád vezér meg nemesei, Szent Márton hegye tövében ütöttek tábort, s mind maguk, mind állataik ittak Szabária forrásából. Majd amikor a hegyre felhágtak, Pannónia földjének szépségét látva igen megörültek. A szlovének és pannónok nemzeteit meg országait feldúlták, s tartomá­nyaikat elfoglalták. De a murai karantánok határait ugyancsak sűrű betörésekkel rohanták meg. Közülük sok ezer embert karddal leöltek, őrhelyeiket felforgatták, tartományaikat birtokuk­ba vették, és az Úr segedelmével azokat maradékuk is mindmáig hatalommal meg szépszerével a kezében tartja. Ezután Ösbő meg Örkény apja Őse egész hadseregükkel együtt épségben és sértetlenül, nagy diadallal visszatértek Árpád vezérhez. Az Isten ugyanis, kinek irgalma járt előttük, Árpád vezérnek meg vitézeinek kiszolgáltatta ellenségeiket, s ők így kezükben tartották a népek munkájának gyümölcseit. Mikor ott gyökeret vertek, s majdnem minden szomszédos országot meghódítottak, vadászat kedvéért visszatértek a Duna mentén az erdő felé; a vitézeket a maguk jószágaira szertebocsátva, a vezér meg nemesei abban az erdőben maradtak tíz napig. Onnan aztán Attila király városába jöttek, majd Csepel szigetére vonultak, ahol a vezérné meg a többi nemesek feleségei voltak.

Abban az esztendőben született Árpád vezérnek Zolta nevű fia. És lett nagy öröm a magyarok között. A vezér és nemesei számos napon át nagy vendégséget tartottak, ifjaik pedig ott játszottak a vezérnek meg nemeseinek színe előtt, mint a juhok bárányai a kosok előtt. Néhány napra rá Árpád vezér és nemesei közös elhatározással sereget küldtek Mén-Marót bihari vezér ellen. Ennek a hadseregnek Ösbő meg Velek lettek a kapitányai és vezetői. Ezek a szigetről nekiindulva a homokon keresztüllovagoltak, majd a Bőd-révnél áthajóztak a Tisza folyón. Innen továbblovagolva a Kórógy vize mellett ütöttek tábort. Ott a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, Ösbőnek hírét hallva, békés szándékkal elébe jöttek, s önként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal. Sőt Ösbő serege előtt első hadrendként indultak Mén-Marót ellen harcba. A székelyek fiait azonnal elküldték Árpád vezérnek, s ők maguk elöl­járóban a székelyekkel Mén-Marót ellen lovagoltak. A Körös folyón a Szarvas-halomnál átúsztattak s onnan továbblovagolva a Tekerő vize mellett ütöttek tábort.

MÉN-MARÓT VEZÉR

Mikor Mén-Marót meghallotta, hogy Árpád vezér legjelesebb vitézei: Ösbő meg Velek erős csapattal, elöljáróban a székelyekkel, ellene vonulnak, kelleténél jobban megrémült, és nem mert ellenük menni, mivel hallotta, hogy Árpád vezér és vitézei erősebbek a harcban, meg hogy a rómaiakat Pannóniából elkergették, a murai karantánok határait elpusztították, a kardjuk élétől sok ezer ember elhullott, a pannónok országát elfoglalták, és ellenségeik még a színük elől is megfutottak. Hanem Marót vezér sok-sok katonáját otthagyta Bihar várában, ő maga meg feleségével és leányával elmenekülve előlük, az Igyfon sűrűibe tette át lakását. Ösbő meg Velek, valamint egész seregük most Bihar vára ellen kezdett lovagolni, és a Jószás vize mellett ütött tábort. Harmadnap pedig elrendezték seregeiket, s aztán hadakozva a vár felé indultak. Viszont szintén harcolni kezdtek a különböző nemzetekből összegyülekezett katonái Ösbő meg vitézei ellen. A székelyek és magyarok sok embert lenyilaztak. Ösbő meg Velek hajítógépeikkel százhuszonöt katonát megöltek. Folyt a harc köztük tizenkét napig, és Ösbő vitézei közül húsz magyar és tizenöt székely esett el. A tizenharmadik napon pedig, amikor a magyarok és székelyek a vár árkait behányták, s a hágcsókat oda akarták támasztani a falhoz, Mén-Marót vezér katonái a magyarok merészségének láttára elkezdték kérlelni a seregnek szóban levő két kapitányát, majd a várat megnyitva, mezítláb, könyörögve Ösbő meg Velek színe elé jöttek. Ösbő meg Velek őrizet alá vetették őket, maguk pedig bevonultak Bihar várába, és sok becses jószágot találtak ott, ami azoké a katonáké volt. Mikor ezt Mén-Marót a szökve elmenekült hírmondóktól meghallotta, szörnyű nagy félelembe esett. Elküldte hát követeit különféle ajándékokkal Ösbőhöz meg Velekhez, s kérte őket, hogy maguk is békére hajolva engedjék követeit Árpád vezérhez, s ezek így hadd vigyék annak a hírt: Mén-Marót, aki előbb követei útján bolgár szívvel dölyfös üzenetben tagadott meg még egy marok földet is Árpád vezértől, most legyőzetve és eléje borulva ugyanazon követek útján vonakodás nélkül felajánlja egész országát, Árpád fiának, Zoltának pedig a leányát. Ösbő meg Velek helyeselték a szándékát, s követeivel együtt maguk is követeket küldtek, hogy ezek urukat, Árpád vezért szintén kérleljék a béke érdekében. Miután a követek Csepel szigetére jutottak és Árpád vezért üdvözölték, másnap elmondták Mén-Marót üzenetét. Árpád vezér pedig neme­seivel tanácsot tartva, Mén-Marót üzenetét szívesen fogadta és helyeselte; majd mikor hallotta, hogy Mén-Marót leánya már egykorú az ő fiával, Mén-Marót kérelmének teljesítését nem akarta tovább halasztani, és leányát Zolta feleségéül elfogadta a neki ígért országgal egyetemben. Aztán Ösbőhöz meg Velekhez követeket küldve azt üzente, hogy menyegzőt tartva Mén-Marót leányát vegyék át feleségül fia, Zolta számára, a lakosok kezességbe adott fiait hozzák magukkal, Mén-Marót vezérnek pedig adják oda Bihar várát.

ÖSBŐ MEG VELEK

Ösbő meg Velek, valamint egész seregük, uruk parancsának engedelmeskedve, Mén-Marót leányát menyegző után átvették, a lakosok kezesül adott fiait magukkal hozták, magát Mén-Marótot pedig Bihar várában hagyták. Aztán Ösbő meg Velek nagy tisztességgel és örömmel visszatértek Árpád vezérhez. A vezér és főjobbágyai eléjük vonultak, és Mén-Marót leányát, amint ilyen nagy vezérnek a jegyesét megilleti, tisztességgel a vezéri házba vezették. Árpád vezér, valamint minden főembere menyegzőt ülve nagy lakomát csapott, és majdnem napról napra - menyegzői szokás szerint - együtt vendégeskedett a körös-körül elterülő országok vitézeivel. Ifjaik meg ott játszottak a vezér és nemesei színe előtt. Árpád vezér Magyarország főembereit és vitézeit megesketve, fiát, Zoltát, nagy tisztességgel vezérré emeltette. Azután Szalók apjának, Ösbőnek hűséges szolgálatáért Veszprém várát adományozta minden tartozé­kával együtt, Veleknek pedig a zarándi ispánságot adta. Hasonlóképpen a többi nemeseknek szintén tisztséget meg helységeket adományozott. Mén-Marót ez eset után a második évben fiú nélkül meghalt, s egész országát békességgel a vejének, Zoltának hagyományozta. Ezután az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet fejérnek hívnak.

ZOLTA VEZÉR ÖRÖKÖSÖDÉSE

Örökébe lépett a fia, Zolta; apjához hasonló erkölcsére, azonban elütő természetére nézve. Zolta vezér ugyanis kicsit selyp és fehér bőrű volt, puha és szőke hajú, középtermetű, harcias vezér, bátor szívű, ám alattvalói iránt kegyes, nyájas beszédű, de hatalomra törő, akit Magyar­ország valamennyi főembere meg vitéze csodamód szeretett. Bizonyos idő elteltével, mikor Zolta vezér tizenhárom esztendős volt, országának főemberei valamennyien egyértelemmel és közakarattal egyeseket országbírákul rendeltek a vezér alá, hogy ezek a szokás jogával mérté­ket tartva, csendesítsék a viszálykodók pereit és versengéseit. Továbbá másokat - mégpedig Tas fia Lélt, Bogát fia Bulcsút, a vér emberét, valamint Kölpény fia Botondot - a sereg vezetőivé tették avégre, hogy különböző országokat feldúljanak velük. Ezek ugyanis harcias és bátor lelkű férfiak voltak, kik semmi másra nem viseltek gondot, csak arra, hogy uruk szá­mára népeket hódítsanak és más országokat pusztítsanak. Ők aztán, amint engedelmet kaptak Zolta vezértől, leszámoltak a karantán sereggel; majd Friaulon át Lombardia határtartomá­nyába értek, s ott Pádova városát öldökléssel, tűzzel-vassal, nagy fosztogatás közepette kegyetlenül elpusztították. Innen benyomultak Lombardiába, és ott is sok rosszat műveltek. Mikor pedig annak a földnek a lakosai egybegyülekezve megpróbáltak szembeszállani erő­szakukkal és vad dühükkel, akkor számtalan sok lombard veszett el a magyarok nyilától, sőt igen sok püspök és gróf is halálát lelte. Ennek hallatára Lutvardus, a vercelli egyház püspöke, a nagynevű férfiú, néhai Kis Károly császár legbizalmasabb barátja és leghívebb titkos taná­csosa, magával szállítva javait és páratlan drágaságait, melyekben mérhetetlenül gazdag volt, mindenképpen menekülni igyekszik vérengző kegyetlenségük elől. De ahol nem is gondolja, magyarokra bukkan, és ezek foglyul ejtve megölik, emberi mértékkel megbecsülhetetlen kincsét meg, melyet magával vitt, elrabolják. Ugyanekkor Waldo gróf testvére, István, mikor éjnek idején vára falán a félrehelyen ülve szükségét akarja végezni, a kamara nyílásán át egy magyarnak a nyilától súlyosan megsebesül, és sebébe még azon az éjjelen belehal.

LOTARINGIA, ALEMANNIA ÉS FRANKFÖLD ELPUSZTÍTÁSA

Azután Lotaringiát és Alemanniát pusztították el. A Frank- és Bajorföld határán lakó keleti frankok közül is sok ezeret leöltek, vagy nyilazásukkal csúfosan megfutamítottak. Majd minden javukat zsákmányul ejtve visszatértek Zolta vezérhez Magyarországra.

LÉL ÉS BULCSÚ HALÁLA

Öt évvel később, Konrád császár uralkodása alatt Zoltának, Magyarország vezérének néhai híres és dicsőséges vitézei: Lél, Bulcsú meg Botond uruktól küldetve Alemannia egyes részei­re törtek, és ott sok becses zsákmányt ejtettek. De végül a bajorok és alemannok gyalázatos csalárdsága miatt Lél meg Bulcsú fogságba estek, s az Inn folyó mellett akasztófán végezték életüket. Botond meg a többi megmaradt magyar vitéz, mikor látták, hogy az ellenség gonosz csele miatt szorultságba jutottak, bátran és emberül helytállottak. Egymást nem hagyták el, hanem mindenképpen rajta voltak, hogy a veszedelemben maradó résznek segítségére legyenek. Mint sebzett oroszlánok, úgy rohantak ordítva a fegyverek közé, és az ellenséget szörnyű nagy öldökléssel terítették le. És noha le voltak győzve, mégis legyőzőiket erősebben, diadalmasabban győzték le, sőt szörnyű nagy öldökléssel terítették le. Szerencsés hát a magyarok így nyert poggyásza: a veszedelmekben szerzett tapasztalat; már biztosabb, gyakor­lottabb is ez a szakadatlan hadakozás következtében, meg erőben, hatalomban is kitűnőbb. Így aztán egész Bajorországot és Alemanniát, továbbá Szászföldet és Lotár országát tűzzel-vassal elpusztították, sőt ezek vezéreit: Ercangert meg Bertoldot is lenyakazták. Majd továbbindulva Frank- és Gallföldet szintén kezükre kerítették. De midőn innen győzelmesen visszatértek, a szászok csele következtében nagy vereség érte őket; akik pedig megmenekültek közülük, hazatértek. Azonban Zolta vezér meg főemberei Lél, Bulcsú és többi vitézeik halála miatt szerfölött fölháborodtak, s ellenségeivé lettek a németeknek. Zolta vezér meg vitézei az ellenség elkövette sérelem miatt bosszút lihegtek, és nem hallgatták el, hogy akárhogyan, de visszaadják neki a kölcsönt. Isten kegyelméből Zolta vezérnek az Úr megtestesülésének kilenc­százharmincegyedik esztendejében fia született, akit Taksonynak nevezett; szép nagy szeme volt és fekete, puha haja, üstöke meg hasonló az oroszlánéhoz, ahogy majd alább meghalljátok.

OTTÓ KIRÁLY ELLENSÉGEI

Ugyanebben az évben Ottó német király ellenségei átkos gonoszsággal az ő vesztén mester­ked­tek. De minthogy magukban semmit nem tudtak neki ártani, a magyaroktól akartak segít­séget kérni. Tudták ugyanis, hogy a magyarok a hadakozásnak megszokott viszontagságaiban legyőzhetetlenek, s igen sok országot az Isten általuk sújt haragjának ostorával. Ekkor Ottó német királynak ezek az ellenségei elküldték követeiket a harckedvelő Zolta vezérhez, és sok arany fejében arra kérték, hogy magyar segítséggel támadhassák meg az említett Ottó királyt. Zolta vezér pedig haragtól tüzelve, egyrészt ezek kedvéért és díjáért, másrészt meg azért, mivel fájt a szíve Lél és Bulcsú halála miatt, nagy hadat küldött Ottó német király ellen. Ennek kapitányaivá és vezetőivé Kölpény fia Botondot, Előd fia Szabolcsot meg Őse fia Örkényt tette. Mikor ezek elvonultak Zolta vezértől, Bajorországot, Alemanniát, Szászföldet és Türingiát megint kardra hányták. Majd innen továbbmenve, nagyböjt idején átkeltek a Rajna folyón, és ott Lotár országát is íjjal-nyíllal kiirtották. Egész Galliát szintén rettenetesen megnyomorgatták, sőt vadul berontva az Isten egyházaiba, még azokat is kifosztották. Innen a senonok meredek bércein át az aliminus népeken keresztül fegyverrel, karddal törtek utat. Miután pedig azokat a felette harcias és vidékük természeti helyzetében bátorságos népeket legyőzték, átkeltek a senonok hegyein, és bevették Susa városát. Azután továbbvonulva Torinót, ezt a dúsgazdag várost vívták meg. Midőn Lombardia sík vidékét meglátták, sebes nyar­galvást végigfosztogatták majdnem egész Itáliát, amely minden jóban fölösen bővelke­dett. Végül pedig Kölpény fia Botond meg Őse fia Örkény, miután az említett nemzeteket mind legyőzték, szerencsés diadallal visszafordultak saját országaikba. Ekkor Ottó német király a Rajna folyó mellett cselt vet nekik, és országa egész haderejével rajtuk ütve sokat megöl közülük. Botond, Örkény, valamint seregeikből a többiek készek inkább meghalni a harcban, mint a nyert diadalt elveszíteni; ezért makacsul szembeszállnak az ellenséggel. A csatában egy igen nevezetes fővezért megölnek, másokat súlyos sebbel megfutamítanak, sőt még zsákmányt is ejtenek tőlük. Ezután nagy diadallal visszatérnek országaikba. Mikor Botond meg Örkény vígan visszatérnek Pannónia földjére, akkor Botond a hosszas hadi fáradalomtól megviselve csodamód elkezdett erőtlenedni; meg is halt, és a Verőce folyó közelében temették el. Jegyezze meg azonban mindenki, aki tudni akarja, hogy a magyar vitézek ezeket meg az egyéb ilyen háborúkat egészen Taksony vezér idejéig viselték.

