Az utolsó Fa

Elhagyott, kopár világon

Hol magaslik ódon várrom,

Három madár ül az ágon.

Körülöttük csend és álom.

Balra varjú, csőrében sajt,

Szorítja, el nem ereszti,

Hite szerint  lent a földön

Szívét minden megdermeszti.

Jobbra, szélen szövőmadár,

Poklok poklát is megjárta.

Szemében még lobog a tűz,

Mely erdejét porig rágta.

Köztük gubbaszt rémült bagoly,

Tudja, nincs már hova menni.

Remény nélkül három fogoly.

Csak a sajt van, azt kell enni.

Ülnek szótlan, meggyötörten,

Még a varjú meg nem unja,

Csőrét tátja egy imára,

Fohászra, vagy okos szóra.

S ekkor porba hull reményük,

Reményük, mely röpke látszat.

Nukleáris télben gubbaszt,

Senki földjén három állat.