A dialektikus emberi faj eltévelyedett. A tudata csapdában vergődik, amelyből nem talál kiutat. A távoli múltban érte egy trauma, melyet képtelen feldolgozni. Ő maga okozta ezt a traumát, majd mikor szembesült tettének következményeivel, a Feledésbe menekült. Nagy önzésében elvágta magát az Élet forrásától, és így megízlelte a halált. Tettének súlyától eszméletét vesztette, s tudati szempontból a mai napig is a tetszhalál állapotában leledzik.
A túlélésre törekszünk, más nem érdek minket, bármennyire is szépítjük. Emiatt tönkre vágtuk a természetet, s most egymás ellen fordulunk. Millió éves háború dúl, pusztítjuk egymást végtelen ciklusban, mert képtelenek vagyunk feldolgozni azt, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk.
Ez egy poszttraumás stressz. Amikor az ember tudata kezd regenerálódni, bevillan tettének emléke, s azonnal elveszejti önazonosságát. Ölünk, háborúzunk, szenvedünk.
Pedig nem ölésre születtünk. Ez teljesen nyilvánvaló. Nincsenek karmaink, tépőfogaink, páncélunk. Nem azért történt ez velük, mert az ölés természetes. Érzünk. Összetartozunk. Valójában és alapvetően nem ezek vagyunk, mégis visszaesünk, s fenn tartjuk a poklot. Ez egy körfolyamat, minden összeér. Olyan, mint egy ringlispíl. A tested itt van, de az elméd még mindig ott.
Létezik egy ajtó, amin át akarsz lépni, hogy ott hagyhasd ezt. Meg is teszed, de visszavezet ahhoz a pillanathoz. Megint ott vagy, nem itt. Majd ismét meglátod azt az ajtót, és tudod, hogy nem lesz hatása, de a fenébe is, talán mégis…
Úgyhogy belépsz az ajtón, és ismét visszajutsz ahhoz a rémes pillanathoz. Minden egyes pillanatban érzed. Tudat alatt félsz, félsz az élettől, félsz a haláltól, félsz önmagadtól, a másiktól…mindentől. A Most helyett tudatod állandóan a Bukás pillanatára tér vissza. Úgyhogy többé nem akarod kinyitni azt az ajtót. Csak ülsz előtte.
Ám biztosíthatlak, az egyik ajtó a kiutat jelenti! Nyitva van az ajtó, az ajtó, ami a ’Most’-ba vezet. A ’Most’ hordozza az életet. Ahol pedig élet van, lehetőség is. Hinned kell benne, hogy értékes az életed. Minden élet értékes. Ezért hát át kell irányítanod a gondolataidat, a történteket, amik másra ösztönöznek, mit az Élet. Meg kell tanulnod Megkülönböztetni. Ez az első lépés!
Valójában minden dolog, ami értékes ebben a világban, de tényleg minden az emberekről szól! Minden, ami ér valamit ebben az életben, az maga az Ember. Az ember az, aki képes átlépni a nyitott ajtón, és visszatérhet a Valóságba. Nyitva van az Ajtó, csak be kell lépni rajta…