AZ ORSZÁG HATÁRAINAK MEGÁLLAPÍTÁSA

Zolta vezér pedig vitézei visszatérte után kitűzte Magyarország határait: a görögök felé egészen Vaszil kapujáig és Rácföldig, nyugat felé egészen a tengerig, ahol Spalato városa van; a németek felé pedig egészen Göncöl hídjáig. Hogy a legutóbbi vidéken várat emeljenek, az oroszok feladatául szabta, akik a nagyapjával, Álmos vezérrel Pannóniába jöttek. Ugyanezen a határon, a Mosony nevű fertőn túl nem kevés besenyőt is letelepített országának védelmére, hogy valamikor a jövőben a rajtuk esett sérelem miatt dühösködő németek a magyarok határait el ne pusztíthassák. A csehek felé pedig egészen a Morva folyóig tűzte ki a határokat, mégpedig azzal a kikötéssel, hogy vezérük évi adót fizet Magyarország vezérének. Ugyanilyen módon lengyelek felé - mint előbb Böngér fia Bors - a Tátra hegyéhez tette az ország határát. Midőn Zolta vezér meg vitézei így mindenfelé gyökeret vertek Magyarországon, akkor Zolta vezér fiának, Taksonynak feleséget hozott a kunok földjéről. Majd még életében megeskette nemeseit, és a fiát Taksonyt még életében vezérré meg uralkodóvá tette egész Magyarország felett. Maga Zolta vezér pedig fia uralkodásának harmadik esztendejében a test börtönéből minden húsnak útjára költözött. Taksony vezér Magyarország főembereivel együtt élete vala­mennyi napján át hatalommal és szépszerével megtartotta országának minden jussát. Kegyességének hallatára pedig sok vendég özönlött hozzá különféle nemzetekből. Ugyanis Bulárföldről nagyon sok izmaelitával jöttek némely fölötte nemes urak: Billa meg Baks. A vezér Magyarország különböző vidékein földet adományozott nekik, s még azonfelül a várat is, melyet Pestnek hívnak, örökre nekik engedte. Billa pedig és a testvére, Baks, kiknek sarja­dékából származik Etej, tanácsot tartván, a magukkal hozott népből kétharmadot a nevezett vár szolgálatára átengedtek, egyharmadot meg utódaiknak hagytak. Ugyanebben az időben, ugyanarról a tájékról jött egy Hetény nevű igen nemes vitéz, és neki a vezér szintén nem kevés földet meg egyéb jószágot adott. Taksony vezérnek Gyejcsa nevű fia született, Magyar­országnak ötödik vezére. Ugyanekkor a besenyők földjéről jött egy vezéri nemzetségből való vitéz. Neve Tanuzaba volt: Örkénd apja, kitől a Tomaj-nemzetség származik. Neki Taksony vezér lakóföldet a kemeji részeken adott a Tiszáig, ahol Abád-rév van. Ez a Tanuzaba egészen Taksony vezér unokájának, Szent István királynak az idejéig élt. S midőn Boldog István király az élet igéit hirdette és a magyarokat keresztelte, akkor Tanuzaba, ki hitben hiú volt, keresz­tény lenni átallott; így hát temetkezett élve feleségével az Abád-révbe, hogy a keresztségben ő meg a felesége ne éljen a Krisztussal örökre. Ám a fia, Örkénd, mint keresztény, Krisztussal együtt él mindörökké.

.oOo.

A BIHARI VEZÉR

Néhány nap múlva Árpád vezér nemesei tanácsa szerint követeket küldött Bihar várába Mén-Marót vezérhez, és azt kérte tőle, hogy ősapjának, Attila királynak a jussából engedjen át neki a Szamos folyótól a nyíri határig és a meszesi kapuig terjedő földet. Elküldte neki ajándékait is, amint előbb Salán titeli vezérnek. Abban a követségben két igen serény vitéz volt a küldött: Szalók apja Ösbő meg Velek, akinek ivadékából származik Torda püspök. Ezek ugyanis igen nevezetes nemzetségű emberek voltak, mint különben a többiek is, akik Szcítiából kijöttek, és Álmos vezért sok-sok néppel követték.

MIKÉPPEN MENTEK BIHAR ELLEN?

Árpád vezér küldöttei: Ösbő meg Velek a Tisza folyón a Lúcrévnél átúsztattak. Midőn innen továbbmenve Bihar várába értek, Mén-Marót vezért üdvözölték, és átnyújtották neki az ajándékokat, melyeket vezérük küldött. Végre pedig értésére adva Árpád vezér üzenetét, a fent nevezett földet követelték. Mén-Marót vezér kegyesen fogadta őket, majd több mindennel gaz­dagon megajándékozván, harmadnap meghagyta nekik, hogy térjenek haza. Azonban válasz­képpen ezt mondta nekik: „Mondjátok meg Árpádnak, Hungária vezérének, a ti uratok­nak! Tudjuk, mi a kötelességünk, mint barátnak barátja iránt, mindenben, ami csak kell neki; mert hiszen jövevény ember, és sok mindennel híjával van. Ámde azt a földet, melyet kegyelmünktől kért, semmiképpen oda nem engedjük, ameddig élünk. Azt is méltatlankodva fogadtuk, hogy Salán vezér igen nagy földet adott át neki, vagy jóindulatból, amint mondják, vagy félelemből, amit tagadnak. De mi sem jóindulatból, sem félelemből nem engedünk át neki még egy marok földet sem, noha azt a saját jussának mondja is. És szavai nem zavarják meg lelkünket, ha azt üzente is, hogy ő Attila király nemzetségéből származik, azéból, akit Isten ostorának hívtak. Attila ugyan erőszakkal elragadta ezt a földet az én ősapámtól, de most uramnak, a konstantinápolyi császárnak a kegyelmes jóvoltából senki sem bírja kiragadni azt az én kezemből.” S miután ezt elmondotta, megadta nekik az engedelmet a visszatérésre. Akkor Ösbő meg Velek, Árpád vezér követei, sebes lovaglással urukhoz siettek. Midőn meg­érkeztek, előadták Mén-Marót üzenetét uruknak, Árpád vezérnek. Árpád vezér és nemesei pedig, mikor ezt meghallották, haragra lobbantak, és rögtön úgy rendelkeztek, hogy hadat küldenek ellene. Aztán megállapodtak abban, hogy menjen Lél apja Tas, Előd fia Szabolcs, akitől a Csák-nemzetség származik, továbbá Tétény, apja Horkának és nagyapja Gyulának meg Zombornak, akiktől a Maglód-nemzetség származik. Ezek, midőn Árpád vezér elengedte őket, nem kicsiny sereggel nekiindultak, és a Tiszát úgy úsztatták át a ládi révnél, hogy semmiféle ellenség sem szállt szembe velük. Másnap pedig a Tisza mentén a Szamos folyó felé kezdtek lovagolni. Majd tábort ütöttek azon a helyen, ahol most Szabolcs van. Ott annak a földnek a lakói majdnem mind önként meghódoltak előttük, és lábukhoz borulva fiaikat kezesül adták, csak hogy bajuk ne legyen. Ugyanis félt tőlük szinte az egész népség, azonban előlük elfutva alig menekültek meg csak néhányan, akik aztán Mén-Maróthoz jutva csele­kedeteiket hírül vitték. Ezek hallatára oly nagy rémület szállotta meg Mén-Marótot, hogy nem merte a kezét mozdítani. Tudniillik az ottlakók mindnyájan kimondhatatlanul rettegtek tőlük, mivel hallották, hogy Árpád apja, Álmos vezér, Attila király nemzetségéből származott. Ezért aztán senki sem hitte, hogy másképpen élhessen mint csak Álmos vezér fiának, Árpádnak és nemeseinek a kegyelméből. Tehát a legtöbben önként hódoltak meg nekik. Az Isten Álmos vezéren és fián, Árpádon jól valóra váltotta a jövendölést, amelyet Mózes próféta Izrael fiairól zengett imigyen: „És a hely, amelyet lábatok tapod, a tiétek leszen!” Hiszen attól a naptól fogva mindazon helyet, amelyet Álmos vezér és fia, Árpád, nemeseikkel együtt tapodtak, az ő maradékaik birtokolták, és birtokolják mindmáig.

SZABOLCS

Akkor Szabolcs, ez a fölötte bölcs férfiú, megtekintett egy helyet a Tisza mellett, s midőn látta, milyen is az, kiokoskodta, hogy erősségénél fogva várépítésre való. Tehát - társainak közös tanácsa szerint is - összegyűjtve ott a köznépet, nagy árkot ásatott, és igen erős várat építtetett földből. Ezt most Szabolcs várának hívják. Majd Szabolcs meg társai a föld lakóiból sokat ahhoz a várhoz szolgálónépül rendeltek, akiket most várnépeknek neveznek. Miután egy Ekölcs nevű igen nemes vitéz alatt katonákat hagytak ott, nekikészültek, hogy majd tovább­mennek. Szabolcs meg társai az egész sereget kettéosztották úgy, hogy az egyik rész a Szamos folyó mellett haladjon, a másik meg a nyíri részeken. Szabolcs és Tas - utóbbi a Lél apja - a sereg felével a Tisza partján indult el, és az ottani népet hódoltatva vonult a Szamos folyó felé arra a helyre, amelyet most Sárvárnak mondanak. Ott a lápok alatt Tas, Lél apja, sok népet gyűjtött össze; vele aztán nagy árkot ásatott, s igen erős földvárat építtetett, amelyet először Tas várának neveztek, most pedig Sárvárnak hívnak. Miután a lakosok fiait túszul össze­szedték, katonákkal megrakva a várat hátrahagyták. Akkor Tas az urának, Árpád vezérnek meghódolt nép kérésére a Nyír és a Tisza között vásárt rendelt. Ennek a vásárhelynek a maga nevét adta, úgyhogy mindmostanáig Tas vásárának hívják. Azután pedig Szabolcs és Tas innen továbbindulva Szatmár váráig jutott. Háromnapos megszállás és harc után győzelmet arattak. Negyednap a várba hatolva, Mén-Marót vezér katonáit, akiket ottkaphattak, vas­bilincsre verték és undok tömlöcfenékre vetették, a lakosok fiait pedig túszul összeszedték. A várat katonákkal megrakva otthagyták, maguk meg továbbindultak a meszesi kapukhoz.

A NYÍR

Tétény pedig meg a fia, Horka, a nyíri részeken átlovagolva, nagyszámú népet hódítottak meg a Nyír erdeitől egészen az Omsó-érig. Így felfelé haladva Zilahig jutottak, s közben senki sem emelte rájuk a kezét, mivel Mén-Marót vezér és övéi velük szemben harcba szállani nem mertek, hanem a Körös folyót kezdték őrizni. Akkor Tétény meg a fia, Horka, Zilahról tovább menve a meszesi részekhez ért, Szabolcshoz és Tashoz. Midőn viszontlátták egymást, nagyon megörültek, és lakomát csapva mindegyikük eldicsekedett a maga győzelmével. Reggel pedig Szabolcs, Tas és Tétény tanácsot tartva elhatározták, hogy Árpád vezér országának a határa a meszesi kapuban lesz. Tehát a föld lakói parancsolatukra kőkapukat építettek, és ledöntött fákból nagy gyepűgátakat emeltek az ország határán. Azután ez az említett három férfiú összes tetteit biztos hírvivőkkel megüzente Árpád vezérnek és főembereinek. Mikor ez Árpád vezérnek és főjobbágyainak értésükre esett, szerfölött megörültek. Pogány módra áldomást csaptak, és azoknak, kik az örömhírt hozták, különféle ajándékokat adtak. Árpád vezér és főemberei a vígságnak ilyen okáért az egész héten át ünnepet ülve lakmároztak, s majdnem minden nap megittasodtak amiatt, hogy ez a nagy öröm beteljesedett. Egyszersmint aztán a hírre Árpád vezér és övéi kivonultak Szerencsből, és a Sajó folyó mellett ütöttek tábort, a Tiszától egészen a Hernád vizéig.

TAS, SZABOLCS ÉS TÉTÉNY DIADALA

Midőn Tas, Szabolcs és Tétény látták, hogy az Isten nagy győzelmet adott nekik, és annak a földnek majdnem az egész népét meghódították uruk számára, akkor mértéktelen dicsőségre tettek szert annak a földnek a lakosai fölött. S mikor olyan helyre értek, ahol már senki emberfiával nem találkoztak, több napig ott maradtak, s azalatt az ország határszéleit hatalmas gátakkal megerősítették.

AZ ERDŐNTÚLI FÖLD

Már huzamosabb ideje tartózkodtak ott. Ekkor Tétény, Horka apja, tudomást szerzett az ott lakóktól az erdőntúli föld jóságáról, ahol valami Gyalú nevű blak uralkodott. Amilyen fortélyos ember volt Tétény, áhítozni kezdett azután, hogy - ha lehetséges - urának, Árpád vezérnek a kegyelméből megszerzi magának és utódainak az erdőntúli földet. S ez meg is történt később. Ugyanis az erdőntúli földet Tétény ivadéka egészen Szent István király idejéig birtokolta; sőt tovább is birtokolta volna, ha a kisebbik Gyula a két fiával, Bolyával és Bonyhával együtt hajlandó lett volna a kereszténységre térni, és nem cselekedett volna mindig a szent király ellenére, amint ez majd a következőkben szóba kerül.

TÉTÉNY OKOSSÁGA

Az említett Tétény, ez az igen okos ember, kiküldött egy furfangos embert, Apafarkas-Agmánd apát, hogy loppal bejárva vizsgálja meg neki az erdőntúli föld minőségét és termé­kenységét, meg azt is, hogy miféle lakosai vannak. Ha lehet - gondolta -, háborúra kel majd azokkal. Ugyanis Tétény a maga emberségéből akart magának hírnevet és földet szerezni, mint ahogy a regöseink mondják: „Maguknak ők mind helyet szereztek, és hozzá még jó nevet is nyertek.” De elég ebből! Midőn Agmánd apa, Tétény kéme, róka módra körözve, a föld jóságát és termékenységét, továbbá annak lakosait - amennyire csak az emberi látás bírja - kifürkészte, kimondhatatlanul megszerette azt, és nagy gyorsan visszatért urához. Mikor megérkezett, urának sokat beszélt a föld jóságáról, aztán arról, hogy azt a földet igen-igen jó folyók öntözik; s ezeknek a nevét és minden hasznát is felsorolta: hogy fövenyükben aranyat gyűjtenek, s annak a földnek az aranya a legjobb, meg hogy ott sót ásnak. Előadta, hogy annak a földnek a lakosai az egész világon a leghitványabb emberek. Mégpedig azért, mivel blaszok és szlovének; aztán fegyverük sincsen más, csak íj és nyíl; a vezérük, Gyalú, maga is csak kevéssé állja a próbát, de meg nincsenek körülötte jó vitézek sem, akik helyt mernének állani a magyarok merészségével szemben; végül azért is, mivel a kunok és a besenyők sokat bántják őket.

HOGYAN MENTEK GYALÚ ELLEN

Mikor Tétény értesült a föld jóságáról, követeket küldött Árpád vezérhez, és engedelmet kért, hogy az erdőkön túl mehessen és Gyalú vezér ellen harcolhasson. Árpád vezér pedig tanácsot tartván, Tétény szándékát javallotta, és megadta neki az engedelmet arra, hogy az erdőkön túl menjen és Gyalú ellen harcoljon. Mikor ezt Tétény a követtől meghallotta, felkészült vitézeivel együtt, és hátrahagyva társait, nekiindult az erdőkön túlra kelet felé Gyalú blak vezér ellen. Jövetelét hallva pedig Gyalú, az erdőntúli vezér összegyűjtötte seregét, és nagy sebesen elébe nyargalt, hogy a meszesi kapuknál feltartóztassa. Azonban Tétény egy nap alatt áthaladva az erdőn, az Almás vizéhez ért. Mind a két sereg összekerült ott, és csak a folyó választotta el őket. Gyalú vezérnek az volt a szándéka, hogy majd ott tartóztatja fel a magyarokat nyilasaival.

