Az ember valódi és legnagyobb feladata mikrokozmosza átszellemesítése.
Ez mit jelent? Miféle szellemet kell beengednem? Ez valami nyugtalanító história?
Ó, dehogy. Szó sincs róla. Ez a regenerálódás folyamatának legmagasabb földi foka.
Meg kell érteni, hogy minden törekvés – okkult, vagy misztikus , minden természetmágia – sötét vagy világos, minden emberi manipuláció csak a fogságot növeli. Ezeket hagyd abba haladéktalanul. Ez az egónk védelmi mechanizmusa arra, hogy fogságban élünk. Hinned kell benne, hogy az egód félelmei nélkül is képes vagy élni.
Ez az első lépés. Ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Ez egy hosszú és fájdalmas folyamat. Minél több természeti erőt hívtál fel életed folyamán, annál több láncot kovácsoltál magadnak. Ezek a láncok pedig nehezek, csak úgy nem fognak elengedni. Emiatt kell a Tisztulás folyamata. Ez nem egy szimpla méregtelenítés. Nem elvonulás, böjt vagy valami meditáció, sem semmi gyakorlat. Nem újabb erők behívása…emlékszel? Minél több természeti erőt hívsz fel életed folyamán, annál több láncot kovácsolsz magadnak. Akkor mégis mit kell tennem? Hogyan kell megtennem ezt az első lépést?
Ez azt jelenti, hogy bár a természetembernél a Szellem létezik a mikrokozmoszban, nem hatásos, mert a természetember tudatlanságában és félelmében kizárólag csak természeti erőkkel manipulál, ennek minden következményével. A mikrokozmosz egy hétséges rendszer, melynek három legfelsőbb nézete a háromszoros szellemi principium. Ez a három nézet nem hatásos, mert a dialektikus ember olyan életet él már eonok óta, amivel fenntartja és erősíti az elválasztottságát a Halhatatlanságtól. Így mint ilyen lény, kizárja magát a továbblépés lehetőségétől, és egyre mélyebbre ássa magát a halál világába. A szellemtől való elválasztottsággal az ember a valódi élettől választja el magát, ennek minden következményével. Létezik tehát a tanulás világa - a dialektika, melyben a kikelet – virulás –hanyatlás – törvényeinek engedelmeskedve jár a bukott ember körbe-körbe, amíg vagy megtalálja a labirintusban Ariadné fonalát, vagy a degeneráció olyan fokát éri el, melyből már nincsen visszaút. Ezt a folyamatot meg kell állítani, és a visszafordítani, amíg az lehetséges.
Mit kell hát tenni ahhoz, hogy ez a folyamat megálljon, és a visszájára forduljon?
A válasz kézenfekvő. Újra helyre kell állítani a szellemmel való kapcsolatot a mikrokozmoszban, mivel minden rabságnak és korlátozottságnak ez az oka. Ez viszont már nem egyszerű, mivel ebben a folyamatban az emberi akarat és a földi vágyak nem tényezők, hanem akadályok, amik visszatartják a helyes cselekvéstől. A szellemi nézetek ugyanis a Teremtő lényvalóságának vetületei a mikrokozmoszban, s nyilvánvalóan felette állnak minden dialektikus emberi törekvésnek vagy manipulációnak. Lehetsz te bármekkora guru, beavatott vagy adeptus, ezek csak sírjaid különféle megnevezései csupán. Kizárólag a tudatállapot, s így a létállapot határozza meg annak tényét, hogy a szellemi princípium alkalmasnak találja-e az ember rendszerét az egyesülésre és a hordozásra. Ehhez mit kell tennie?
Ehhez az kell, hogy az ember lelke teljesen megújuljon, méghozzá a szellemrend (isteni) törvényei szerint. Az emberi lélek jelenleg a halál (dialektika) birodalmának a szolgája, mert anyaga ebből áll, s ebből tartja fenn magát. Létezik a regenerációnak egy ősi folyamata, mely a lélek anyagát megújítja és felcseréli folyamatszerűleg egy halhatatlan, más kozmikus területről származó anyagra. Figyelem! Ez nem egy okkult vagy misztikus gyakorlat!!! Ez nem természet-mágia. Nem angyali beavatkozás, sem földönkívüli erők eljövetele!
Ezt nem lehet kimeditálni, sem kierőltetni különféle koncentrációs gyakorlatokkal…pl. az agy vagy más szerv erőltetésével. A belsőelválasztás manipulációja csak a pusztuláshoz vezet. A szellemi kapcsolat esetében nincs szó révedésről, bódulatról vagy egyéb negatív megszállottságról. Az ilyen ember egy kristály tisztaságával létezik, tudata sokkal magasabb szinten van, mint azt itt meghatározhatnánk.
Erre a folyamatra rá kell nemesedni, a léleknek ehhez a feladathoz fel kell nőni. Ehhez valódi hitre van szükség, igazi belátásokra, radikális önvizsgálatra és az önismeret legmagasabb fokára. Ha ezek megvannak, maga a szellem vezeti az ilyen embert a megszabadulás ösvényére, s a kezébe helyezi a Kapu kulcsát…ha a lélek készsége mindenben megmutatkozik, a szellem beárad a rendszerbe és egyesül a megújult lélekkel. Ekkor az ember valóban Élni fog, kiszabadulva a dialektika börtönéből.
Ha a szellem beáradt a mikrokozmikus rendszer alsó négy nézetébe, egy olyan állapot jön létre, melyet minden vallás, minden okkult törekevés és minden mágia keres és vágyja annak eljövetelét. Az ilyen ember ugyanis egy másik világ polgára is lesz, az Univerzum valódi gyermeke. Ezt az állapotot jellemzi a Pünkösdi esemény olyan emberek szemével, akik közel kétezer éve voltak tanúi ennek az eseménynek.
