A szellemi úton nincsenek garanciák. Ez nem úgy működik, hogy ha megteszed ezt meg amazt, akkor ez következik…stb. Nem.
Ha valakit ennek ténye elrémiszt, vagy félelemmel tölt el, álljon el attól, hogy kísérletezgessen, mert ez sokkal komolyabb dolog, mint ezt általában feltételezik.
A kísérletezgetésnek végzetes következményei is lehetnek. Nem kísérletezgetésre van tehát szükség, hanem önismeretre, belátásra, üdvrevágyásra és végtelen alázatra a Teremtő iránt.
Ahhoz, hogy egy szellemi minőség megnyilvánuljon az ember lényében, ahhoz nincsen használati utasítás és nincsenek axiómák sem. Ezt az ember nem tudja szabályozni, mert a szellemet nem lehet birtokolni. Éppen ellenkezőleg. A szellem egy magasabb lényvalóság, ami felett nincs hatalma a léleknek. A szellem ugyanis Isten az emberben. A lélek csak egyet tehet: - arra törekszik, hogy ránemesedjen a szellemi kapcsolatra. A léleknek újjá kell születnie ahhoz, hogy a szellem méltónak találja az egyesülésre, mert csak egy halhatatlan lélek alkalmas a szellemi pricipium hordozására. Csak egy ilyen lélek bírja el a szellem erejét, fényét és hatásait. Amikor pedig az ember megkapja ezt a kegyelmet és megtörténik az egybeolvadás, akkor sincs biztonságba, mert amíg az ember az anyagi világ lakója, kettős lény, hiába születet újjá a lelke, kettőssége megmaradt: - egy halandó és egy halhatatlan részből áll. Amikor a halandó része nyilvánul meg, a szellem azonnal kivonul a rendszerből, visszahúzódik. Amikor pedig hallhatatlan része képviseli magát, beereszkedik a szellem, azaz a Világlélek rábízza hordozását egy ilyen lélekre.
Ehhez a bizalomhoz, ehhez a feladathoz fel kell nőni. Ez egy hatalmas belső munka eredménye, az endúra folyamata, ami az önismeret magas fokát követeli meg. Ezért vagyunk most itt.