GYALÚ HALÁLA

Reggelre kelve hajnal előtt Tétény két részre osztotta seregét. Az egyik részt kissé felfelé küldte, hogy a folyón átkelve majd Gyalú katonáinak a meglepetésére avatkozzék bele a harcba. Ez így is történt. Mégpedig, mivel átkelésük könnyen ment, mindkét csapat egyszerre bocsátkozott harcba. Heves küzdelem kerekedett; azonban Gyalú vezér katonái maradtak alul, s közülük sokan elestek, sokan pedig fogságba jutottak. Mikor vezérük, Gyalú látta ezt, hogy életét megmentse, kevesedmagával futásnak eredt. De miközben a Szamos folyó mellett fekvő vára felé sietve menekült, Tétény vitézei merészen futtatva nyomába szegődtek, és a Kapus-patak mellett megölték. Mikor a föld lakosai látták uruk halálát, önként békejobbot nyújtottak, és urukká választották Tétényt, Horka apját. A helyen, melyet Esküllőnek mondanak, esküvel erősítették meg hűségüket. S attól a naptól kezdve hívták azt a helyet Esküllőnek azért, mert ott esküdtek. Tétény pedig onnantól fogva békével és szerencsével birtokolta ezt a földet, ivadéka meg egészen Szent István király idejéig tartotta meg. Tétény fia lett Horka, Horkáé meg Gyula és Zombor. Gyulának volt két leánya: egyiket Karoldnak, másikat Saroltnak hívták. Sarolt Szent István királynak az anyja volt. Zombornak pedig a fia a kisebbik Gyula, Bolya és Bonyha apja, kinek az idejében Szent István uralma alá vetette az erdőntúli földet. Magát Gyulát ekkor megkötözve Magyarországra hozta, s egész életén át börtönben tartotta, minthogy a hitben hiú volt s keresztény lenni átallott, aztán még sok mindent cselekedett Szent István király ellenére, noha az anyja rokonságához tartozott.

MÉN-MARÓT VEZÉR

Tas és Szabolcs a győzelem után visszafordultak Árpád vezérhez, miután az egész nép meghódolt a Szamos folyótól a Körösig, és senki sem merte a kezét emelni ellenük. Sőt maga Mén-Marót vezér sem igen akart ellenük vonulni, hanem inkább útrakészült Görögországba. Nekiindulva lefelé jöttek egy Omsóér nevű víz mellett, s a Szerep-mocsárhoz értek. Azután útjukat folytatva Szeghalomhoz jutottak; itt át akartak kelni a Körösön, hogy Mén-Marót ellen harcoljanak, de Mén-Marót katonái odajöttek, s megakadályozták, hogy átkeljenek. Tovább­lovagolva tehát, egy napra rá az apró halmoknál ütöttek tábort. Innen pedig a Túr folyó mentén a Tiszához értek, s a Dorogma-révnél átkeltek rajta. Ott még egy Ohat nevű kun katonának Árpád vezér jóváhagyásával nagy földet szereztek, melyet ivadékai mostanáig birtokolnak.

VISSZAÉRKEZÉSÜK

Midőn a Tisza folyón átkeltek, előreküldték hírvivőiket Árpád vezérhez azzal, hogy örven­detes szerencséjüket jelentsék. Ezek meg is jöttek Árpád vezérhez, jelentették neki az örömhírt, hogy Szabolcs meg Tas seregükkel egyetemben épen és sértetlenül visszatértek, sőt már a Dorogma-réven egész hadukkal átkeltek. Midőn Árpád vezér meghallotta, hogy Tas meg Szabolcs egész hadukkal együtt épen és sértetlenül visszatértek, sőt a Tisza folyón is már átkeltek, nagy lakomát csapott, s az öröm hírhozóinak különféle ajándékokat adott. Mikor Tas és Szabolcs be akartak vonulni a vezér udvarába, ez összes vitézeit elébük küldötte, s így nagy örvendezés közepette fogadta őket. Aztán - amint az már szokásuk a jó uraknak, hogy híveiket szeretik - majdnem minden nap a maga asztalánál látta őket vendégül, és sok ajándékot adott nekik. Hasonlóképpen a vezérek szintén különböző ajándékokat nyújtottak át Árpád vezérnek, s beszolgáltatták neki a lakosok kezességbe adott fiait is.

SALÁN VEZÉR

Árpád vezér és nemesei néhány nap elteltével tanácsot tartottak, és elküldötték követeiket Salán vezérhez, hogy értésére adják - mintha biz annak ez örömére szolgálna - Tas, Szabolcs meg Tétény győzelmét, egyszersmind kérjék tőle a Zagyva folyóig elterülő földet. Ez így is történt. Tudniillik elküldték Etet és Vajtát, s mikor ők Alpár homokján megtalálták Salán vezért, elsőben az örömhírt közölték vele, majd a Zagyva folyóig terjedő földet követelték tőle. Salán vezér ennek hallatára szörnyen megrettent, és rémületében a követelt földet egészen a Zagyva vizéig átengedte Árpád vezérnek, a követeknek meg különféle ajándékokat adott. Mikor hetednapra Et és Vajta megkapták az elbocsátást, visszatértek urukhoz. Árpád vezér tisztességgel fogadta őket, és sikeres követjárásuk hallatára nagy öröm támadt a vezér udvarában. A vezér pedig elkezdett híveinek helységeket és nagy birtokokat adományozni.

TÁVOZÁSUK SZERENCSRŐL

Ezután a vezér és főemberei elhagyták Szerencset, s átkeltek a Sajó folyón azon a helyen, ahol a Hernád vize beleömlik. A Héjő vize mellett ütöttek tábort, egészen a Tiszáig és Emődig, s egy hónapig maradtak ott. A vezér még ott Böngérnek, Bors apjának nagy földet adott a Tapolca vizétől a Sajó folyóig, amelyet most Miskolcnak hívnak, azonkívül odaadta neki azt a várat, melyet Győrnek mondanak. Ezt a várat Böngér fia, Bors a maga várával, Borsoddal egy vármegyévé tette.

ÖRSÚR VÁRA ÉS AZ EGER VIZE

Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, melyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsúr apjának, Örsúr, a fiú aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak. Árpád vezér és övéi innen továbbmenve eljutottak az Eger vizéig. Kunyhókat készítve több napig ott maradtak, s azt a hegyet, amelyen a vezér számára leveles színt vertek, Színhalomnak nevezték el. Táboruk az Ostoros-pataktól egészen Poroszló váráig húzódott. Azután útjukat folytatva elérték a Zagyva folyót; ennek a folyónak a partján tábort ütöttek a Tiszától egészen a Mátra-erdőig, s meghódították annak a földnek minden lakóját a Köröstől a Zagyva folyóig meg a Szepes-erdőig. Akkor Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edöménnek a Mátra-erdőben, ahol az unokájuk, Pata, később várat épített. Az ő sarjadékukból származott hosszú idő után Sámuel király is, akit kegyességéért Abának hívtak.

NÓGRÁD ÉS NYITRA VÁRA

Ugyanabban az időben Árpád vezér, mikor látta, hogy vitézei jóvoltából ilyen nagy dicsőségre és bátorságos állapotra tett szert, tanácsot tartván, sok katonát hadba küldött, hogy Gömör és Nógrád várának népét meghódítsák neki, sőt ha a szerencse szolgál, akkor menjenek fel a csehek határa felé Nyitra váráig. Ezeknek a hadra kelő katonáknak a fejeivé és vezéreivé nagybátyjának, Hüleknek két fiát: Szovárdot és Kadocsát rendelte, meg aztán Hubát, a fejedelmi személyek egyikét. Ez a három úr, miután megkapta az engedelmet Árpád vezértől, arról a helyről indult el, amelyet Pásztónak mondanak, s előbb a Hangony vize mentén lovagolt, majd ezen a folyón átkelt a Sajó folyó mellett. Innen Gömör várának részein át vonultak tovább, és eljutottak a Bolhád-hegyig, majd a nógrádi részeken haladva, a Galga vizéhez értek. Innen pedig útjukat folytatva a Duna partján mentek, majd a Verőce vizén átkelve tábort ütöttek az Ipoly folyó mellett. És mivel az isteni kegyelem volt velük, félt tőlük minden ember; mégpedig leginkább azért féltek tőlük, minthogy hallották, hogy Álmos vezér fia, Árpád vezér, Attila király ivadékából származott. Akkor az összes szlovének, annak a föld­nek a lakosai, akik előbb Salán vezér alattvalói voltak, tőlük való féltükben önként meg­hó­doltak nekik, úgyhogy senki sem emelte a kezét rájuk. S olyan nagy félelemmel meg rettegéssel szolgáltak nekik, mintha már régen uraik lettek volna. Szovárd, Kadocsa meg Huba, akinek leszármazottja az okos Szemere, mikor látták, hogy az a sok nép minden háború nélkül meghódolt nekik, nagy lakomát csaptak; majd az előkelőbb lakosoknak, akik fiaikat kezesül adták, különböző ajándékokat osztogattak, s őket jó szóval, harc nélkül Árpád vezér hatalma alá vonták, sőt hadjáratukra magukkal is vitték, kezesül kapott fiaikat pedig többféle ajándékkal egyetemben Árpád vezérhez küldötték. A vezér és nemesei igen nagyon meg­örültek ezen, s az örömhír hozóinak sok ajándékot adtak.

GARAM FOLYÓ ÉS BORS VÁRA

Eközben Szovárd és Kadocsa, Hülek fiai, valamint Huba meg egész seregük átkelt az Ipoly folyón a Duna mellett. Másnap a Garam folyón mentek át, és a Várad nevű földvár mellett elterülő mezőn ütöttek tábort. Ezt a várat elfoglalva, három napig maradtak ott, és várták Böngér fia, Borsnak az érkezését, akit Árpád vezér nagy sereggel küldött nekik segítségül. Mikor negyednapra Bors erős csapatával megérkezett hozzájuk, annak a földnek összes lakosait félelem fogta el velük szemben, és senki sem mert kezet emelni rájuk. Akkor ez a négy úr egymás közt tanácsot tartott, és a hozzájuk hű lakosok kérésére megállapodott abban, hogy a sereg harmada a föld lakosaival együtt a Zólyom-erdőbe megy, és ott az ország határán kőből meg fából is hatalmas erősségeket csinál, hogy a csehek vagy lengyelek lopás vagy rablás végett valamikor be ne jöhessenek az országba. Közös elhatározással evégre Böngér fia Borsot küldötték ki vitézeivel. Mikor a Garam folyó mellett lovagoltak, egy szarvas futásnak eredt előttük, és nekivágott a hegytetőknek. Bors nagy sebesen űzőbe fogta, és a hegyormon lenyilazta. Majd midőn azokat a hegyeket ott körös-körül szemügyre vette, az a gondolata támadt, hogy várat épít ott. Azonnal össze is gyűjtött sok-sok várnépet, és egy magasabb hegy ormán igen erős várat emelt; egyszersmind a maga tulajdon nevét ruházta rá, úgyhogy Bors várának hívják. Innen csapataival egészen a Zólyom-erdőig nyomult, és kőből igen nagy erősséget építtetett, amelyet most Borsséd-Zólyom várának neveznek.

NYITRA VÁROSA

Szovárd és Kadocsa, valamint Huba Bors távoztával továbbvonultak Várad várából, és a Törzsök-erdőn túl, a Zsitva folyó mellett ütöttek tábort. Másnap pedig kémül küldtek ki néhány embert, akit merésznek ismertek, azzal a feladattal, hogy menjenek át a Nyitra folyón, és nézzék meg, vajon harc nélkül eljuthatnak-e Nyitra városáig. Mikor ezek igen gyorsan odaértek a Tormos-patakhoz, ahol ez a Nyitrába szakad, látták, hogy annak a vidéknek a lakói: szlovének és csehek a csehek hercegének a segítségével szembeszállanak velük. Tudniillik Attila király halála után azt a földet, amely a Vág és a Garam között a Dunától egészen a Morva folyóig terül el, a csehek hercege foglalta el, és egyetlen hercegséggé tette. Abban az időben pedig a csehek hercegének kegyelméből Zobor lett a Nyitrai vezér.

A VEZÉREK KÜLDÖTTE KÉMEK

Midőn pedig azok a kémek, akiket Szovárd és Kadocsa kiküldöttek, látták, hogy a szlovének és csehek nem képesek nekik ellentállani, háromszor rájuk nyilaztak, és néhányat közülük nyíllövéseikkel meg is öltek. Mikor a szlovének és csehek, akiket Zobor őrségre kirendelt, észrevették, hogy azok, kiket hétmagyarnak mondanak, ilyen fegyvert használtak, nagyon megrémültek, minthogy efféle fegyvert sohasem láttak. S azonnal hírül adták uruknak, Zobornak meg a vidék többi főembereinek.

ÁRPÁD VEZÉREINEK A HARCA

Akkor ennek hallatára Zobor a csehek segítségével nagyszámú fegyveressel elébük vonult, hogy harcba szálljon velük. Mikor mind a két sereg odaért a Nyitra folyóhoz, Szovárd, Kadocsa és Huba át akart kelni a folyón. Azonban Zobor, a nyitrai vezér meg katonái igen soká küzdöttek ellenük, és semmiképpen nem engedték, hogy átkeljenek. Miközben soká küszködtek egymással, a magyarok nyíllal lövöldözve sokat megöltek a csehek és szlovének közül, de három napig az árvíz miatt semmiképpen nem tudtak átkelni. Végre negyednap a csehek és az összes nyitrai szlovének, mikor látták a magyarok vakmerőségét, és a nyílzáport már nem bírták tovább, megfutamodtak, s hogy életüket megmentsék, nagy rettegve nyakra-főre bezárkóztak Nyitra városába. Ezeket Szovárd, Kadocsa meg Huba, valamint a többi vité­zek egészen a városig üldözték, s közülük némelyeket megöltek, némelyeket megsebesítettek, másokat pedig foglyul ejtettek. Zobort, a vezért, mikor menekülés közben harcba bocsátkozott velük, s Kadocsa lándzsájától megsebesítve összerogyott, elfogták és őrizet alá vetették. A többiek meg a városba zárkózva úgy meglapultak, mintha némák lettek volna. Másnap Szovárd, Kadocsa és Huba hadaiknak sok-sok fegyveresével mindenféle módon hevesen ostromolni kezdték Nyitra városát. Az Isten nagy győzelmet adott nekik, mert küzdelemmel behatoltak abba, és számos ellenségnek a vérét ontották. Majd haragjukban a tartomány vezérét, Zobort, akit harmadnapja elfogtak, egy magas hegyre hurcolták, s ott felakasztották. Ezért azt a hegyet attól a naptól kezdve Zobor hegyének hívják. S e tettük miatt félt tőlük annak a hazának minden embere, úgyhogy a nemesek fiaikat mind túszul adták, és azon föld valamennyi népe meghódolt nekik egész a Vág folyóig. Mivel pedig az Isten kegyelme járt előttük, nemcsak a lakosokat magukat hódították meg, hanem elfoglalták egytől egyig a váraikat is, melyeknek most is Sempte, Galgóc, Trencsén, Bolondóc és Bán a nevük. Majd miután a várakba őröket helyeztek el, egészen a Morva folyóig mentek, és torlaszokat állítva oda, a magyarok országának határait Boronáig és Sárvárig tűzték ki. A győzelem után vissza­fordultak Árpád vezérhez, s mindenkit, aki csak azon a földön nem akart a hűségükre állani, vasbilincsbe verve magukkal hurcoltak. Mikor Szovárd, Kadocsa és Huba összes foglyaikkal együtt épen és sértetlenül megérkeztek Árpád vezérhez, nagy öröm támadt a vezér udvarában. Árpád vezér nemeseinek tanácsára és kérelmére megeskette a nyitrai részekről hozott hűtle­neket, aztán különböző helyeken földeket adományozott nekik, nehogy még hűtlenebbekké váljanak, s így majd, ha hazatérnek, megrontsák a nyitrai határon lakó híveket is. Ebben az örömében még Árpád vezér Hubát Nyitra és egyéb várak ispánjává tette, egyszersmind tulajdon földet is adott neki a Zsitva folyó mellett a Törzsök-erdőig.

A GÖRÖGÖK ÉS BOLGÁROK SEREGE

Eközben Salán vezér, mikor megismerte a magyarok hatalmát és tetteit, megijedt, hogy egyszer csak haragra gyulladva őt űzik ki országából. Tehát tanácsot tartván övéivel, követeit a görögök császárához meg a bolgárok vezéréhez küldötte, hogy adjanak neki segítséget az Árpád magyar vezér ellen való küzdelemre. A görög császár és a bolgár vezér nagy hadsereget küldöttek Salán vezérnek. Mikor ezek megérkeztek, azon a helyen, amelyet Titelnek monda­nak, nagy öröm támadt a vezér udvarában. Másnap pedig Salán vezér és nemesei tanácsot tartván, követeket küldöttek Árpád vezérhez azzal a felszólítással, hogy a földjüket hagyja el, s induljon haza szülőföldjére. Mikor ezek megérkeztek Árpád vezérhez, és előadták neki Salán vezér üzenetét, Árpád vezér meg nemesei felbosszankodva, ugyanazon követek útján ezt üzenték vissza Salán vezérnek: „A földet, amely a Duna és a Tisza között terül el, azon­kívül a Duna vizét, amely Regensburg felől Görögországba folyik, a magunk pénzén szereztük meg akkor, amikor új emberekként megjelentünk itt, s azok ára fejében küldöttük a tizenkét fehér lovat meg a szóban volt többi mást. Ő maga az, aki földje jóságát dicsérve egy nyaláb füvet küldött Alpár homokjáról és egy korsót a Duna vizéből. Megparancsoljuk tehát uratok­nak, Salán vezérnek, hogy hagyja el a mi földünket, s amilyen gyorsan csak szaladni tud, hordja el magát a bolgárok földjére, ahonnan ősapja idetelepedett a mi ősapánknak, Attila királynak a halála után. Ha pedig ezt meg nem teszi, tudja meg, hogy mi ellene rögtön hadat indítunk.” A követek ennek hallatára, miután megkapták az engedelmet, szomorú arccal Salán vezérhez siettek. Árpád vezér és nemesei pedig az egész hadsereggel elindultak a Zagyva folyótól, és a Tetétlen-hegy mellett ütöttek tábort egészen a Tiszáig. Azután a Tisza partján tovább vonulva, Alpár homokjára érkeztek.

SALÁN VEZÉR ELINDULÁSA ÁRPÁD VEZÉR ELLEN

Salán vezér a görögök és bolgárok segédcsapataival együtt elindult Titelről, és övéi biztatására is dühösen Árpád vezér ellen lovagolt. S mialatt a két sereg egymás közelében éjszakázott, egyik sem mert aludni egész éjjel, hanem felnyergelt lovukat kézen tartva virrasztottak. Reggel pedig, még hajnal előtt, mind a két fél készült a csatára. Árpád vezér, akinek a min­den­ség Istene volt a segítője, felövezte fegyvereit, felállította a csatarendet, aztán könny­hullat­va imádkozott Istenhez, majd imigyen tüzelte vitézeit: „Szittyák, kik a bolgárok dölyféből Hung várától a hungárus nevet kaptátok, a görögöktől való félelem miatt ne feledkezzetek meg kardotokról, és el ne veszítsétek jó hírneveteket. Hanem serényen és vitézül harcoljatok a görögök és bolgárok ellen, akik a mi asszonyainkhoz hasonlítanak, és úgy féljünk a görögök sokaságától, mint az asszonyokétól.” Ennek hallatára vitézei nagyon felbuzdultak. Tas fia Lél megfújta a kürtjét, Bogát fia Bulcsú meg felemelte a zászlaját, s az első hadsorban indultak ütközetbe a görögök ellen. Erre harcba elegyedett a két ellenséges csatarend, és kezdtek hevesen vívni egymással. S amikor Árpád vezérnek egész serege viadalra kelt a görögök ellen, igen sokan elestek a görögök és bolgárok közül. A fent említett Salán vezér pedig, amint látta, hogy övéi alulmaradnak a küzdelemben, futásnak eredt, s hogy életét megmentse, Bolgár­fejérvárba sietett. A görögök meg bolgárok a magyaroktól való rettegésükben eszüket vesztve elfelejtették, hogy melyik úton jöttek, s midőn életüket mentve futásnak eredtek, a Tiszát kicsiny folyónak vélve, át akartak úszni rajta. De mivel ekkora félelem és rémület szállotta meg őket, a magyaroktól való rettegésükben majdnem mindnyájan a Tisza vizébe vesztek, s alig maradtak néhányan, hogy császárjuknak balsorsukról hírt mondjanak. Ezért azt a helyet, ahol a görögök vesztüket lelték, attól a naptól kezdve mostanig görögök révének hívják.

ÁRPÁD VEZÉR GYŐZELME

A diadal után Árpád vezér meg vitézei innen továbbvonulva addig a mocsárig mentek, melyet Körtvélytónak mondanak, s ott maradtak a Gyümölcsény-erdő mellett harmincnégy napig. Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétekért. Egyszersmind ott a vezér vele jött nemeseinek különböző helységeket adományozott összes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának. Majd a vezér azt a helyet Ondnak, Ete apjának adta a Tiszától a Botva-mocsárig és a Körtvélytótól Alpár homokjáig. Utóbb pedig bizonyos idő elteltével Ond fia, Ete sok szlovént gyűjtött össze, s Alpár vára meg a Bőd-rév között igen erős földvárat építtetett, melyet a szlovének a maguk nyelvén Csongrádnak, azaz fekete várnak neveztek.

ÁRPÁD ELŐNYOMULÁSA

Aztán pedig Árpád vezér meg nemesei innen előnyomulva egészen Titelig mentek, s odáig meghódították a népet. Majd továbbindulva, a Szalánkemén-révhez jutottak, s a Tisza-Duna aljában lakó egész népet igájuk alá hajtották. Innen pedig a bodrogi részekre tértek, és a Vajas vize mellett ütöttek tábort. Azokon a részeken a vezér nagy földet adott lakosaival együtt Tasnak, Lél apjának és nagybátyjának, Kölpénynek, Botond apjának. Akkor Árpád vezér meg főemberei tanácskozás után elhatározták, hogy sereget küldenek Salán vezér miatt a Dunán át Boglárfejérvár ellen. A sereg élére kapitányokul és vezetőkül Tas fia Lélt, Bogát fia Bulcsút, Kölpény fia Botondot állították. Ezek, miután Árpád vezér elbocsátotta őket, ellovagoltak, és azon a helyen, ahol a Száva folyó a Dunába ömlik, minden ellenállás nélkül átkeltek a Dunán. Innen továbbindulva Bolgárfejérvár városa ellen lovagoltak. Ekkor a bolgárok vezére, aki Salán vezérnek rokona volt, görög segédhaddal együtt ott termett, hogy nagy sereggel meg­vívjon velük. Másnap mind a két fél csatarendbe sorakozott a Duna mellett elterülő mezőn. Tas fia Lél tulajdon jelével megjegyzett zászlaját felemelve, meg Bogát fia Bulcsú a hadi­kürtöket harsogtatva, rögtön előrenyomult a küzdelemhez. A két ellenfél csapatai egymás után összecsaptak s heves viadalra keltek. A görögök és bolgárok közül igen sokan elestek, mások pedig fogságba kerültek. Tehát Bolgárország vezére látva, hogy övéi a csatában a rövidebbet húzzák, futásnak eredt, s hogy életét megmentse, berohant Fejérvár városába. Ekkor a diadalmas Lél, Bulcsú, valamint Botond tábort ütöttek a Duna mellett, valamivel lejjebb a síkon. Ott aztán a bolgárok meg görögök közül ejtett foglyokat mind maguk elé vezettették, majd vasra verve elküldték Árpád vezérnek Magyarországra.

BOLGÁRORSZÁG VEZÉRÉNEK KÖVETEI

Másnap pedig Bolgárország vezére különféle ajándékokkal elküldte követeit Lélhez, Bulcsú­hoz meg Botondhoz s könyörgött nekik, hogy álljanak rá a békére. Azonfelül azt is meg­üzente, hogy nem fogja pártját nagybátyjának, Salán vezérnek, hanem meghódolva híven szolgál majd Árpád vezérnek, és évi adót is fizet neki. Azok pedig ráállva a békére és a vezér fiát zálogul elfogadva, Bolgárország sok javával eltávoztak, a vezért pedig bántatlanul hagy­ták. Azután útjukat folytatva a Vaszil-kapuig mentek: majd innen továbbindulva Rácföldet hódították meg, s annak foglyul ejtett vezérét soká vasra verve tartották. Erről a helyről fel­kere­kedve egészen a tengerig jutottak, s annak a hazának minden nemzetét erőszakkal és szépszerével a magyarok vezérének, Árpádnak az uralma alá hajtották. Spalato városát szintén elfoglalták, sőt egész Horvátországot meghódították. A nemesek fiait kezesül összeszedve vonul­tak innen el, és visszatértek Magyarországra Árpád vezérhez. Háborúikat és egyes hős­tetteiket, ha e lap írott betűinek nem akarjátok elhinni, higgyétek el a regösök csacsogó énekei­­nek meg a parasztok hamis meséinek, akik a magyarok vitézi tetteit és háborúit mind­máig nem hagyják feledésbe menni. Azonban némelyek azt mondják, hogy egészen Konstanti­nápolyig mentek ők, sőt Konstantinápoly aranykapuját is bevágta Botond a bárdjával. Mégis én, mivel ezt a históriaíróknak egyetlen könyvében sem találtam, hanem csupán a parasztok hamis meséiből hallottam, azért jelen művembe nem akartam beleírni.

ZÁGRÁB, POZSEGA ÉS VALKÓ VÁRAK

Bulcsú, Lél és Botond onnan tovább tartva alászállottak a Péter-gaznak mondott erdőn, és tábort ütöttek a Kulpa folyó mellett. Ezen átmenve a Száva folyóhoz értek. A Száván is átkeltek, s elfoglalták Zágráb várát; majd ellovagolva, Pozsega várát meg Valkó várát vették be. Innen is távozva, a Dunán a Geréc-révnél átkeltek, s megérkeztek Árpád vezér udvarába. Mikor Lél, Bulcsú, Botond és a többi vitézek a második esztendőben nagy diadallal, épen és sértetlenül visszatértek Árpád vezérhez, nagy öröm támadt a vezér egész udvarában. Csaptak nagy vendégséget, s mindennap pompásan lakmároztak a magyarok együtt a különféle nemze­tek­kel. Midőn a szomszéd nemzetek hallották véghezvitt jeles cselekedeteiket, Árpád vezérhez özönlöttek; igaz hűséggel hódolva szolgáltak neki, de volt is részük jó gondviselés­ben; így aztán igen sok vendég háznéppé vált.

A DUNA SZIGETE

Ezután pedig Árpád vezér elindult arról a vidékről, ahol most Bodrog vára áll, és a Duna mentén a nagy szigetig haladt. Tábort ütöttek a nagy sziget mellett, majd Árpád vezér meg nemesei bevonultak arra. Mikor látták a helynek a termékenységét és gazdagságát, továbbá hogy a Duna vize milyen erőssége neki, kimondhatatlanul megszerették. Egyszersmind elhatározták, hogy ez lesz a vezéri sziget, s a nemes személyek mindegyike ott udvart meg majort kap. Árpád vezér azonnal mesterembereket fogadott, és velük pompás vezéri házakat építtetett. Aztán meghagyta, hogy a napok hosszú során át elcsigázott minden lovát vigyék oda és ott legeltessék. Lovászai fölé mesterül egy igen okos kun embert tett, név szerint Csepelt. Minthogy Csepel lovászmester ott lakott, azért nevezték el azt a szigetet Csepelnek egészen a mai napig. Árpád vezér és nemesei pedig férfi- meg nőcselédeikkel együtt békében és hatalomban ott maradtak április havától október haváig. Ekkor közös tanácsban elhatá­roz­ták, hogy feleségüket otthagyva, távoznak a szigetről, átmennek a Dunán túlra, meghódítják Pannónia földjét, aztán hadat indítanak a karantánok ellen; sőt még arra is előkészültek, hogy elmennek Lombardia határtartományába. Azonban mielőtt ez megtörténnék, sereget akartak küldeni Galád vezér ellen, kinek az uralma a Maros folyótól egészen Haram váráig terjedt. Az ő ivadékából származott hosszú idő múltán Ajtony, akit Csanád megölt. E dologra Szovárdot, Kadocsát és Vajtát küldték ki. Mikor ezek engedelmet nyerve ellovagoltak, a Tiszán Kanizsánál átkeltek és a Csesztreg vize mellett szállottak meg. Azonban semmiféle ellenség nem mutatkozott előttük, aki kezét emelte volna rájuk, mivel annyira rettegett tőlük azon a földön minden ember. Innen továbbindulva a bögei részekre jutottak. Ott két hétig maradtak, amíg annak a hazának összes lakosságát a Marostól a Temes folyóig meghódították, és fiait kezesül összeszedték. Azután seregüket nekiindítva, a Temes folyó felé mentek, és a Fövény-rév mellett ütöttek tábort. Midőn át akartak kelni a Temes folyón, ellenük jött annak a hazának a vezére, Galád, akinek ivadékából Ajtony származik, nagy lovas meg gyalogos sereggel, azonkívül még kun, bolgár és blak segítséggel. Mikor másnap - minthogy köztük volt a Temes folyó - egyik hadsor sem bírt sehogyan sem átjutni a másikhoz, akkor Szovárd meghagyta testvérének, Kadocsának, hogy serege felerészével vonuljon valamivel lejjebb, aztán akár­hogyan, de menjen keresztül, és ütközzék meg az ellenséggel. Kadocsa rögtön engedelme­skedett testvére rendeletének, a sereg felével sebes vágtában lejjebb került, s minthogy az isteni kegyelem volt a kalauzuk, az átkelést könnyen végrehajtotta. Midőn a magyar sereg egyik része Kadocsával odaát volt, felerésze Szovárddal pedig az innenső oldalon, akkor a magyarok megfútták a harci kürtöket, és a folyón átúsztatva heves küzdelembe bocsátkoztak. S mivel az Isten járt előttük a kegyelmével, nagy győzelmet adott nekik, és az ellenség úgy hullott előttük, mint a kévék az aratók után. Ebben a csatában elesett a kunoknak két vezére, a bolgároknak pedig három kapitánya. Maga Galád, a vezérük, futással ugyan megmenekült, azonban egész serege elolvadván, mint a tűznél a viasz, kard élén emésztődött meg. Ekkor a diadal után Szovárd, Kadocsa meg Vajta onnan továbbindulva a bolgár határ felé nyomultak, és a Panyóca vize mellett ütöttek tábort. Galád vezér pedig, amint fentebb mondottuk, elszaladt, és a magyaroktól való félelmében Keve várába húzódott. Harmadnap Szovárd, Kadocsa meg Vajta, akitől a Baracska-nemzetség származik, elrendezték seregüket, és Keve várának a vívásához fogtak. Midőn Galád, amazoknak a vezére, látta ezt, követeket küldve békét kért tőlük, és a várat különféle ajándékokkal együtt önként odaadta nekik. Innen továbbmenvén Orsova várát foglalták el. Egy hónapig tartózkodtak itt. Ekkor Vajtát a sereg harmadrészével meg a lakosoknak túszul adott fiaival visszaküldték Árpád vezérhez. Egy­szersmind avégett is küldöttek hozzá követeket, hogy adjon nekik engedelmet a Görög­országba menetelre, ahol majd aztán egész Macedóniát meghódítják a Dunától a Fekete-tengerig. Hiszen a magyarok lelke abban az időben semmi mást nem áhított, csak földeket foglalni, népeket hódítani és hadimunkát végezni. Tudniillik a magyarok akkor úgy örültek az embervér kiontásának, mint a nadály, s bizony, bizony, ha nem így tettek volna, nem hagytak volna annyi jó földet utódaikra. De erről ne többet! Vajta és a követek megérkeztek Árpád vezérhez, s elbeszélték neki a történteket. A vezér pedig megdicsérte művüket, egyszersmind Szovárdnak meg Kadocsának teljes szabadságot engedett, hogy Görögországba menjenek, s ott földet foglaljanak maguknak. Vajtának pedig hűséges szolgálatáért nagy földet adott a Tisza mellett, Tarras nevűt. Szovárdnak meg testvérének, Kadocsának a követei ekkor, miután megkapták az engedelmet, visszatértek uraikhoz.

A BOLGÁROK ÉS MACEDÓNOK NÉPEI

Néhány napra rá Szovárd meg Kadocsa egész seregükkel együtt, magasra tartva jellel meg­jegyzett zászlójukat, átkeltek a Duna vizén, és elfoglalták Barancs várát, majd meg Szeredüc-vár alá vonultak. Mikor a bolgárok és macedónok népei ezt meghallották, erősen megijedtek tőlük. Erre annak a földnek lakosai mindvalahányan elküldötték követeiket sok ajándékkal, hogy a földet hódolva felajánlják, és fiaikat kezesül átszolgáltassák nekik. Szovárd meg Kadocsa békére készen mind az ajándékokat, mind a kezeseket elfogadták, s őket, mint a saját népüket, békében elbocsátották. Maguk pedig továbblovagoltak túl a Vaszil-kapun. Fülöp király várát bevették, majd Kleopátra városáig az egész földet meghódították, s hatalmuk alatt tartottak mindent Durazzó városától egészen Rácföldig. Szovárd ugyanezen a földön vett magának feleséget, és az a nép, melyet most Csaba-magyarjának mondanak, Szovárd vezér halála után Görögországban maradt. Mégpedig a görögök szerint azért mondták csobának, azaz ostoba népnek, mivel urának halála után nem volt kedve útra kelni, hogy hazájába visszatérjen.

A MAGYAR-RÉV

Néhány nappal később Árpád vezér meg összes főemberei közös elhatározással, egyetértéssel és szabad akarattal kivonultak a szigetről, és tábort ütöttek Soroksáron túl a Rákos vizéig. S midőn látták, hogy mindenfelől bátorságban vannak, és senki sem bír nekik ellentállani, átkeltek a Dunán. A révet, ahol az átkelést végrehajtották, Magyar-révnek nevezték el azért, mert a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondtak, ott hajózott át a Dunán. Mikor odaát voltak, tábort ütöttek a Duna mellett a felhévizekig. Ennek hallatára a Pannónia földjén lakó összes rómaiak futással biztosították életüket. Másnap pedig Árpád vezér meg minden főembere, Magyarország valamennyi vitézével együtt, bevonult Attila király városába. Ott látták a királyi palotákat - egyeseket földig romban, másokat nem -, és fölötte csodálták mind­azt a kőépületet. Kimondhatatlanul felvidultak, mivel érdemesek lettek arra, hogy elfoglalják - s méghozzá háború nélkül - Attila király városát, kinek az ivadékából származott Árpád vezér. Ott lakomáztak mindennap nagy vígan Attila király palotájában, egymás mellett ülve. Mind ott szóltak szépen összezengve a kobzok meg a sípok a regösök valamennyi énekével együtt. Az ételt-italt a vezérnek meg a nemeseknek arany-, a közrendűeknek meg a parasztoknak ezüstedényben hordták fel, mert hiszen a körülfekvő egyéb országok összes javát az Isten az ő kezükbe adta. Bőségesen és pompásan éltek valamennyi hozzájuk jött vendéggel egyetemben. Árpád vezér a vele mulatozó vendégeknek nagy földeket és birtokokat adományozott. Ennek hallatára még több vendég tódult hozzá, és ujjongva vele mulatott. Ekkor Árpád vezér meg övéi örömükben húsz napig maradtak Attila király városában. Közben majdnem mindennap Magyarország vitézei valamennyien a vezér színe előtt vértezett harci ménjükön ülve pajzzsal meg lándzsával nagy tornát vívtak: másfelől az ifjak pedig pogány szokás szerint íjas-nyilas játékot játszottak. Ettől Árpád vezérnek nagy jókedve támadt, s minden vitézének különféle ajándékokat adott: aranyat, ezüstöt meg egyéb jószágot is. Továbbá ugyanazon a helyen Kend­nek, Korcán apjának földet adományozott Attila király városától a százhalomig és Diódig, fiának meg egy várat népe őrizetére. Korcán aztán ezt a várat a maga nevéről neveztette, s ez a név a mai napig sem merült feledésbe.

PANNÓNIA FÖLDJE

Árpád vezér pedig huszonegyed napra tanácsot tartván, felkerekedett Ecilburgból, hogy meghódítsa Pannónia földjét egészen a Dráva folyóig. Első nap a Duna mellett, a százhalom táján ütött tábort. Ekkor úgy rendelkeztek, hogy a vezér hadseregéből az egyik részt a Duna mentén Baranya-vár felé küldi. Ennek élére kapitányul és vezérül a fejedelmi személyek közül kettőt állított, tudniillik Őd apját, Etét meg Vajtát, akitől a Baracska-nemzetség ered. Egy­szersmind nekik hűséges szolgálatukért Árpád vezér nem csekély ajándékokat adott: azon­kívül meg Ődnek, Ete fiának, a Duna mellett földet számtalan néppel együtt. S azon a helyen Őd a vidék népét meghódítván várat épített, melyet közönségesen Szekcsőnek nevezett azért, mert ott magának széket és állandó lakot állított. Vajtának is hasonlóképpen nagy földet adott a Sár felé számtalan néppel, amelyet ma is Vajtának hívnak.

VESZPRÉM VÁROSA

A sereg második részével Szalók apját Ösbőt meg Ősét küldötték ki avégre, hogy menjen Veszprém városa felé, s hódítsa meg annak a földnek összes lakosságát egészen Vasvárig. Ekkor Ösbő, a sereg kapitánya és vezetője, miután a vezér elbocsátotta, felemelve zászlaját megindult, és a Pákozd-hegy alatt ütött tábort. Innen továbblovagolva a Pét-mezőn szállottak meg, s három napig ott is maradtak. A negyedik nap pedig Veszprém váráig nyomultak. Ekkor Ösbő meg Őse seregüket elrendezve heves támadást intéztek a római katonák ellen, akik Veszprém várát őrizték. És állt a harc köztük egy héten át. Ám végül is a második hét szer­dáján, midőn mind a két fél serege a harci küzdelemben szörnyen kifáradt már, akkor Ösbő meg Őse sok római katonát karddal pusztítottak el, másokat pedig agyonnyilaztak. A még megmaradt rómaiak most már a magyarok merészségének láttára Veszprém várát odahagyva futásnak eredtek, s életüket mentve a németek földjére siettek. Ösbő meg Őse egészen a németek határáig üldözte őket. Egy nap pedig, mikor a magyarok és rómaiak a határon voltak a rómaiak lappangva átúszták azt a folyót, amely Pannónia és a németek határán van. Erről a folyót a magyarok Lapincsnak hívták, mert a rómaiak a magyaroktól való félelmükben lappangva úszták át.

VASVÁR

Innen visszatérőben Szalók apja Ösbő meg Örkény apja Őse bevették Vasvárt, és elvitték túszul a lakosok fiait. Aztán továbblovagolva, a Balaton vize mentén Tihanyhoz értek. Majd - miután a népeket ott meghódították - tizennegyednapra bevonultak Veszprém várába. Ekkor Ösbő meg Őse tanácsot tartva elküldték követeiket Árpád vezérhez különféle ajándékokkal és a lakosok kezességbe adott fiaival. De meg hírt is küldtek ezekkel, hogy miképp ajándékozott nekik győzedelmet az Isten, aztán hogy mi módon hagyták oda a rómaiak Veszprém várát, és megszökve előlük, mi módon úszták át lappangva a Lapincs folyót. Küldötteik Árpád vezért a Torbágy-erdőben vadak után járva-kelve találták. Ösbő meg Őse részéről több mindennel köszöntötték őt, egyszersmind a lakosok kezességbe vett fiait is átszolgáltatták a vezérnek. Árpád vezér pedig ennek hallatára szerfölött megörült, s megint visszatérve Ecilburgba, nagy lakomát csapott, az örömhírt jelentő követeknek meg nagy ajándékokat adott.

KEZDŐDIK AZ ELŐBESZÉD
A MAGYAROK CSELEKEDETEIHEZ

Mesternek mondott P, a néhai jó emlékű, dicsőséges Bélának, Magyarország királyának jegyzője, N-nek, az ő legkedvesebb barátjának, a tisztelendő és az írástudás művészetében avatott férfiúnak üdvözletét meg kérése teljesedését jelenti. - Midőn hajdan iskolai tanulmá­nyon együtt voltunk és egyforma iparkodással olvasgattuk a trójai történetet, melyet én erősen megkedvelvén, a Frígiai Dáresnek és egyéb szerzőknek könyveiből úgy, miként mestereimtől tanultam, a magam fogalmazása szerint egy kötetbe szerkesztettem, akkor kérted tőlem, hogy amint a trójai történetet és a görögök háborúit megírtam, ugyanúgy írjam meg neked Magyar­ország királyainak és nemeseinek származását is: hogy a hét fejedelmi személy, aki a hét magyar nevet viseli, miképpen jött ki szittya földről, vagy milyen az a szittya föld, miképpen született Álmos, s mi okból nyeri az Álmos nevet Magyarország első vezére, akitől a magya­rok királyai erednek, vagy mennyi országot és királyt vetettek maguk alá, vagy ezt a szittya földről kijött népet mi okból hívják az idegenek beszédében hungárusoknak, a maga nyelvén meg magyerinak. Meg is ígértem, hogy teljesítem a kérést; ámde más teendőktől akadályozva kérésedről is, ígéretemről is már majdnem megfeledkeztem volna, ha Kedvességed levelében tartozásom teljesítésére nem figyelmeztet. Visszagondolva tehát Kedvességedre, noha ennek a vesződséges vágtam, hogy véghezvigyem azt, amire ösztökéltél. De meg a különböző történet­írók példája szerint, az isteni kegyelem segedelmére támaszkodva, magam is jónak láttam, hogy mindazt utódaink legvégső nemzedékéig feledésnek ne engedjem. Tehát leg­jobbnak tartottam, hogy igazán és egyszerűen írjam meg Neked, s így aki olvassa, tisztán láthassa, miképpen estek meg a dolgok. Ha az oly igen nemes magyar nemzet az ő származásának kezdetét és az ő egyes hősi cselekedeteit a parasztok hamis meséiből vagy a regösök csacsogó énekéből mintegy álomban hallaná, nagyon is nem szép és elég illetlen dolog volna. Ezért most már inkább az iratok biztos előadásából meg a történeti művek világos értelmezéséből nemeshez méltó módon fogja fel a dolgok igazságát. Magyarország tehát boldog, jutott neki adomány sok; hisz örülhet minden órán, deákjának ajándékán, mivel megvan íme neki királyai és nemesei származásának a kezdete. Ezekért a királyokért pedig legyen dicséret meg tisztelet az Örökkévaló Királynak és Anyjának, Szent Máriának, s az ő kegyelméből Magyarország királyai és nemesei bírják az országot boldog véggel, most és mindörökké. Ámen.

SZCÍTIA

Szcítia tehát igen nagy föld, melyet Dentü-mogyernak hívnak. Kelet felé határa az északi tájtól egészen a Fekete-tengerig terjed. Mögötte pedig ott van a Don nevű folyam nagy mocsaraival, ahol szerfölött bőven találni nyestet, úgyhogy nemcsak a nemesek és alrendűek ruházkod­hatnak vele, hanem a gulyások, kanászok és juhászok szintén díszes ruházatot hordanak azon a földön. Ugyanis ott bővében van az arany meg az ezüst, s annak a földnek a folyamaiból drágakő és gyöngy kerül elő. A Szcítiával szomszédos keleti tájon pedig ott voltak Góg és Mágóg nemzetei, akiket Nagy Sándor elzárt a világtól. A szittya földnek széle-hossza igen nagy. Az embereket meg, akik rajta laknak, közönségesen dentü-mogyeroknak nevezik a mai napig, és soha semmiféle uralkodó hatalmának az igáját nem viselték. A szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten, mint fentebb mondottuk. Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király. Ő az Úr megtestesülésének négyszázötvenegyedik esztendejében a szittya földről kiszállva hatalmas sereggel Pannónia földjére jött, és a rómaiakat elkergetve az országot birtokába vette. Majd királyi székhelyet állított magának a Duna mellett a hévizek fölött: minden régi épületet, amit ott talált, megújíttatott, és az egészet igen erős fallal vétette körül. Ezt magyar nyelven most Budavárnak mondják, a németek pedig Ecilburgnak hívják. De elég ennyi! Maradjunk meg a történet útján. Hosszú idő múlva pedig ugyanazon Mágóg király ivadékából eredt Ügyek, Álmos vezér apja, kinek Magyarország királyai és vezérei a leszármazottai, miként a követke­zők­ben majd előadjuk. A szcítiaiak, amint mondottuk, jó régi népek. Róluk a történetírók akik a rómaiak viselt dolgait megírták, így beszélnek: A szittyák valaha igen bölcsek és szelídek voltak, földet nem műveltek, és majdnem semmiféle bűn nem fordult elő közöttük. Ugyanis nem voltak mesterséggel épült házaik, csupán nemezből készült sátraik. Húst, halat, tejet, mézet ettek, és bőven volt fűszeres boruk. Nyusztprémbe és más vadállatok bőrébe öltöztek. Arany, ezüst, gyöngy: annyi volt az nekik, mint a kavics, mivel saját földjük folyamaiban találhatták mindezt. Nem kívánták a másét, minthogy mindannyian gazdagok voltak, sok állatnak és elegendő ennivalónak a birtokosai. Nem paráználkodtak, hanem mindenkinek csu­pán csak egy felesége volt. Ámde utóbb a szóban lévő nemzet a háborúskodásba belefáradva, olyan kegyetlenné fajult, hogy - némely történetírók szerint - haragjában emberhúst evett, meg emberek vérét itta. Hogy kemény egy nemzet volt, hitem szerint azt ma is megismerhetitek ivadékairól. A szittya nemzetet bizony semmiféle uralkodó nem hajtotta igája alá. Tudniillik Dáriust, a perzsák királyát csúfosan megkergették, úgyhogy Dárius ott nyolcvanezer embert veszített el, s nagy rettegve szaladt Perzsiába. Ugyancsak a szcítiaiak Círust, szintén a perzsák királyát, háromszázharmincezer emberével együtt megölték. A szcítiaiak magát Nagy Sándort, Fülöp királynak és Olimpiadis királynénak a fiát, aki sok országot harcban leigázott, szintén szégyenletesen megfutamították. Ugyanis a szittyák keményen bírtak minden fáradalmat, meg testileg is nagyok, a harcban pedig vitézek voltak. Semmijük sem lehetett a világon, amit ne tettek volna kockára, ha sérelem esett rajtuk. S amikor a győzelem az övék lett, éppenséggel nem törték magukat a zsákmány után, mint utódaik közül a mostaniak, hanem csak a dicső­séget keresték ezen az úton. Dáriust, Círust és Sándort nem számítva, a világon egyetlenegy nemzet sem merte lábát tenni az ő földjükre. A fent nevezett szittya nemzet pedig kemény volt a harcban és gyors a lovon; a fején sisakot hordott, az íjjal, nyíllal különbül bánt, mint a világ összes nemzetei közül akármelyik, s hogy csakugyan ilyen volt, azt az utódairól is meg­ítél­he­titek. A szittya föld éppen azért, mert annyira messze esik a forró égövtől, különösen kedvez a nemzedékek szaporodásának. Azonban - ámbár szerfölött nagy kiterjedésű - mégis a rajta született népség sokaságát sem táplálni, sem befogadni nem tudta. Ezért a hét fejedelmi személyt, akit hétmagyarnak mondottak, a helyszűkét nem tűrte tovább, hanem gondolkozott, hogy azt mindenképpen elhárítja. Akkor ez a hét fejedelmi személy tanácsot tartva megállapo­dott abban, hogy olyan földet foglal el magának, amelyen laknia lehet, s evégből elhagyja szülőföldjét, miképpen majd a következőkben előadjuk.

MIÉRT MONDJÁK AZT, HOGY HUNGÁRUSOK?

Most ehhez még azt kell hozzátennünk, miért hívják a szittya földről kiköltözött népet hungá­ru­soknak. Hungárusoknak Hungvárról nevezték el őket azért, mert a szlovének meghódítása után a hét fejedelmi személy Pannónia földjére lépve, ott jó soká időzött. Innen az összes környező nemzetek Álmost, Ügyek fiát, hungvári vezérnek hívták, katonáit meg hungvárusok­nak. De elég ennyi! Ezt elhagyva térjünk vissza kitűzött munkánkra, haladjunk a történelem útján, s úgy, amint a Szentlélek sugallja, végezzük a megkezdett művet!

ÁLMOS, AZ ELSŐ VEZÉR

Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szcítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni, csodás eset következtében nevez­ték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turul­madár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak - ami latinul annyi, mint szent -, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!

ÁLMOS VEZÉR

Álmos vezér pedig, miután világra született, nagy örömére szolgált Ügyeknek és rokonainak, továbbá Szcítia majdnem összes előkelőinek, merthogy az apja, Ügyek, Mágóg király nemzetségéből eredt. Maga Álmos meg szép, de barna orcájú volt; a szeme fekete, de nagy; a termete magas és karcsú; a keze nagy, az ujjai vaskosak. Álmos egyszersmind kegyes, jó­akaratú, bőkezű, bölcs, derék katona volt; vidám adakozó mindazok részére, akik Szcítia országában abban az időben katonák voltak. Midőn pedig Álmos az érett kort elérte, mintegy a Szentlélek ajándéka jutott neki, s így pogány létére mégis hatalmasabb volt és bölcsebb Szcítia összes vezéreinél. És az országnak minden dolgát abban az időben az ő tanácsai szerint vagy az ő segítségével intézték. Mikor érett ifjúvá serdült, Álmos vezér akkor feleségül vette azon a földön egy igen nemes vezérnek a leányát. Ettől született Árpád nevű fia, akit magával vitt Pannóniába, amint majd a következőkben előadjuk.

ÁLMOS VEZÉR MEGVÁLASZTÁSA

A hungárusoknak igen vitéz és a hadi viszontagságokban felette hatalmas nemzete, mint fentebb mondottuk, eredetét a szittya nemzetből vette, amelyet saját nyelvén dentü-mogyernak neveznek. És az a föld túlontúl megtelt az ott született népek sokaságával, annyira, hogy övéit már sem táplálni, sem befogadni nem tudta, mint fentebb mondottuk. Ezért akkor a hét fejedelmi személy, akit mind a mai napig hétmagyarnak hívnak, a helyszűkét tovább nem tűrhetvén, tanácsot tartott, és késedelem nélkül fegyverrel, haddal igyekezett módját ejteni, hogy szülőföldjét elhagyja, s olyan földet foglaljon el magának, amelyen laknia lehet. Akkor a választásuk arra esett, hogy majd Pannónia földjét keresik fel. Erről ugyanis a szállongó hírből azt hallották, hogy az Attila király földje, akinek az ivadékából Álmos vezér, Árpád apja származott. Ámde a hét fejedelmi személy közös és igaz értelemmel belátta, hogy a meg­kez­dett útnak végére nem járhat, hacsak vezér és parancsoló nem lesz felette. Tehát a hét férfiú szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és parancsolóul választotta magának, sőt fiai fiainak is a végső nemzedékig Álmost, Ügyek fiát, és azokat, akik az ő nemzetségéből származnak, mivel Álmos vezér, Ügyek fia, továbbá azok, akik az ő nemzetségéből származtak, jelesebbek voltak nem dolgában, meg hadban is hatalmasabbak. Tudniillik az a hét fejedelmi személy nem dolgában előkelő, hadban hatalmas, hűségben állhatatos férfiú volt. Akkor közakarattal Álmos vezérnek ezt mondták: „A mai naptól kezdve téged vezérünkké és parancsolónkká választunk, s ahova a szerencséd visz, oda követünk téged.” Majd a fent említett férfiak mindegyike Álmos vezérért - pogány szokás szerint - saját vérét egy edénybe csorgatta, s esküjét ezzel szentesítette. És noha pogányok voltak, mégis azt a hitet, melyet akkor egymás közt esküjükre tettek, mindhalálukig megtartották úgy, amint ez az eskü itt következik.

ESKÜJÜK

Az eskü első szakasza így hangzott: Hogy ameddig csak az ő életük, sőt az utódaiké is tart, mindig Álmos vezér ivadékából lesz a vezérük. Az eskü második szakasza így hangzott: Hogy ami jószágot csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban. Az eskü harmadik szakasza így hangzott: Hogy azok a fejedelmi személyek, akik a tulajdon sza­bad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből. Az eskü negyedik szakasza így hang­zott: Hogyha valaki utódaik közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlen­séget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, amint az ő vérük omlott az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek. Az eskü ötödik szakasza így hangzott: Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa. Ennek a hét férfiúnak a neve volt: Álmos, Árpád apja; Előd, Szabolcs apja, kitől a Csák-nemzetség származik; Kend, Korcán apja; Ond, Ete apja, akitől a Kalán- és Kölcse-nemzetség származik; Tas, Lél apja; Huba, akitől a Szemere-nem­zet­ség származik; a hetedik Tétény, Horka apja, s Horkának a fiai voltak Gyula és Zombor, akiktől a Maglód-nemzetség származik, amint alább majd szó lesz róla. De elég! Haladjunk a történelem útján!

KIKÖLTÖZÉSÜK

Az Úr megtestesülésének nyolcszáznyolcvannegyedik esztendejében, amint az év szerint jegyzett krónikákban írva vagyon, a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak hívnak, kijött Szcítia földjéről nyugat felé. Közöttük kijött Álmos vezér, a Mágóg király nemzetségéből való Ügyek fia, jó emlékezetű férfiú, uruk és tanácsadójuk nekik; kijött pedig a feleségével meg a fiával, Árpáddal, valamint a nagybátyjának, Hüleknek két fiával: Szovárddal és Kadocsával, továbbá az ugyanarról a vidékről való szövetséges népeknek megszámlálhatatlanul nagy sokaságával. Sok-sok nap pedig puszta tájakon vonultak; az Etel folyót pogány módon tömlőn ülve úsztatták át, és sehol városba vagy emberi lakóhelyhez vezető utat nem találtak. Közben nem ették ember munkájának a gyümölcsét, amint rendesen szokták, hanem hússal, hallal táplálkoztak mindaddig, amíg Oroszországba nem értek azon a részen, melyet Szuszdalnak hívnak. Ifjaik majdnem mindennap vadászaton voltak; ezért aztán attól az időtől fogva mind­mostanáig a magyarok jobb vadászok is, mint a többi nemzetek. És Álmos vezér meg övéi mind ekképpen vonulva léptek Oroszország földjére azon a részen, amelyet Szuszdalnak hívnak.

OROSZORSZÁG

Miután pedig az oroszok vidékét elérték, minden ellenszegülés nélkül egész Kiev városáig hatoltak. Midőn Kiev városán keresztülmentek, a Dnyeper folyón áthajózva meg akarták hódítani az oroszok országát. Akkor az oroszok vezérei ezt észrevéve nagyon megijedtek, mivel hallották, hogy Álmos vezér, Ügyek fia, Attila király nemzetségéből származik, akinek az ő elődeik évi adót fizettek. De mégis a kievi vezér összehívta minden főemberét, és tanácsot tartva azt választották, hogy hadra kelnek Álmos vezér ellen, és inkább meghalnak a harcban, mintsem hogy elveszítsék országukat, és kényük-kedvük ellenére Álmos vezér uralma alá kerüljenek. A kievi vezér azonnal követeket küldött leghívebb barátaihoz, a hét kun vezérhez, és segítségre hívta őket. Akkor ez a hét vezér, akinek a neve: Ed, Edömén, Et, Böngér, Örsúr apja Ócsád, Vajta, Alaptolma apja Ketel, ugyancsak nem kicsiny számú lovast gyűjtött egybe, és a kievi vezér iránt való barátságból sebes vágtában Álmos vezér ellen jött. A kievi vezér a maga seregével eléjük vonult, és most már a kunokkal gyarapodva, sok fegyveressel Álmos ellen nyomult. Álmos vezér pedig, akinek segítsége a Szentlélek volt, fegyvert öltve csatarendbe szedte seregét, s ide-oda lovagolva buzdította katonáit; majd hirtelen eléjük rugtatva megállott mindnyájukkal szemben, és ezt mondta nekik: „Szittyák, bajtársaim, nagyvitéz férfiak! Emlékezzetek utatok kezdetére, amikor azt mondtátok, hogy fegyverrel, haddal olyan földet kerestek, amelyen lakhattok. Tehát ne zavarodjatok meg az oroszok és kunok sokaságától, akik a mi kutyáinkhoz hasonlítanak. Hiszen a kutyák, amint uruk szavát hallják, nemde rögtön félelembe esnek? Mivel a derekasságot nem a nép nagy száma, hanem a lélek bátorsága szabja meg. Vagy nem tudjátok, hogy egy oroszlán sok szarvast megszalaszt, mint ahogy egy bölcs mondja. De félre ezekkel! Csak azt mondom nektek: Ugyan ki tudott ellene állni Szcítia katonáinak? Nemde Dáriust, a perzsák királyát, a szcítiaiak megkergették, úgy, hogy rémületében nagy szégyenszemre Perzsiába szaladt és elveszített nyolcvanezer embert? Vagy Círust, ugyancsak a perzsáknak királyát, nemde szintén a szcítiaiak ölték meg háromszázharmincezredmagával? Vagy magát Nagy Sándort is, Fülöp királynak és Olimpiadis királynénak a fiát, aki harcban sok országot leigázott, ugye szintén rútul megszalasztották a szcítiaiak? Ezért hát derekasan és vitézül küzdjünk azok ellen, akik a mi kutyáinkhoz hasonlatosak, s úgy féljünk az ő sokaságuktól, mint a legyek felhőjétől.” Ezt hallván Álmos vezér katonái, nagy bátorságra gyúltak. Azonnal megfújták a harci kürtöket mindenfelé, a két ellenséges sereg összecsapott és heves küzdelembe bocsátkozott egymással. S igen sokan elestek az oroszok és kunok közül. Az oroszok és kunok vezérei pedig látván, hogy övéik a harcban alul maradnak, futásnak eredtek, és hogy életüket megmentsék, sietve Kiev városába húzódtak. Álmos vezér meg katonái az oroszokat és kunokat egészen Kiev városáig üldözték, és úgy aprították a kunok tar fejét, mint a nyers tököt. Az oroszok és kunok vezérei pedig, mikor a szcítiaiak vakmerőségét látták, a városban meglapultak, mint a némák.

BÉKE A VEZÉR ÉS AZ OROSZOK KÖZÖTT

Álmos vezér és vitézei pedig a győzelem után elfoglalták az oroszok földjeit, és javaikat el­szedve a második héten Kiev városát fogták ostrom alá. Mikor aztán a hágcsókat kezdték odatámasztani a falhoz, a kun és orosz vezérek a szcítiaiak merészségének láttára nagyon megrémültek. S amikor belátták, hogy nem bírnak nekik ellenállni, akkor a kievi vezér és az oroszok más vezérei, nemkülönben az ott levő kunokéi is követeket küldtek, s kérték Álmos vezért meg főembereit, hogy kössenek velük békét. Mikor pedig a követek Álmos vezérhez jöttek, és kérték őt, hogy uraikat ne űzzék el székeikből, akkor Álmos vezér övéivel tanácsot tartván, úgy küldötte vissza az oroszok követeit, hogy vezéreik és előkelőik fiaikat túszul adják, évi adóul tízezer márkát fizessenek, ezenfelül pedig élelmiszert, ruhát és más szük­ségeset. Az orosz vezérek, ugyan nem önkéntesen, de mégis mindezt megadták Álmos vezérnek. Azonban kérték Álmos vezért, hogy Halics földjét elhagyva, a Havas-erdőn túl nyugat felé, Pannónia földjére vonuljanak, amely előbb Attila király földje volt. És dicsérték nekik Pannónia földjét, hogy milyen szerfölött jó. Mondták ugyanis, hogy ott nagyon nevezetes forrásvizek ömlenek össze: a Duna, a Tisza és pompás halakban bővelkedő egyéb nevezetes források. Azt a földet - mondták - szlovének, bolgárok, blachok és a rómaiak pásztorai lakják. Ugyanis Attila király halála után a rómaiak Pannónia földjét legelőknek hívták azért, mivel a nyájaik Pannónia földjén legeltek. És joggal mondhatták Pannónia földjéről, hogy az a rómaiak legelője, hiszen éppen most is a rómaiak legelnek Magyarország javaiból. De már elég is ebből!

A KUNOK HÉT VEZÉRE

Álmos vezér meg főemberei tanácsot tartván, az oroszok vezéreinek kérelmét teljesítették, s békét kötöttek velük. Akkor az orosz vezérek, tudniillik a kievi és szuszdali, hogy székeikből el ne űzzék őket, fiaikat túszul adták Álmos vezérnek, és velük együtt tízezer márkát küldöttek, meg ezer lovat orosz módra díszített nyereggel és fékkel, továbbá száz kun fiút, valamint negyven teherhordó tevét, töméntelen hölgymenyét- és mókusprémet, végül sok más ajándékot, csak úgy számlálatlanul. Akkor a fent nevezett kun vezérek, tudniillik Ed, Edömén, Et, Bors apja Böngér, Örsur apja Ócsád, Vajta, kitől a Baracska-nemzetség származik, Alaptolma apja Ketel, midőn látták Álmos vezér kegyességét, amelyet az oroszok irányában tanúsított, lába elé borulva önként meghódoltak Álmos vezérnek ezekkel a szavakkal: „A mai naptól fogva legvégső nemzedékünkig urunkká és parancsolónkká választunk, és ahová a szerencséd visz, mindenüvé veled megyünk.” És amit szóval mondottak Álmos vezérnek, azt pogány módra hitet téve, esküvel is megerősítették. Nekik Álmos vezér és főemberei ugyanily módon hittel meg esküvel kötelezték le magukat. Akkor ez a hét kun vezér feleségestül, gyermekestül meg ezenkívül is nagy sokasággal kész volt Pannóniába jönni. Hasonlóképpen az oroszok közül szintén sokan Álmos vezérhez csatlakoztak, vele együtt Pannóniába jöttek, és maradékuk különböző helyeken egészen a mai napig Magyarországon lakik.

LADOMÉR ÉS HALICS VÁROSA

Akkor Álmos vezér és a többi fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondanak, továbbá a kun vezérek rokonságukkal meg férfi- és nőcselédeikkel egyetemben kivonultak Kievből, s a kievi oroszok kalauzolása mellett Ladomér városához értek. A ladoméri vezér és főemberei pedig különféle drága ajándékokkal az ország határáig elébe mentek Álmos vezérnek, és Ladomér városát önként megnyitották neki. S Álmos vezér minden hozzátartozójával három hétig maradt ott. A harmadik héten pedig a ladoméri vezér a maga két fiát főjobbágyai vala­mennyi fiával együtt kezesül adta Álmos vezérnek. Azonfelül kétezer márka ezüstöt és száz márka színaranyat számtalan prémmel és köntössel, továbbá háromszáz paripát felnyergelve és fékkel felszerelve, huszonöt tevét és ezer ökröt, hogy a málhájukat vigye, végül számtalan más ajándékot adott a vezérnek és főembereinek egyaránt. A negyedik héten Álmos vezér övéivel együtt Halicsba jött, s ott pihenőhelyet választott magának és övéinek. Midőn ezt Halics vezére meghallotta, minden hozzátartozójával mezítláb elébe ment Álmos vezérnek, és különféle ajándékokat nyújtott át Álmos vezér használatára: majd Halics városának a kapuját megnyitván, mint a saját urát, úgy látta vendégül, egyetlen fiát az ország főembereinek a fiai­val együtt túszul adta, azonfelül tíz kitűnő arab paripát meg háromszáz más lovat nyer­gestül, fékestül, továbbá háromezer márka ezüstöt meg kétszáz márka aranyat és gyönyörűséges ruhákat ajándékozott a vezérnek, sőt minden katonájának is. Mikor aztán Álmos vezér egy hónapja tartott pihenőt Halicsban, akkor Halics vezére és többi társai, akiknek a fiai kezességben voltak, azzal a kérelemmel folyamodtak Álmos vezérhez és nemeseihez, hogy a Havason túl nyugat felé, Pannónia földjére szálljanak le. Ugyanis azt mondták nekik, hogy az a föld szerfölött jó, és rajta igen nevezetes források ömlenek egybe, melyeknek - amint fentebb említettük - a neve: Duna, Tisza, Vág, Maros, Körös, Temes és több más; hozzá még - mondták - ez a föld előbb Attila király földje volt. Az ő halála után a római fejedelmek foglalták el Pannónia földjét egészen a Dunáig, és ott telepítették le a pásztoraikat. Azt a földet pedig, amely a Duna-Tisza közén terült el, Nagy Kán, Bulgária vezére, Salán vezér őse foglalta el az oroszok és lengyelek határáig, s lakosokul szlovéneket meg bolgárokat tett oda. Azt a földet továbbá, amely a Tisza és az Erdély felé elterülő Igyfon-erdő közé esik, a Maros folyótól a Szamos folyóig Marót vezér foglalta el, kinek az unokáját a magyarok Mén-Marótnak mondták, mégpedig azért, mert több asszonya volt; ezt a földet az a népség lakta, amelyet kozárnak mondanak. Azt a földet végül, amely a Maros folyótól egészen Orsova váráig terül el, egy bizonyos Galad nevű vezér, aki Bodony várából jött, foglalta el a kunok segítségével. Az ő ivadékából született Ajtony, akit aztán jóval később, Szent István király idejében, Doboka fia Csanád, a király unoka-fitestvére Maros melletti várában megölt, mivelhogy az említett királynak minden dologban ellenszegült. Csanádnak az említett király a jószolgálatért feleséget adott, és neki adományozta Ajtony várát összes tartozékaival egyetem­ben, amint hát szokásuk a jó uraknak híveiket megajándékozni. Ennek a várnak most is Csanád a neve. De elég ebből!

MIKÉPPEN JÖTTEK BE PANNÓNIÁBA?

Álmos vezér és főemberei pedig elfogadván az oroszok tanácsát, igen biztos békét kötöttek velük, minthogy az orosz vezérek, hogy a székükből el ne kergessék őket, kezesül adták fiaikat, mint fentebb mondottuk, számtalan ajándékkal együtt. Akkor Halics vezére elrendelte, hogy kétezer nyilas és háromezer paraszt járjon előttük s a Havas-erdőn át a hungi határig utat készítsen nekik. Egyszersmind összes barmaikat megrakatta élelemmel meg más szükséges­sel, s enni való szarvasmarhát szintén igen sokat adott ajándékba. Akkor a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondanak, és az a hét kun vezér, kinek a nevét fentebb soroltuk el, rokonságukkal meg férfi- és nőcselédeikkel egyetemben az oroszok tanácsára és segít­sé­gével útra keltek Pannónia földjére. S így a Havas-erdőn áthaladva, a hungi részekre szálltak. Midőn pedig oda megérkeztek, azt a helyet, amelyet először foglaltak el, Munkácsnak nevez­ték el azért, mivel igen nagy munkával, fáradsággal jutottak el arra a földre, amelyet maguk­nak annyira áhítottak. Ott aztán, hogy fáradalmaikat kipihenjék, negyven napot töltöttek, és a földet kimondhatatlanul megkedvelték. A föld lakosai, a szlovének pedig megérkezésükről értesülve, szörnyen megijedtek, és önként meghódoltak Álmos vezérnek, mivel hallották, hogy Álmos vezér Attila király nemzetségéből származik. S jóllehet Salán vezér emberei voltak, mégis nagy tisztelettel és félelemmel szolgáltak Álmos vezérnek, megajánlva neki mindent, ami csak a megélhetéshez szükséges, úgy, amint az urukkal szemben illendő. Ilyen félelem és rettegés fogta el a föld lakosait. Kedvében is jártak a vezérnek meg főembereinek, mint a szolgák szoktak a maguk urának. Egyszersmind magasztalták nekik a föld termékeny­sé­gét, és elbeszélték, hogy Attila király halála után Nagy Kán, Salán vezér őse, aki Bulgáriá­ból jött, a görögök császárának tanácsára és segítségével miképpen foglalta el azt a földet. Elmondták azt is, hogy őket magukat, a szlovéneket, miképpen telepítették Bulgária földjéről az oroszok határára, továbbá hogy most a vezérük, Salán, miképpen bánik velük és övéikkel, meg minő hatalma van neki körös-körül a szomszédaik felett.

HUNG VÁRA

Akkor Álmos vezér és főemberei ezek hallatára módfelett felvidultak, és Hung várához lovagoltak, hogy elfoglalják azt. Miközben tábort ütöttek a fal körül, a várnak Laborc nevű ispánja - az ispánt az ottlakók nyelvén dukának mondták - futóra fogta a dolgot, és Zemplén vára felé sietett. A vezér katonái űzőbe véve őt, egy folyó mellett elfogták, és mindjárt azon a helyen felakasztották. Attól a naptól kezdve ezt a folyót az ő nevéről Laborcnak hívták. Aztán Álmos vezér és övéi bevonulva Hung várába, a halhatatlan isteneknek nagy áldozatokat mutattak be, és négy napig tartó lakomát csaptak. A negyedik napon pedig Álmos vezér tanácsot tartván és övéit mind megesketvén, még életében vezérré és parancsolóvá tette fiát, Árpádot. Ezért hívták Árpádot Hungvária vezérének, összes vitézeit pedig Hungról hungváru­soknak nevezték el az idegenek nyelvén, és ez az elnevezés mostanáig él az egész világon.

ÁRPÁD VEZÉR

Az Úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, amely a Tisza és a Bodrog közé esik Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta. Borsova várát ostrom alá fogta, harmadnapra harccal bevette, falait lerombolta, és Salán vezér katonáit, akiket ott talált, bilincsbe verve Hung várába vezettette. Mialatt több napon át ott időztek, a vezér és övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam: s ezért a földet kimond­ha­tatlanul megszerették. Végre pedig, midőn mindezt, ami történt, Salán vezér futva elmenekült embereitől meghallotta, kezet nem merészelt emelni. Hanem bolgár szokás szerint követeket küldve elkezdett fenyegetőzni: Árpádot csúfondárosan Hungvária vezéreként üdvözölte, embereit gúnyosan hungvárusoknak nevezte, és nagy csodálkozásba kezdett, kik is hát ők, és honnan jöttek, hogy ilyen dolgokat mertek elkövetni. Egyúttal megüzente nekik, hogy gonosz cselekedeteiket tegyék jóvá, és a Bodrog folyón semmi esetre át ne merjenek jönni, mert különben ő maga kerekedik fel a görögök és bolgárok segítségével, és gonosz cselekedetüket megtorolva, alig ereszt el majd közülük csak egyet is, aki hazájába visszajutva hirdethesse az örömöt, hogy megmenekült. Salán vezér küldöttei Zemplén várának menve átkeltek a Bodrog folyón, és másnap eljutottak Árpád vezérhez. Harmadnap pedig Árpád vezért uruk nevében köszöntötték, és amit az meghagyott, tudtára adták. Árpád vezér meghallgatván a dölyfös Salán vezér követségét, nem gőggel, hanem tisztességgel válaszolta neki a következőket: „Az én ősapámé, a nagy hatalmú Attila királyé volt a Duna-Tisza közén elterülő föld egészen a bolgárok határáig, ami most az uratoké. De mégis én, nem ugyan azért, mintha a görögöktől vagy bolgároktól félnék, hogy nem bírok velük szembeszállani, hanem vezéreteknek, Salán­nak a barátsága kedvéért kérek a marháim miatt a magam jussából egy részecskét, tudniillik a Sajó folyóig elterülő földet. Azonfelül azt kérem a vezéretektől, hogy küldjön nekem a maga jóvoltából két korsót tele Duna vizével és egy nyalábot Alpár homokjának a füvéből, hogy megtapasztalhassam, vajon édesebb-e Alpár homokjának a füve a szcítiai tájaknak, azaz Dentü-mogyernak a füvénél, és a Duna vize vajon jobb-e a Don vizénél.” S miután így tud­tukra adta üzenetét, több mindennel gazdagon megajándékozta őket, és ezzel megszerez­vén jóakaratukat, meghagyta nekik, hogy menjenek haza. Aztán Árpád vezér tanácsot tartván szintén elküldötte követeit Salán vezérhez, s küldött neki tizenkét fehér lovat, tizenkét tevét meg tizenkét kun fiút, a vezérének pedig tizenkét nagyon ügyes orosz leányt, továbbá tizenkét hölgymenyétprémet, tizenkét nyestbőrt és tizenkét aranyos köntöst. A küldöttek voltak ebben a követségben az előkelőbb személyek közül Ete apja Ond, a másik meg Alaptolma apja Ketel. Harmadiknak küldtek még egy igen serény vitézt, Tarcalt, kémlelés végett, hogy vizs­gálja meg a föld minőségét, s hamarabb visszafordulva adjon hírt urának, Árpád vezérnek.

KOMÁROM VÁRA

Árpád vezér küldöttei pedig: Ete apja Ond, Alaptolma apja Ketel és Tarcal kun vitéz, akinek a maga személyében magva szakadt, útközben átúsztatták a Bodrog folyót azon a helyen, ahol ebbe a Sátorhalomról lefutó folyócska beleömlik. S így átjutottak a Bodrog folyón; de miközben az említett folyócskán keltek át nagy vígan, a víz árjában Ketel lova megbotlott, s ő elmerülve társai segítségével is csak alig bírt a halálból kimenekülni. Azt a folyót ezért Ketel társai tréfából Ketelpatakának nevezték el. Majd később Árpád vezér kegyesen ugyanennek a Ketelnek adományozta Sátorhalomtól egészen a Tolcsva vizéig az egész földet lakosaival egyetemben. De nemcsak ezt kapta Ketel, hanem jóval többet, mivel Árpád vezér egész Pannónia meghódítása után hűséges szolgálatáért nagy földet adott neki a Duna mellett ott, ahol a Vág folyó beletorkollik. Itt utóbb Ketel fia Alaptolma várat épített, és azt Komáromnak nevezte. Ennek a várnak a szolgálatára odaadta mind a magával hozott, mind pedig a vezértől nyert népnek a kétharmadát. Hosszú idő múltán ugyancsak ezen a helyen temették el pogány módra magát Ketelt meg a fiát, Tolmát. Azt a földet is, amelyet most Ketelpatakának hívnak, az ő ivadéka Szár László fiának, András királynak az idejéig birtokolta. Azonban András király Ketel utódaitól cserébe megszerezte azt a helyet, mégpedig két ok miatt: először, mert a királyoknak alkalmas volt vadászat céljára, másodszor meg, mert szeretett azokon a tájakon lakni a felesége. Tudniillik ez, mivel az orosz vezér leánya volt, ott közelebb lehetett a szülő­földjéhez, azonkívül pedig félt a német császár jöttétől is, hogy majd Péter király vérének megbosszulása végett betör Magyarországra, amint majd lentebb beszélünk róla.

TARCAL HEGYE

Ekkor Ond, Ketel meg Tarcal, miután az erdőn áthaladtak, a Bodrog folyó mellett lovagoltak; majd mintha pályadíjért futottak volna, sebes vágtában nyargaltak fel egy jó magas hegynek a csúcsára. A másik kettőt maga mögött hagyva, Tarcal, a serény vitéz ért fel elsőnek a hegy­oromra. Ezért a hegyet attól a naptól kezdve mostanáig Tarcal hegyének nevezték. A három úr a hegy csúcsáról, ameddig csak a szem ellát, körös-körül megszemlélte a földet; kimondha­tatlanul meg is szerette azt, és mindjárt azon a helyen, pogány szokás szerint, egy kövér lovat ölve le, nagy áldomást csapott. Tarcalt, aki merész ember volt és megállta helyét a harcban, a társai most elbocsátották; s ő katonáival együtt visszatért Árpád vezérhez, hogy neki a föld alkalmas voltáról hírt adjon. Ez meg is történt. Ond és Ketel pedig továbbindultak Tarcal hegyéről, és gyors lovaglással harmadnap megtalálták Salán vezért Alpár várában, a Tisza mellett. Árpád nevében üdvözölték őt; majd udvarába való megérkezésük után másnap átnyúj­tották neki a magukkal hozott ajándékokat, s közölték vele Árpád vezér üzenetét. Salán vezér, mikor látta az ajándékokat, és meghallgatta a maga embereinek meg amazoknak is a követ­jelentését, szerfölött megörült. Árpád vezér küldötteit kegyesen fogadta és gazdagon meg­ajándékozta, egyszersmind Árpád kívánságait szintén teljesítette. Tizednap pedig Ond és Ketel, midőn Salán vezértől megkapták az engedelmet, hazakészültek. Velük Salán vezér Árpád vezérnek különféle ajándékokon kívül nevetni való tréfaképpen küldött még két korsót tele a Duna vizével meg egy nyalábot Alpár homokjának a java füvéből. Azonfelül átengedve a Sajó folyóig terjedő földet lakosaival egyetemben. Erre Ond és Ketel hamarosan megjöttek Árpád vezérhez Salán vezér követeivel együtt; a küldött ajándékokat átnyújtották, és értesítették, hogy a földet összes lakosaival együtt megkapta adományban Árpád vezér. Emiatt szertelen vígság támadt Árpád vezér udvarában, és három napon át nagy lakomát csaptak. Azután Árpád megerősítette a békét, és Salán vezér követeit gazdagon megajándékozva elbocsátotta, hogy térjenek haza a béke hírével.

SZERENCSE

Árpád vezér és nemesei pedig nagy örömmel felkerekedtek Hung várából, s a Tarcal hegyén túl ütöttek tábort a Takta vize mellett elterülő mezőn, egészen a Szerencse hegyéig. Erről a hegyről látták, hogy milyen az a hely; mivel pedig nagyon megszerették, úgy nevezték el, hogy a nevének latinul amabilis, a saját nyelvükön pedig szerelmes az értelme; attól a naptól egészen mostanáig a szerelemről Szerencsének hívják a helyet. Aztán Árpád vezér és összes főemberei egész cselédségükkel együtt dolgukat félbehagyták, és kunyhókat építve pihenőre tértek. Több napig maradtak ott, s ezalatt minden szomszédságukba eső helyet meghódítottak, mégpedig a Sajó folyóig és a Sóvárig. Ugyanott a Takta mellett és az erdők alján Árpád vezér különböző helyeken sok földet adott lakosaival együtt Ednek meg Edöménnek; és ezek utódai Isten kegyelméből még most is érdemesek a földek birtoklására. A fent említett Tarcal pedig Árpád vezér kegyelméből annak a hegynek a lábánál kapott nagy földet, ahol a Bodrog a Tiszába ömlik; egyszersmind ugyanazon a helyen földvárat emelt, amely most a jelenben a Hímesudvar nevet viseli.

BORSOD

Mikor így gyökeret vertek, akkor az ott lakók intelmeire közös elhatározással kiküldték erős csapat élén Böngér fiát Borsot a lengyelek földje felé, hogy szemlélje meg az ország határait, továbbá gyepűakadályokkal erősítse meg egészen a Tátra-hegységig, s alkalmas helyen emeljen várat az ország őrizetére. Bors pedig, miután elbocsátották, jó szerencsével nekivágott a dolognak, és a nagy számban összegyűjtött parasztsággal a Boldva vize mellett várat építtetett; ezt az a nép Borsodnak hívta azért, mivel kicsiny volt. Bors még összeszedte túszul a lakosok fiait, és felállította a mezsgyéket a Tátra hegyein, aztán visszatért Árpád vezérhez. Visszatérte nagy örömöt keltett a vezér udvarában. A vezér pedig jeles cselekedetéért abban a várban ispánná tette, és egészen reá bízta, hogy annak a résznek viselje gondját.

Metamorfózis

Reggel felkelsz. Marionett bábu néz a tükörbe, játszik.

Nézd csak jól meg! Szemed fénye kihunyni látszik.

Lassan lépdelsz. Lábad kavarja a harmat ködét.

Vágyad kihal. Nem találod magad, mert szíved sötét.

Megfojt a város, lenyom a zaj, a harag.

Mentális szennyből lassan kiköltöznek a madarak.

Csatornák mélyén  mérget  habzsol a patkány.

Fölötte út fut, s hajléktalan sír a padkán.

S ekkor, mint vulkán, kirobban szívedből a Szikra ,

Pupillád tágul, a világ kitárul, tudatod tiszta.

Sejtjeid láncba élednek, hárfa zengését hallod.

Tenyered izzad, kezeid között Arthurnak kardját tartod.

Tudásod teljes, szíved  fejeddel egységet képez.

Mindent megértesz, tisztán látsz most már, semmi sem fékez.

Múltad  jövőddel, élted-halálod semmivé törpül,

Mozdul a világ, s a Föld dübörögve sarkából kipördül.

Falco - Les Nouveaux Riches szövege:

A fejlődésünk túl mutat ezen a világon,

bebizonyosodott, hogy ez a világ

teljesen határokba ütközik és véges.

A beavatkozásunkra ( imánkra, felhívásunkra ) a világ kettévált.

Ha ebben a világban nem értünk szót, a beszédre már nincs szükség.

A pénzünkért bármikor vehetünk egy szeretőt vagy egy macsót,

mivel már elferdült az értékrend.

Az a rögeszméd, hogy a tiéd vagyok...?

Tiéd a hajam, a bőröm és az autóm..,

bizonyítja, hogy egymás előtt nincsenek titkaink,

gátlástalanul megvesszünk magunknak bármit és bárkit.

Az Idők Szelleme egy gyorsvonat, nincs idő az előítéletekre.

Választanunk kell a felületes siker vagy a világos belátás között.

Acapulcó, Monaco és Suisse

Vajon az új birodalmak bejáratai? - neveik felfedik az új ösvény gazdagságát?

Ó Ó Ó - te az új ösvény gazdagsága vagy!

Ó Ó Ó - eszmélj fel, mert a valótlan pénz előteremtése, amit prédikálsz.

Ó Ó Ó - vess egy pillantást az új ösvény gazdagságára!

Ó Ó Ó - Ó Ó Ó - Ó - (ébredj!) kiáltjuk szüntelen!

Idegenek maradunk egymásnak egész életünkben,

a szavainkban a teremtő energia csak egy felvillanó tünemény.

Csak az Egységben élhetsz igazán , boldogságban!

Ha szereted az Életet, akkor én is átölellek a szeretetemmel.

Boldogan átutaznám az idők végtelenjét,

és amikor készen állnál a nagy utazásra, veled tartanék.

Az Argonauták a Mindenható (Kozmokrátor) akaratából utaznak át a Világokon,

határok nélkül, repülnek, csak repülnek a vakítóan fehér Fényben.

Nem földi célokat kergetnek, hajójuk nem köt ki Rio De Janeiróban, sem Nizzában.

(Náluk) nem számít hogy szegény vagy gazdag vagy -e, ha az új ösvényt járod.

Ó Ó Ó - te az új ösvény gazdagsága vagy!

Ó Ó Ó - eszmélj fel, mert a valótlan pénz előteremtése, amit prédikálsz.

Ó Ó Ó - vess egy pillantást az új ösvény gazdagságára!

Ó Ó Ó - Ó Ó Ó - Ó - kiáltjuk szüntelen!

Merre jársz, amikor a pénz semmivé foszlik....?

Merre jársz, magányodban...?

Merre jársz, amikor végtelen üresség kong,

és a valótlannak akarod adni a lelked? ( 4 szer ismétlődik.....)

Ó Ó Ó - te az új ösvény gazdagsága vagy!

Ó Ó Ó - eszmélj fel, mert a valótlan pénz előteremtése, amit prédikálsz.

Ó Ó Ó - vess egy pillantást az új ösvény gazdagságára!

Ó Ó Ó - Ó Ó Ó - Ó - kiáltjuk szüntelen!

....stb....

Eckhart Tolle : (kezdő) szülőknek  a gyereknevelésről

–         Hogyan előzhetjük meg a kisgyerekeknél, hogy az elméjük csapdájába essenek, és önmagukat a gondolkozó elméjükkel azonosítsák?
Eckhart Tolle: – Leginkább azzal tanítod a gyerekeidet, ahogy otthon az életedet éled velük. Sokkal nagyobb a súlya annak, amit látnak rajtad, mint amit szavakként hallanak tőled. Ugyanis látják, hogyan élsz. Az elsődleges tehát az, hogy élj így – magadért –, s az egyetlen szó kimondása nélkül is átjut a gyerekedbe. Amennyire csak tudsz, igyekezz otthon jelenlétben lenni, a családtagokkal folytatott interakciókban is! Vigyél teret a családtagokkal való kapcsolatodba! Ez többek közt azt jelenti, hogy amikor valamit mond a gyereked, akkor valóban figyelj rá! Ne teremts otthon olyan hangulatot, hogy minden pillanatban kell valamit csinálni, aztán a következő dolgot, majd egy újabbat! Sok családnál ilyen nyugtalanság figyelhető meg.

Egyfolytában rohangálnak, mint a csirkék:

–         "Gyere csináld ezt, aztán azt, ez még nincs kész!" Állandó feszültség és nyugtalanság uralkodik. A legtöbb családban már nem esznek együtt, szépen, nyugodtan. S amikor nem akad semmi, amivel megtöltsék az életüket, akkor bekapcsolják a tévét... S a gyerekek ebben nőnek fel. Ilyen környezetben, amiben folyamatosan tengernyi, haszontalan gondolati aktivitásra ingerlik őket. A videojátékok és egyebek... Tehát vigyél jelenlétet a családba, és ez azzal kezdődik, hogy igazi figyelmet adsz a gyereknek!

–         Tehát ne azt mondd neki, hogy: "Ne azonosulj az elméddel!" Inkább te ne azonosulj az elméddel, és akkor már képes leszel valóban figyelni a gyerekre, amikor beszél hozzád! Ez a meghallgatás művészete, ami minden kapcsolat talán legfontosabb része, ám különösen fontos a gyerekeiddel való kapcsolatban. Ők ugyanis ezt szívják magukba. Na már most, meghallgatáson nem csupán azt értem, hogy igyekszel megérteni, mit is akar mondani a gyerek. A meghallgatásnak mélyebb vonatkozása is létezik. A meghallgatás a tudatos jelenlét, a figyelem auditív megnyilvánulása.

–         Ezért ne csak hallgasd, hanem nézd is őt! Ez a figyelem vizuális megnyilvánulása. Ám létezik az érzékszervi észlelésnél mélyebb valami is, ez pedig a tudatos jelenlétnek az a tere, ami megjelenik, valahányszor teljes figyelmet szentelsz valakinek. Másként fogalmazva: ahogy ránézel a gyerekedre, hallgatod, s ő talán nyugtalan, esetleg épp most ért haza az iskolából, s azt meséli el, hogy ott mi történt. Te egyszerűen ott vagy, az éber, csöndes jelenlét tereként. Ekkor figyelem alakul ki. Tágasság. S aztán rájössz, hogy valóban ez az, ami számít. Nem annyira az a lényeg, hogy mit mond el a gyerek. Az másodlagos. Ám a tudatosság tere megvan, ahogy kapcsolatba lépsz vele. Megengeded, hogy a kapcsolatban tér legyen. Gyermeked számára ez a legerőteljesebb tanítás! A gyerek ugyanis magába fogja azt szívni. Az hasonló állapotot hoz létre a gyerekben is.

–         Ne vessz el a fogalmakban! A beszélni tanuló gyerek éhes a fogalmakra – a kondicionált elme azokra vágyik –, s így fennáll a veszély, hogy elveszik az egyre több fogalomban. Ebben a stádiumban ugyanis az elme igényli a fogalmakat: "Mi ez? Mi az?" – kérdezi. S a gyerek elnevezést, megjelölést akar hallani. Az elme ezekre vágyik. Ebben a stádiumban azok fontosak a számára. Igen, meg kell mondanod a gyerekednek, hogy az adott dolog micsoda, hogy annak valamilyen elnevezése van. "Ezt így és így nevezik" – mondod. De mindig mutass rá a tényre, hogy ugyan így és így nevezik, ám az csupán a neve, nem maga a dolog. "Rózsának hívjuk. Tölgyfának nevezzük. Kutyának hívjuk. Ez a neve." S aztán gondoskodj róla, hogy – amennyire lehetséges – a gyerek kapcsolatba kerüljön azon dolog realitásával!

–         Tehát biztasd a gyereket, hogy fogja meg, nézze meg, hallgassa meg! Érintse, nézze, hallgassa! Hogy a dolog tágasságából valamennyi azért megmaradjon. Hogy a fogalmak ne szippantsanak be az elméjében mindent, mert különben egy idő múlva a tanult fogalmat összetéveszti a valósággal. Ebben a stádiumban tehát fontos erre fektetni a hangsúlyt. Egyes alternatív iskolákban tudtommal ma már valamennyire figyelnek erre, és kis gyerekeknek még nem tanítanak fogalmakat. Arra biztatják a gyerekeket, hogy a kezükkel csináljanak ezt-azt, fogják meg a tárgyakat, hogy ne veszítsék el a kapcsolatukat a közvetlen érzékelés dimenziójával. Ez kulcsfontosságú. És van egy harmadik dolog is: a fájdalomtest.

–         Ugyanis a gyerekek is rendelkeznek fájdalomtesttel. Hiszen mindenki ebbe a világba születik bele. A gyerekek egymástól eltérő erősségű fájdalomtesttel rendelkeznek. Akadnak boldog babák, és olyanok is, akik szinte egyfolytában sírnak, nem tudjuk miért. Ez van. Megjegyzem, az erős fájdalomtesttel rendelkező ember lelkileg nem feltétlenül kevésbé fejlett, mint a gyenge fájdalomtestű. Ennek inkább az ellenkezője az igaz. Amikor megjelenik a gyerek fájdalomteste, például rájön az üvöltési roham, ledobja magát a földre és üvölt, és ez rendszeresen megtörténik, akkor beszélj vele! Ne akkor, amikor ez történik, hanem utána. Amikor a gyerek már ismét észnél van. "Mi volt az tegnap? Mi történt? Mit éreztél? Hogyan kezdődött? Melyik pillanatban kezdődött? A tested melyik részében érezted?"

–         Tehát bátorítsd a gyereket, hogy emlékezzen, mit érzett, s hogy figyeljen rá! Aztán amikor legközelebb észleled a roham első jelét, mondhatod: "Ó! Úgy látom visszajött!" Akár valamilyen nevet is adhatsz ideiglenesen a fájdalomtestének. Csak hogy be tudja azonosítani. "Ó! Újra itt van. Érzed?" S a gyerek egy darabig így talán képes tudatos maradni. Lehet, hogy újra elveszti a tudatosságát, és jelenetet rendez. Semmi vész. Miután lezajlott, mondd: "Újra itt volt, igaz?" Ennek hatására nagyon gyorsan kifejlődik a gyerekben a képesség, hogy a történés közben tudatos maradjon. Az pedig csodálatos! A fájdalomtesttel történő tanítás rendkívül gyakorlatias és direkt módszer, s nem szükséges hozzá egyetemi végzettség, hogy megértsd. Azonnal meglátod. Számos olyan családot ismerek, ahol alkalmazzák ezt a módszert. S elérkezik az idő, amikor a gyerek fölfedezi a te fájdalomtestedet! Érdemes ugyanis elmondani neki, hogy: "Nekem is van ám fájdalomtestem." Említhetsz rá példát is. Elmesélheted, mi történt ekkor vagy akkor. A gyerek pedig így reagál: "Ó, valóban!" Persze nem praktikus a gyerek számára fájdalomtestnek nevezned a jelenséget, adhatsz neki valamilyen más nevet is. Elérkezhet az idő, hogy a gyerek így szól: "Ó! Itt a fájdalomtested! Megjelent!" – amivel már ő tanít téged. Ilyen egy tudatosan élő család, ami csodálatos dolog! Élnek ma már így családok. S ez meg fogja változtatni a világot. Semmi egyéb nem képes megváltoztatni a világot.

Virágos lelke, hol néha szenved, hol néha szárnyal,

Ki félig tündér, félig ember, csak harcol a világgal.

Orsi - te kedves! Ha ébredsz a hűvös, reggeli köddel,

Melletted alszok, ne tévessz össze a főnököddel!

Elveszejtve (glossza)

Vékonyka szelet csak reggel a város,

Szinte még sarló, majmolja a növekvő Holdat.

Hobósok ülnek a járdaszegélyen,

Kezükben üveg, torkukban az égető oldat.

Felfalja fáradt testét a lusta köd,

Mindnek, s lelkük is már régen elbukott.

Cipőjükben biz’ már csak vendég a fűző,

S talpuk nyirkos, lábukra zokni nem  jutott.

Hamuszín bőre tusájuktól sáros,
A városnak, mely most fáradtan zokog.

Kiégett szívéből már csak közöny sugárzik,

Adomány hozók cipője már rég nem kopog.

Kémények bús hada álmosan ólmosat köp,

S e-hiénák hada éhesen botladoz.

Rég feledték, a friss kalács ízét,

Lapos hasuk csöndben horpadoz.

Trailer  ( az Emberiség története vakoknak)

- Amikor a nap még kék volt…..

-…

- Dínóktól retteg az égbolt…

-…

-Yucatán olvad a hőtől…

-…

- rágcsáló bújik a földből…

-…

- mamutok  járják  a tundrát…

-…

- az ember a fáról leugrált…

-…

- többen barlangban alusznak…

-…

- tűzzel a bátrak alkusznak…

-…

- Falu lesz, és csendes község…

-…

- Sumerban erős közösség…

-…

- szomszédok irigyek, -gyávák…

-…

- harc után sírnak az árvák…

-…

- sötét lesz, terjed az ármány…

-…

- Tüzet fúj, őrjöng a Sárkány…

-…

- Istennek Fia betoppan…

-…

- szívekben ősemlék lobban…

-…

- tűzmagja fordul a Földnek…

-…

- vétkesek Fényt könyörögnek…

-…

- pokol és menny egybe olvad…

-…

- nem tudni, mit hoz a holnap…

-…

- teremtés rút koronája…

-…

- csillagokat boronálja…

-…

- Életnek nyílik a Kútja…

-…

- mi lesz most, senki se tudja.